„A(z arám) király ezt parancsolta: Menjetek, és nézzetek utána, hogy hol van (Elizeus), hadd fogassam el! Jelentették neki, hogy most Dótánban van. Akkor lovakat, harci kocsikat és tekintélyes sereget küldött oda. Azok megérkeztek éjjel, és körülvették a várost. Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, már körülvette a várost a sereg lovakkal, meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk? De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd Elizeus így imádkozott: URam, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az ÚR megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal. (2Kir.6,13-17)



Látni, amit nem mindenki lát(hat)!



Bev.: Évek óta tervezünk gyülekezeti evangelizációt. Valahogy többször is elmaradt. Most azonban úgy látszik, hogy lesz: február 14-15-16 estéin. Erről beszélgettem valakivel, aki meg is kérdezte, hogy mit jelent ez: „evangelizáció”? Készülve eme alkalom sorozatra, íme, a mai ige teljes választ ad nekünk is e kérdésre:

A felolvasott történet több szempontból is igen érdekes és bár igen régi, mégis oly sokban mai! A történet alapja Izrael és Arám országának határán az arám csapatok rendszeres betörése, amit ma úgy hívunk, hogy „határvillongások” Bejönnek, egy sort végigrabolnak, és mire védekező haderő jöhetne, már haza is mentek. Igen ám, de! Most Isten sorra megjelenti Elizeus prófétának, hogy mi az Arámok terve, és erre ő sorozatban figyelmezteti a királyt. Így, ott állomásoznak Izrael csapatai ahol jönnének az arámok.

A többedik ilyen eset után, Arám királya megelégeli, és azt hiszi, hogy áruló van emberei közt. Ám kiderül, hogy nincs áruló, de van Izraelben egy ilyen különleges próféta. Kiderül az is, hogy nincs is olyan messze éppen, nosza küldjünk egy csapatot s intézze el a prófétát. Megy tehát, mai szóval egy gyors reagálású egység. No itt kezd izgalmas leni a történet! Reggel van, ébred Elizeus szolgája és kimegy a házból, ám mit lát: a város (település: Dótán) körül van véve ellenséges csapatokkal. „No itt végünk” – gondolhatta a szolga, hisz nekünk haderőnk nincs, a király serege messze... Ellenünk lovasok, harci kocsik, ami kor legerősebb fegyverzeti technikái közé tartozott... Ám fölkel Elizeus is a „jaj” szóra és azt mondja:

„Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük!” Hogyan?

És itt kell megállnunk! Mert itt van a lényeg: mit látok? Amit látok az mennyire fedi a valóságot? Csak a mindenki által láthatót látom, vagy van tovább is? Aki csak annyit lát, amit e világ láttatni akar velünk, az mind „jaj” kiáltás tör ki, mert látja az elveszettséget, a reménytelenséget, a megmenekülés esélytelenségét!

De Elizeus többet lát! Látja azt, amit nem lát szolgája sem, de végképp nem látja az ellenséges sereg! Ez azért bizony máris azt jelenti, hogy van több, mint amit én látok, vagy láthatok! Mi ez a több? Kié ez a több? Mit jelent e a több? Láthatom én is? Ki láthatja? Rengeteg kérdés merül fel! Elizeus elkezd imádkozni kétségbe esett szolgájáért: „URam, nyisd meg a szemét, hadd lásson!” (v.17)

És lám megnyílik a szolga szeme és megnyugodhat, mert olyat lát, mint még azelőtt soha: A várost körülvevő hegyeken, valószínűleg az ellenséges csapatokat körülvéve, ott vannak Istennek tüzes lovai és harci kocsijai! Ott van Istennek emberi szemekkel általában nem látható serege! Ott van az a sereg, amit néha mint hívő emberek megtapasztalunk és azt mondjuk, angyal védett meg!

Nem látja más, csak Elizeus: Isten embere, prófétája, és az akiért ő imádkozott, hogy nyissa meg a szemét az Úr!

Tehát van Istennek serege, hatalma, ereje ott is, ahol elsőre talán nem látnánk a bajban!

Akik hívő emberek vagyunk, bizonyosan megtapasztaltuk ezt már sokszor, de legalább egyszer mindenképpen!

Mit jelent ez? Fantasztikus következménye van: Elizeus azt kéri Istentől, hogy veszítse el látását az ellenség, és így valami látászavarban nem ismerik fel Elizeust, valami komoly tájékozódási problémájuk lép fel, és Elizeus szépen elvezeti őket az ország fővárosába a király elé. No, itt jöhet meg a látásuk. És már tudják is: legyőzettek. Ám míg a király gyorsan kivégeztetné őket, Eliezus nem engedi, hisz nem kell neki ezen emberek élete, hanem, azt mondja: vendégeljük meg őket!

Egészen újszövetségi kép: Isten, aki felhozza napját jókra és gonoszokra egyaránt! Azután hazaengedik az ellenséget, akik úgy mennek megszégyenülve, hogy soha többet nem mernek jönni! Megtapasztalták Isten hatalmát! Egyszerűen szembetalálkoztak Istennek mindenek fölé kiterjedő hatalmával, de még irgalmával is! Elszégyellhették magukat! Erről tanít miniket az újszövetség is, mikor azt mondja: „parazsat gyűjtesz a fejére” (Rom.12r.20) Bizony ő kell megalázza magát! Teljes győzelem!

Visszatérve a számunkra fontos részre: a látás!

Az evangelizáció célja, hogy lássunk! És ebben a látásban valami új kezdődjön, vagy megújuljon bennünk! Lássuk meg, hogy velünk többen vannak, mint ellenünk! Lehet, hogy ellenünk van sok törvény, világi hatalom stb. Ellenünk van sok ember: aki ártana, bántana bennünket, vagy egyházunkat. Ellenünk van saját belső énünk, mely mindig lázad Isten igazsága és irgalma ellen. Ellenünk van a Sátán, mely mindent ellenünk akar fordítani és életünkre tör. De velünk van a hatalmas, győzelmes és irgalmas Isten, aki még Fiát is odaadta az értünk való harcban, és ő győzött minden ellenség felett! Igen, lásd: többen vannak velünk, mint ellenünk, ezért: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk! Merd látni: Istennel többen vannak velünk!

Tehát az evangelizáció lényege: Meglátni, hogy Istennel többen vannak velünk, így kötelezzük el magunkat Isten (még erősebb) követésére!


De úgy legyen evangelizáció, ahogy e történetben is látjuk: nyíljon meg mások szeme is látni, azt, amit velünk láttat hitünkön keresztül az Úr! Nyíljon meg sokak szeme!

Mi kell ehhez: legyenek, akik felismerik elesett voltukat és hallva a hívő szót, Jézus értünk való áldozata jó hírét, eldöntik szívükben, hogy követik Jézust, mint győzelmes Urat! Legyenek, akik értük imádkoznak, akik őket meghívják ide, akik mellettük állnak, és bizonyságot tesznek nekik! Legyenek, akik megmutatják nekik ezt a győzelmet, amit a történet is leír: vannak ellenségeink, de azok az Istennel való találkozásból megszégyenülve kell elkullogjanak!

Bef.: Nyíljon meg szemünk, nyíljanak meg sokak szemei hitre, győzelemre Ámen.