„Amikor feltekintett, látta, hogyan dobják a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe. Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, és így szólt: „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát.”” (Lk. 21,1-4)



Az adakozásról



Bev.: Megvallom, hogy egyszersmind megörültem ennek az igeszakasznak mikor megláttam, hogy ez a napi ige és egyben meg is ijedtem kicsit, mert nem szeretem a gyülekezet pénzügyeit én mondani, inkább tegye ezt a gondnok, vagy a pénztáros. Ám az adakozásról való tanítás, hogy mit is mond erről Urunk, az bizony megkerülhetetlenül az én dolgom. Elmondok néhány dolgot, amit megértettem a Szentírás eme története, Jézus szavai alapján!


1. Jézus lát: Első, hogy vegyük a szívünkben, hogy Jézus lát bennünket! Cseri Kálmán írta, hogy  nem lehet Jézus háta mögé menni! Egyszer érintette valaki hátulról, hogy észre se vegye, de lám, az sem maradhatott titokban (vérfolyásos asszony). Leül Jézus a templomban, nézi a kijövő embereket és figyeli, ki hogyan adakozik! Ott ül a perselyekkel szemben és azt fürkészi, hogy ki mit tesz bele. De nem csak azt látja, hogy milyen pénz az, hanem még azt is, hogy ki milyen szívvel teszi! Megyek a persely felé, Jézus néz és látja bennem: „mit is tegyek? Egy öt Forintos jó lesz, áh, nem, már mindenki húszast tesz. De az sok.. Nincs is ötösöm, a fe...(jaj itt ilyet nem mondunk), akkor mit is, mit is...? Aztán beteszem, és láthatólag elégedetten megyek tovább, talán remélve, ugye láttátok, hogy tettem?

Ugye hallottátok, mekkorát koppant? Igen ez én voltam!


Talán fel is háborodsz most, mondván, hogy nem így van nálunk! Tudom! De most szándékosan sarkítottam, hogy érezzük egy kicsit jobban a bőrünkön, a lelkünkön: Jézus látja még az adakozásunkat is, azt is, hogy milyen szívvel tesszük oda, adományunkat! De ez bennünket ne elrémítsen, sokkal inkább vigasztaljon! Mert ha azt is látja, hogy mit hogy teszek oda, akkor azt is látja, hogy mim van, és milyen a szívem éppen! És Ő tudja a szívemet is és a pénztárcámat is a szükségessel megáldani, feltölteni! De mit lát ott Jézus?

2. A fölöslegből adni: Azt látja, hogy jönnek ki gazdag emberek, kik adakoznak, sokat is! Ám mégsem elégedett Urunk! Azt mondja, hogy ők csak a fölöslegükből adtak! Nocsak! Ez mit jelent?! Az adakozás alapja az ószövetségi áldozat! Az, hogy az Úrnak valamit felajánlasz és azt visszavehetetlenül neki adod! Ez áldozat, ha úgy tetszik forintálisan veszteség! Olyan javad, pénzed, amit bizony visszavehetetlenül odaadsz!

Lemondasz róla, odaáldozod, az többé nincs a számodra!


Jézus azt látja, hogy könnyű úgy adakozni, hogy az nem fáj! Könnyű úgy adni, hogy az nem kerül „semmibe”! A sokból odavetni valamit, akár egy nagyobb pénzt is, az nem fáj, mert a hiányát nem is észlelem! Érdekes, hogy Jézus nem mondja itt azt, hogy akkor inkább ne is adj, de megjegyzi, hogy ők a fölöslegükből adtak, abból, amire valójában nem volt szükségük! Lehet, hogy sokat adtak, de nem volt áldozat tőlük, egyszerűen megtehették!

Egyszer valaki kérdezte, hogy mennyi az egyházfenntartói járulék. Mondtam, hogy törvényünk szerint a jövedelmünk egy százaléka, de van olyan ember is a gyülekezetben, aki megadja a bibliában előírt tizedet, azaz a jövedelme 10 százalékát! Erre az illető azt mondta, hogy az biztos gazdag ember! Nos, akire én gondoltam, az nem gazdag, egyáltalán nem az, ezért szívből jövően, talán adakozó testvérem védelmében is ezt mondtam: „Nem gazdag, csak a szíve nagyobb!” És ebben a pillanatban megijedtem, mi lesz, ha most ez az ember megsértődik? Ám nem így történt, hanem elgondolkodott és ezt mondta: „Lehet.”

