„Ekkor megjelent neki az ÚR angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől. Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. De az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének,” (Lukács 1,11-14)

 
 Advent: Isten ígérete


 
Bevezetés: Megérkeztünk az idei adventbe; talán fáradtan, szinte csak beesve, vagy örömmel és a várakozás feszültségével, netán szép tervekkel; mit és hogyan fogok az elkövetkező hetekben tenni... Itt vagyunk! És itt van Istenünk is az igében, itt van Szentlelke által, és itt van az úrvacsora jegyeiben is. És ha advent, akkor Isten ígérete, ígéretei is itt vannak velünk!



Ígéretekről több rosszízű közmondás, szólásmondás is eszünkbe jut, de bár szakadjunk el ezektől és lássuk meg Isten ígéreteinek azt a gazdagságát, hogy az ő ígéretei valóban teljesülnek!



Mi emberek, vagyunk oly kicsinyhitűek, hogy kételkedünk ezek teljesedésében. Erősödjünk meg hitünkben, adventi váradalmunkban!



1. Előttünk áll egy igen emberi történet: Zakariás és Erzsébet, két igaz és feddhetetlen hitű, életű ember. Megöregednek és nem születik gyermekük! Pedig Zakariás még ráadásul pap is! Mennyi remény és ima, vágy és küzdés, böjt, fogadalom és várakozás: talán most... és nem jön a várva várt gyermek. Az idő múlik és lassan elérkezik a nap: már nincs mit remélnünk! Zakariás megy, szolgálati beosztása szerint a templomba, hogy végezze szolgálatát!

Mielőtt azonban belekezdenék, hogy mi is történt itt szeretném, hogy lássuk Isten néhány drága ígéretét, ami ekkora már teljesült!

2. Bár sokszor távolinak érezzük az Ószövetséget, bizony oda kell visszanyúljunk! Isten elhívta Ábrahámot és ígéretet tesz neki! Azt ígéri, hogy nagy néppé lesz, sőt az ő magvából lesz minden népnek áldása! Mikor Zakariás él, Izrael már nagy nép. A fénykorán már túl van a népek nagy küzdelmei között, de nagy nép, ahogyan azt az Úr megígérte Ábrahámnak. Dávid királyként döbben rá, hogy ő palotában lakik, de Isten még a sátorban!

Elhatározza, hogy templomot épít Istennek, de Isten neki nem engedi ezt meg, hanem ígéretet tesz neki az Úr, hogy a fia Salamon fogja e templomot megépíteni.

 
Salamon pedig valóban megépíti azt, nem is akárhogyan!

 

„Salamon befejezte a templom építését. Beburkolta a templom falait belülről cédrusdeszkával; a templom padlójától egészen a mennyezetig fával burkolta be belül, a templom padlóját pedig ciprusdeszkával borította be. Belülről az egész templom cédrusfából volt, gömb alakú díszeket faragtak rá és virágfüzéreket. A szentek szentjét a templomban legbelül készíttette, hogy ott helyezze el az ÚR szövetségládáját.

A szentek szentje elöl húsz könyök hosszú volt,  színarannyal vonatta be azt. Az oltárt pedig cédrusfával borította be. A templom belsejét is színarannyal vonatta be Salamon, és aranyláncokat húzatott ki a szentek szentje elé, amelyet arannyal vonatott be. Így az egész templomot arannyal vonatta be. A templom egész falára körös-körül, a belső és külső részen egyaránt domborműveket, kerúbokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtak. A templom padlóját arannyal vonták be a belső és a külső részben egyaránt.” (1Kir 6)

3. Most pedig ott áll a templomban Zakariás (igaz, már a fogság után újjáépítettben), hogy füstölő áldozatot mutasson be az Úrnak. Ekkor valami váratlan dolog történik: megjelenik egy angyal Zakariás előtt. Zakariás megijed, megretten, de az angyal így kezdi: „Ne félj Zakariás!” És Zakariás kap egy csodálatos, de számára szinte hihetetlen ígéretet: „Feleséged, Erzsébet fiút szül neked” És e fiú nemcsak a két öregedő ember élete végét aranyozza be, hanem ő lesz, aki: „Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.” (Lk 1,16-17)
 

Mit érzett ekkor Zakariás? Mi minden futott végig az agyában? Nem tudjuk. Egyet tudunk, hogy visszakérdez, de kérdésében a kétség, a bizonytalanság hangja szólal meg: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” (18. v.).

Egyfelől érthető, nagyon is emberi, hogy nem ugrik kiáltva: „Ez az, ezt vártam, vártuk, már mióta” Másfelől: mégis csak egy angyal jelent meg neki, mégiscsak egy csodálatos Isteni ígértet kapott, nem csak a saját családjukra nézve, hanem egyenesen Istennek az ő népe megváltására vonatkozó tervére nézve is! Bizony, hihetetlen számára, ezért meg kell némuljon a gyermek születéséig! A templom előtt várakozó, imádkozó nép nem érti, mi tart olyan sokáig Zakariásnak a templomban, mikor kijön már csak mutogat integet, de szó nem hagyhatja el ajkát! Ő azonban egy ígéret birtokosaként jön ki és indul haza Erzsébethez a nagy hírrel, melynek szinte pecsétje a némasága! Erzsébet pedig fogan és szül fiút, kit apjáról Zakariásnak akarnak nevezni, és Erzsébet is hiába mondja, hogy Zakariás, hanem János lesz... Nem értik, de Zakariás táblát kér és felírja: „János a neve” (63. v.) Majd megszólal ás áldja Istent!


A gyermek születése ígérete beteljesült és beteljesült Jánosban az ígéret másik fele is, hisz ő áll ki a Jordán partjára és hirdeti a bűnbánatot és megtérés keresztségét, hogy így állítson felkészült népet Krisztus érkezése elé!



Ma itt vagyunk advent első vasárnapján és itt van az advent drága ígérete: Jézus el fog jönni újra, hogy magához vegyen bennünket övéit és elvigyen a mennyei hazába bennünket! Mily csodás, és mily hihetetlen. De az úrvacsora szereztetésekor is erre hivatkozik Urunk: „Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, míg eljön!” (1Kor 11,26)

Így jöhetünk ma is e megterített asztalhoz: Istennek ígéretei érvényesek rám is, még ha oly sokszor kételkedem is felőlük! Istennek ígéretei végbemennek, még ha nem is hiszem azokat! Ezért jövök ma úgy, hogy hiszem: Isten minden ígérete megvalósul és ennek én is részese vagyok és leszek örökké! Ámen.