Kettős mérleg

Lk5,5-6



Bev.: Nagyon megdöbbentem, amikor megláttam, hogy az idei évet ezzel az igeszakasszal zárjuk. Azt éreztem, hogy milyen érdekes egy olyan igével visszatekinteni, mai tulajdonképpen egy nagy kezdetről szól! Egy olyan igével, amiben egy jövőkép bontakozik ki, vagy legalábbis sejlik fel! Most, ma este, íme itt van előttünk ez az ige! Tegyük ennek az igének mérlegére az elmúlt évet!



1. A történés előzménye: Ott van Jézus és beszáll! Hadd beszéljek egy kicsit az előzményről! Van két hajó a parton, a halászok kiszállnak és mossák a hálóikat, talán bosszankodva, talán keseregve, talán már a holnap reménye felé kacsintgatva...

Mindenesetre egyszerűen végzik munkájukat, dolgoznak.

 

Mellettük pedig valami sokaság verődik össze és hallgatnak egy tanítót, aki úgy tűnik érdekes dolgokat mondhat, mert a nép nem oszlik, hanem figyelmesen hallgatja őt! A halászok persze nem állhatnak be a tömegbe, hiszen nekik dolgozni kell. Látom gyakori magunkat e képben: Jézus ott van mellettünk, ott tanít mellettünk, de mi nem tudunk rá figyelni, mert nekünk annyi fontos dolgot el kell végezni...

Ott van előttünk a nyitott Biblia, eljövünk a nyitott templom ajtó mellett, de mi nem tudunk az igébe beleolvasni, nem tudunk az istentiszteletre bejönni, mert ma, most, nekünk dolgunk van. Nem hitetlenek vagyunk, ahogy ezek a halászok sem voltak azok, de az sem igaz, hogy ne volna szükségünk segítségre, ahogy ők is üres hálóikat mosták!

 

Visszanézve az évre, vajon hányszor kínlódtam üres hálómmal, miközben mellettem Jézus szólt másokhoz, és szólt volna hozzám is!

 

Vacakoltam eredménytelenségeimmel, sikertelenségeimmel, munkám vagy életem gyümölcstelenségeivel. Talán keseregtem felettük, talán méláztam rajtuk, talán próbáltam felfújni magam... Szomorú így látni magam. Ám ekkor Jézus belép a hajóba! Ha én nem tudtam neki egy kicsit megállni, nem tudtam egy kicsit ráfigyelni, akkor jön és ő belép hajómba, életembe! Úgy tűnik, hogy nem is miattam, hanem a többiekért, de mégis ott van: valahogy mégis csak hallanom kell szavait! Akartam – nem akartam, hiszem – nem hiszem.

Bólogatok, vagy lelkem mélyén vitatkozom, de hallom, mert hallanom kell! Legyen hát hálánk először is azért, hogy mikor én nem akartam, nem tudtam őt hallgatni, ő akkor is megtalált engem, hogy ne maradjak szava, vigasza, ereje nélkül! Ő jött közel hozzám, ő nyitott rám ajtót, ő toppant be, hogy halljam őt és benne gyógyuljon, igazodjon, tisztuljon, formálódjon, szentelődjön életem!

2. A történés emberi oldala: semmit sem fogtunk. Aztán, mikor másokkal végzett, odafordul Péterékhez, hogy evezzenek be a mély vízre és halásszanak. Ekkor jön Péter nagyon mélyről jövő, őszinte vallomása: „egész éjjel halásztunk, de nem fogtunk semmit” Nem is kérdezte ezt Jézus: tudta. De Péternek ki kellett mondania, hogy egész napi (éjszakai) munkája, sőt munkájuk nem ért semmit! Nem mentem semmire, semmi haszna, eredménye annak, amit csináltak!

Úgy látszik kár volt, csak jól elfáradtak és az eredmény: semmi! Vajon mennyi emberi munkánk, igyekezetünk nem hozott eredményt az elmúló évben is. Hányszor éreztük: hiábavaló a munkánk! Hányszor fájt a gyümölcstelenség, s a várt eredmény, a siker elmaradása. Így egyéni életünkben is. De akár gyülekezeti munkánkban is: Egy-egy csütörtök esti istentiszteleten, mikor jól megszámolva sem voltunk többen kettő-háromnál és abban a pap és a kántor is benne volt!

De az eredményességet tekintve bizonytalanságban jöttünk haza a nyári táborból is, a sok emberi gyengesége miatt! Hány hittan órán nem tudtuk, hol vannak a gyermekek és a családi délutánról is miért maradtak távol szüleikkel együtt olykor?! Szóval a visszanézésnek lehet egy ilyen emberi oldala, ahol belátom, hogy munkám önmagában semmit sem ér! Dolgozhatok, hajthatok, küzdhetek... és mindegy, hogy ez melyikőnk élete, munkája, vagy akár egész közösségünkké, vagy nemzetünkké: önmagában üres emberi erőlködés! De nagy dolog ezt belátni!

