„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért. Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az ÚR maga mondja ezt.” (Ézs 40,1-5)

 

Advent: vigasztalás

 



Néhány évvel ezelőtt egy távoli városban nyaraltunk, ahol egyik kedves kollégánk, barátunk lakásában voltunk megszállva. Este lefeküdtünk, majd valamikor éjjel 2-3 óra körül arra riadtunk, hogy ég a szobában  nagyvillany! A csillár valamiért teljes erővel ontotta a fényt! Felriadtunk, néztük hány óra- kérdeztük, hogy ki gyújtotta meg...

Amiről mai igénk szól, az is egy ilyen meglepő, váratlan, de nagy világosságot, látást, sőt vigasztalást hozó esemény! Advent 3. vasárnapján gyúljon fény e szívünkben ismét!


Ézsaiás szinte berobban szavaival Izrael népének szomorú, kiáltástalan valóságába! Ott van a nép Istentől kapott büntetésképpen Babilóniában, Eltelt a fogságból már több évtized, az elhurcoltak jó része elhunyt, már a harmadik nemzedék lesz lassan felnőtté, és akkor egyszer csak megjelenik és megszólal a próféta, sőt kiált és ezt mondja: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, mondja Istenetek!” Vigasztaljátok, mert lejárt a büntetés ideje! Vigasztaljátok, mert ahogyan az anya nem feledkezhet meg gyermekéről, úgy én sem feledkeztem meg népemről! Vigasztaljátok, mert már kétszeresen is megfizetett bűneiért! Vigasztaljátok, mert megszabadítom a népemet erős kézzel, úgy, hogy a dombvidék legyen egyenessé, a völgy emelkedjék fel...!


Elemi erővel, a reménytelenség, a beletörődés, a kilátástalanság sötétjébe belezeng egyszer csak váratlanul Isten üzenete: „Vigasztaljátok!”



Három rövid beszélgetést szeretnék most felidézni, hogy lássuk, korunk embere mennyire hasonló a fogságban élő, éldegélő zsidósághoz! Egy férfivel beszéltem néhány mondatot a héten. Nem volt olyan téma, amire valami rosszat, epéset, bármit és bárkit megkérdőjelezőt nem tudott volna mondani! Ez az ember úgy készül a karácsonyra, hogy dől belőle a keserűség, kilátástalanság, reménytelenség! Pedig ez az ember most a karácsonyra készülve egy gyülekezetben a jótékonysági szolgálatokban munkatárs! Másik beszélgetésem egy portékáját árusító hölggyel volt, aki nagyon kedves volt, nem akarta mindjárt bódéstól rám erőltetni kínálatát. Megkérdeztem, hogy megy-e az bolt, mire mondta, hogy még nem, de majd a jövő héten, akkor jut az embereknek eszébe, hogy most már vásárolni is kell, nem csak nézelődni!

Neki van némi üzleti reménysége, és ez is fontos, mert a megélhetése része ez, munkája értelme ez, de most váradalmában ez a meghatározó: jönnek és vesznek... Harmadik beszélgetésem az advent és karácsony lényegéről szólt, mikor is beszélgető partnerem azt mondta, hogy a karácsony egy szép családi ünnep! No, én kiigazítottam, hogy a  karácsony nem családi, hanem  egyházi ünnep! Erre döbbenettel nyugtázta, mint akinek leesett, hogy „igen, valójában az”!

E három beszélgetés arról tanúskodik, hogy mint a fogságban 50-70 éve élő Izrael, úgy  ami ember is reménytelen és kilátástalan. Sokban elkeseredett, talán szitkozódó is. És már-már azt sem tudja, hogy van Isten és van ünnep! A 137. zsoltár a fogságban keletkezett ének, egy nagy búsuló panaszének a végén átokmondással! Itt tart ma is az ember!



Ma, advent  harmadik vasárnapján Urunk belekiált ebbe a méla, tohonya, nyomasztó szürkeségbe és ezt mondja: „„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, mondja Istenetek!”



Mivel? Kérdezheted. A válasz egyszerű: Isten gondoskodott szabadulásról, megváltásról, életről és örök életről! Adventben vagyunk: várjuk az Urat! Advent: nem az újabb akció, leárazás várása. Nem a 21-i világvége várása, Nem egy jó zabálás, netán buli várása. Nem a túlélésre játszás, hogy „ezt az ünnepet... bírjuk még ki valahogy!”

Kettős várakozás: egy, hogy itt a karácsony, mikor is Isten Jézusban emberré lett, hogy bennünket a bűntől és haláltól megváltson, valamint, hogy Ő eljön újra, az ég felhőin teljes dicsőségben, és magával viszi az övéit, a menny birodalmába!

Ez pedig válasz sok-sok kérdésre! Talán nem látszik válasznak a gazdasági válságra, a nemzeti felemelkedés, vagy romlás küzdelmére, Trianonra, vagy épp a testedben hordozott kórra! De válasz egyszersmind minderre is, mert azt jelenti, hogy Isten nem gyönyörködik a szenvedésben, a bűnök terhe alatt való roskadozásban, az elkeseredett lélekben, hanem megváltást hozott neked és nekem, hogy bár egy romlott, tört világban élünk is itt, mégis éljünk ebben! Éljünk tiszta lélekkel, tiszta igyekezettel, felemelt fejjel, belső lelki örömmel és békességgel. Éljünk bocsánatot nyerve és megbocsátani tudással, átkozódás helyett áldás hordozással!

Mit jelent ez ma nekünk? Testvér! Ha itt vagy, és nem csak 60-80 kg. hús vér, csont..., hanem te magad, teljes valódban itt vagy, akkor vedd szívedbe ezt az igét, mint Istenünk parancsát: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, mondja Istenetek!”

Ézsaiás kiált és emberek kell felkapják a fejüket! És mint a börtönben a szabadulás híre, megy soronként, cellánként tovább, mert mindenki továbbadja... úgy kell mindenki, aki hallotta e jó hírt továbbadja! Ne mond, hogy őket már nem érdekli! Volt idő, mikor téged sem érdekelt! Egyszerűen vedd, mint isteni parancsot, hogy vigasztalnod kell a sötétben ücsörgő, kilátástalan, elkeseredett népet Isten szabadító tettével: megszületett és mivel mindent elvégzett eljön értünk! Van szabadulás, van Isten győzelme minden gonosz felett! Ez az örömhír, ez a vigasz! Ennek építsd útját, azzal, hogy magad is csüggedés helyett reménységben élsz, és viszed mondod, továbbadod Isten hatalmas művét, csodáját, amit értünk tett!

Ott abban a lakásban, a hirtelen felgyulladt világosságot nem tudtuk eloltani, nem működött a kapcsoló! Egész héten nem lehetett leszabályozni, hogy ne gyulladjon! Legfeljebb a fényerőt tudtuk lejjebb venni, de minden éjjel a fény kigyulladt és világosság volt egy időre! Mert valaki így állította be a rendszert! Mert be volt programozva, és annak, akkor és ott, igenis világítania kellett!


Advent, karácsony! Nem te csinálod, nem is én!

 

Nem is valamikori laktanya parancsnokunk, ki karácsonyi beszédét így kezdte: „Terveinknek megfelelően eljött a karácsony” Nem!

Isten, a hatalmas döntött úgy, hogy elküldi Egyszülött Fiát, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen! Ennek várása az advent, ennek beteljesedése a karácsony és Krisztus második eljövetele!

Ezért induljatok és „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, mondja Istenetek!” Ámen.