3. Az én két fillérem! Van azonban a történetben valaki, akit szavaiban középre állít Jézus. Odamegy egy szegény özvegyasszony is a perselyhez és beletesz egy kétfillérest, ami akkor a legkisebb pénzérme volt. Ám, és itt a történet neheze, azt mondja Jézus, hogy ő többet adott, mint a fölöslegből jóval többet adók, mert ő a maga szegénységéből mindazt beletette a perselybe, amit csak tehetett!

Mindazt beletette, amije volt! Számszakilag persze, hogy kevéske ez, össze sem hasonlítható a  „nagy” adományokkal!

Ám lelkileg, a szívet, az adakozás igyekezetét tekintve a legtöbb, mert ő mindent odaadott! Itt értsük jól Jézust! Nem mondja, hogy borítsd egész pénztárcádat a perselybe! Nem mondja, hogy maradj éhen, ne fizesd ki a villany és gázszámlád, vagy a törlesztőrészleted, de adakozz, adakozz! Nem! Nem akarja ő ami megélhetésünket elvenni! Tudja, hogy ezekre szükségünk van! Erről beszél a hegyi beszédben amikor Isten gondviseléséről szól!

De azt szeretné a szívünkre helyezni, hogy lássuk meg: mindent tőle kapunk és akkor tudunk jól bánni mindenünkkel, így a pénzünkkel is, ha mindent neki adunk, ha mindent az Ő kezében tartunk! Mint Pál írja a korabeli gyűjtésről: „És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.” (2Kor.8,5)

Tegyem hát fel így a kérdést a persely előtt, a járulékfizetés előtt, a gyülekezetért végzett kétkezi munkára jelentkezés meghirdetésekor, a szolgálatokban való részvételről való gondolkozás pillanataiban: „Mennyi az én két fillérem?”

Mi az a „minden”, amit én adhatok, ami tőlem telik?


Végül egy megtörtént eset: Egy falusi gyülekezetben nagy volt az elkeseredés, mert régen nem esett az eső. Imádkoztak, bizakodtak, de keseregtek is, és kilátástalanság is megszólalhatott köztük ismerve az emberszívet, amikor jött a vasárnap és elmentek az istentiszteletre. A napi ige ez volt: „Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. (Mal.3,10)

Nem tudom, hogy mi játszódott le az emberekben! Nem tudom, hogy mentek ki a templomból, hogy mentek haza, ki mit, hogy végzett magában, de a gyülekezet a délutáni istentiszteletre vitte a tizedet. Sorra mentek és fizették be, nem a kötelező járulékot, hanem a jövedelmük 10 százalékát adományként! Nagyon egyszerűen mondva, elhitték ezt az ószövetségi igét! Elhitték és engedelmesen megtartották! Még aznap este eleredt az eső! Nem tudom, hogy sírtak-e, vagy nevettek örömükben, megtapasztalásuk gazdagságában, azt azonban tudom, hogy élőhitű eleven gyülekezet lett, mert valóságos felébredtek az emberek a gyülekezetben, felébredtek igaz hitre, engedelmességre, mert megtapasztalták az engedelmesség győzelmét az odaadás kimondhatatlan áldását!

Igen, Jézus is odaadta magát értünk semmit sem visszatartva. Így halt meg értünk, de Isten megelevenítette őt, feltámasztotta és maga mellé ültette a mennybe, hogy onnan jöjjön el, mint dicső Úr ítélni e világot, benne minket gyermekeit, hogy felvegyen minket maga mellé! Az Ő áldozata volt a legnagyobb, mert igazként szenvedett értünk nem igazakért! A mi odaszámosodunk válasz az Ő áldozatára!

Tegyük oda bátran a két fillérünket! Ámen.