Nagy dolog józanul szembenézni ezzel: üres a hálóm, pedig dolgoztam! Azért azt különösen fontosnak látom, hogy dolgoztam! Legyen boldog, aki azt mondja, hogy ha eredménytelen lett is munkám, mégis a magam részét, feladatát elvégeztem!

 

Mert ez alapja bármilyen sikernek, eredménynek, annak is, amit ma még nem látok, csak később derül ki, hogy bizony így is volt értelme!

 

Vállaljam hát Jézus előtt, ha úgy érzem dolgoztam bár, még sincs semmim, amit felmutathatnék!

3. A történés Jézusi oldala: szakadoznak a hálók! Aztán Jézus szavára kivetik a hálót és azok bámulatosan megtelnek, de annyira, hogy majd szétszakadnak és a másik hajót is oda kell hívni, hogy partra tudják vonni a hálót a rengeteg hallal! Ilyen az, amikor Jézus igent mond a mi emberi munkánkra! Most sem Jézus állt neki halászni, hogy nagy okosan megmutassa, hogyan kell, hanem a Péteréket, ezeket az embereket parancsolta ki újra a vízre és szava nyomán történt a csoda!

Ezek teszik, amit Jézus mond, annak minden logikátlansága ellenére és tessék ott a temérdek hal! Az emberek, a halászok végezték amit kell, és közben Jézus is ott állva végezte a maga munkáját! Hogy hogyan terelte a halakat a hálóba senki nem tudja, de hogy Ő volt a végső cselekvő, azt mindenki tudta! Nappal nem lehet halászni, egy egész éjszakai hiábavaló munka után, esélytelen újra próbálkozni, de hallgattak Jézusra és tessék: szakadoztak a hálók a halaktól!

A tábor után többen mondták, hogy mennyire jó volt annak tartalma, a beszélgetések, a témák... Volt, akitől nem is gondoltam volna és őszintén köszönte! Ez az, amit nem én, vagy valamelyik munkatárs csinált! Mi csak tettük a dolgunkat, néha lehetetlen körülmények között...

Aztán azt is csendes hálával kell mondjam, hogy a tavaly konfirmált fiatalok közül azért többen is járogatnak most a kisifi csoportba. Valami mégis történt bennük! És hadd hozzam ide a megvásárolt lakást: tavaly ilyenkor álmodtunk: szeretnénk... Ma este a gyülekezet fiataljai ott szilvesztereznek! Mikor üres zsebbel elkezdtünk lakást nézni jogosan hangzott, hogy ennek nincs értelme! És közben mára még a felújítás is kész!

 

Nem emberi erő ez, hanem a menny kinyílása!

 

De igaz ez mindenre, amiben életünkben ebben az évben eredményünk lehetett! Mert ahogy Péter a partra érve nem hívja a sajtót, nem állíttat magának emléktáblát, nem veszik elő a brigádnaplót, hogy a rekordot bejegyezzék, úgy mi sem jöhetünk azzal, hogy mégiscsak milyen szuperek vagyunk...

Inkább hálát adhatunk Urunknak, aki megáldotta emberi munkánkat, engedelmességünket, rá hallgatásunkat és igent mondott arra, amit végeztünk és mégis megtelt a háló: megtelt örömmel, reménnyel, vigasszal, erővel, békességgel, gyógyuló emberi kapcsolattal, fájdalmak enyhülésével...

4. A leborulás! Mit tegyek? Amit Péter: boruljak le Uram előtt és adjam neki a tiszteletet!

 

Boruljak le előtte és imádjam Őt!

 

Boruljak le előtte és mondjam ki ami bennem van! Péter is ezt teszi: érezve, hogy Jézus volt a cselekvő, leborul és kifejezi, hogy nem illünk mi egymáshoz, mert oly messzi vagyunk egymástól, hogy az elmondhatatlan! Jézus pedig még közelebb vonja őt magához és elhívja követőjévé! Én is bátran öntsem ki szívemet előtte! Tegyem hozzá mérlegre ez évi dolgaimat és boruljak le előtte őszintén!

Ne keseredjek a sikertelenségek miatt, hanem teljek meg hálával és hódolattal azok miatt, amit Ő elvégzett életemben, amit Ő elvégzett értem! Lássam őt nem csak e földi dolgainkat igazgató hatalmában, hanem a kereszten és feltámadásában is tudva, hogy a bűneimmel is bizony elé állhatok, mert nála van bocsánat és élhetek nála reménységben, mert Ő hatalmasabb életemnél és halálomnál is! Jöjjek és boruljak le így előtte ma este! Ámen.