Egyetértesz vele, vagy egyet is élsz vele?

„Ekkor odament az egyik írástudó, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól felelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” és: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” A második ez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat. Az írástudó ezt mondta neki: Úgy van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő- és véresáldozatnál.
Jézus pedig látva, hogy okosan felelt, ezt mondta neki: Nem vagy messze Isten országától. És többé senki sem merte őt megkérdezni.” Mk.12.28-34



Egyetértesz vele, vagy egyet is élsz vele (egyetértsz, vagy egyetélsz?)



Bev.: Még régen, egy kedves idős katolikus pap kollégám mondta, hogy milyen aranyosak a kis ovisok, mikor hittanon megkérdezzük őket valamiről, hogy „Ugye...” És szépen, lassan, elhúzódóan mondják rá kórusban, hogy „iiiigen”. Aranyosak, de vajon mennyit ér ez az igen? Mennyit ér ez a egyetértés?


Eljön Jézushoz egy írástudó és kérdez. Olyan valakit képzeljünk el, aki a fél Bibliát tudja fejből, és nem csak bemagolva, hanem összefüggéseiben is. Felteszi látszólag egyszerű kérdését:

„Melyik a legfőbb parancsolat?! A kérdés nem rossz!

Bővebben...

Annál inkább kiáltozott!

„Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam! Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged! Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak. Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.” Mk.10,46-52


Annál inkább kiáltozott!



Bev.: Sok szó esik ma arról, hogy mennyire hiányzik az emberekből, főleg a fiatalokból és gyermekekből a kitartás. Isten igéje gyakorta beszél a kitartásról, vagy eltűnőben levő szavunkkal mondva az állhatatosságról. Ma erről kapunk egy példát.

Bővebben...

A feltámadásra készülünk!

„Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. Ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyet a földön ruhafestő nem tud fehéríteni. És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni; hadd készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Nem tudta ugyanis, hogy mit beszél, mert nagy félelem fogta el őket.  De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok! És amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül. Amikor jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, csak amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül.” (Mk.9,2-9)



A feltámadásra készülünk!



Bev.: Olykor tervezünk és mondunk ilyen fogalmakat, hogy „rövid távra azt tervezem” vagy „középtávra...” Vajon mennyi időre szól a  rövid, vagy közép és mit tervezek ezekre?
Böjt harmadik vasárnapján vagyunk, közeledünk az idei böjt feléhez. Két hete arról beszélt velünk Urunk, hogy a helyes böjt az akár fájó veszteséggel is járhat, mert elengedek valamit, ami kedves nekem. Múlt héten arról szólt Urunk, hogy szennyem belőlem jön, de kell tisztává kell lennem, hogy a tisztát árasszam magamból!

Bővebben...

Megéri?

„Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből! És megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. És nagyon kérte őt, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Ott a hegyoldalban egy nagy disznónyájat legeltettek, ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük! Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. A legeltetők pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. Amikor Jézus közelébe értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. Akik pedig látták, elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy menjen el a határukból.” (Mk.5,8-16


Megéri?



Bev.: Hányszor, ha valaminek ára van mérlegeljük: megéri-e? Böjt első vasárnapján, olvasva e történetet, bizony mi is elgondolkodhatunk megérte-e? Kicsit bontogassuk ki e történetet és keressük meg, hogy mi hol vagyunk ebben?

Bővebben...

És részese vagy

„Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. De mivel a sokaság miatt nem vihették őt hozzá, megbontották a tetőt ott, ahol ő volt, és a résen át leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid. … Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették Istent, és ezt mondták: Ilyet még sohasem láttunk!” Mk.2,1-12.



És részese vagy



Bev.: Internetes világunkban egy sor olyan esemény, van, amihez nem kell közel menni, és mégis eleven élményt kapunk róla. Gondolok akár a Tiszán most levonuló jeges árra. Egy két kattintás és szinte ott vagyok a parton, azokkal, kik kimentek megnézni. És úgy tudok róla beszélni, mintha élőben láttam volna, amint elszakad az acélsodrony hajókötél… Ugyanakkor vágyunk arra, hogy valódi Isten élményeink legyenek, igazi átéléssel, akár, ahogyan Ady mondja: „Csendesen és váratlanul átölelt az Isten” Vágyunk arra, hogy valahogy bepillantsunk csodáiba, sőt részeseivé legyünk azoknak! E mai igénk ezen az úton visz előre bennünket, legyen hát nyitva szívünk az ige előtt!

Bővebben...