„Elizeus ezt mondta neki: Fogj íjat és nyilakat! Amikor kifeszítette a kezével, Elizeus rátette kezét a király kezére. Azután ezt mondta: Nyisd ki a keletre néző ablakot! A király kinyitotta. Elizeus ezt mondta: Lőj! Ő pedig lőtt. Akkor így szólt: Az ÚR szabadításának a nyila ez! Azután ezt mondta: Fogd a nyilakat! Ő kézbe fogta. Ekkor így szólt Izráel királyához: Üss a földre! Ő ráütött a földre háromszor, azután megállt. Megharagudott rá ezért az Isten embere, és ezt mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna ütnöd, akkor teljesen levernéd Arámot, de így csak háromszor vered meg Arámot.” (2Kir.13)


A teljes győzelemért



Bev.: Hadd kezdjem egy régi emlékkel. Evangelizációs hetünk kezdődött sok évvel ezelőtt. A nyitó napon azonban autóverseny volt a városban, ezért délután a fél várost lezárták. Vendég igehirdetőnk a magyar út túloldalán ragadt és ott azt mondták neki, hogy bizony ma estig át nem jut a túloldalra. Ő ebbe nem nyugodott bele, hanem felhívott telefonon, hogy itt vagyok, mit tegyek?. Mondtam, hogy semmit ne tegyen, érte megyek, és áthozom. Aztán más is mondta neki, hogy nem jut át, de ő akkor teljes biztonsággal, meggyőződéssel azt felelte, hogy nekem a kollégám azt mondta, hogy jön és átvisz! Bár emberileg úgy állt, hogy nem jut át, mivel azt mondtam neki, hogy megyek érte és áthozom, méghozzá most, ő ebbe teljesen megnyugodott, egyszerűen elhitte, minden emberi realitással szemben.

Ha valaki, aki olvassa most a Királyok második könyvét azt mondja nekem, hogy számára ez itt egy kissé zavaros, érthetetlen, olykor tán még hihetetlen is, akkor azt mondom, bizony, ez lehet így van, de épp ezért vegyük csak elő és lássuk meg, hogy mire akar bennünket a hit kérdéseiben tanítani most az Úr!

A környezet. Aki olvassa a királyok könyveit, vagy a krónikák könyveit azzal kell szembesüljön, hogy itt két ország királyainak történeteit olvassa párhuzamosan, folyamatosan egymáshoz is viszonyítva. Aztán találkozik azzal is, hogy minden király élete értékelve is van, méghozzá Isten mértéke szerint.

Hogy átlássuk, átláthassuk azt kell tudnunk, hogy Izrael országa Salamon király halála után két részre szakadt. Északon alakult meg Izrael néven egy ország, melyet a korábbi tizenkettőből 10 törzs alkotott és Samária lett a fővárosa, míg délen alakult meg Júda néven egy ország, melyet a maradék két törzs alkotott, és Jeruzsálem maradt a fővárosa (Kr.e. 926). Az északi országrész hamar elhagyta az Urat, új kultuszhelyeket állítottak fel, az aranyborjút és sok mást (is) imádtak, míg délen megmaradt az Isten hit, a Jeruzsálemi kultuszközponttal a templommal. Az északi országrészben is voltak hívő, vagy olykor hívő királyok, így az is sokáig létezett, de  Kr. e. 722-ben végleg elpusztult.

A déli országrész 587-ben semmisült meg, amikor a Babiloni birodalom bekebelezte. A Királyok könyve az északi országrész szempontjából mondja a történeteket, a Krónika könyvei a déli országrész felől közli az történéseket. A kettő szép párhuzamban áll egymással.

Most ott tartunk, hogy Izrael területén egy részét elfoglalják az arámok, vagy más szóval a szírek és az ország nyögi az igát, hisz ez mindig még plusz adóterheket is szokott jelenteni. Ráadásul, aki a nép az ország emberi támasza volt: Elizeus, megbetegszik és közeledik halálához is. Akkor megy hozzá a király Jóás és valószínűleg kéri tanácsát.

Elizeus pedig jelet ad neki és egyben próbára is teszi őt.


A jel és a próba: A jel egyszerű: fogja nyilait, húzza fel íját, nyissa ki a keletre, Arám felé néző ablakot és lőjön. Itt a király jól cselekszik, íját felhúzza, az ablakot kinyitja. Ekkor a próféta ráteszi kezét a király kezére jelezve ezzel, hogy veled vagyok, sőt általam veled van az Úr! A nyílvessző kirepül valahova messze kelet felé. Ez az arám feletti győzelmet jelenti. Nem mondja a király, hogy „atyám ne játszunk, itt most nincs ellenség, ugyan, mit lövöldözzek ki az ablakon, mint egy gyermek...” Elfogadta, tette, amit a próféta mondott neki.

Ez után jön a következő lépés, fogni a kell a nyílvesszőket és... A szöveg itt nem egyértelmű, a földre kell velük üssön, vagy a földbe kell velük lőjön. Mindegy, mert mert nem a szükséges tett most a lényeg, hanem, hogy ezt csak háromszor teszi. Nyilván kezében volt egy marék nyílvessző és ő üthetett, vagy lőhetett volna többet is, de megállt háromnál, pedig az előző lövésből tudhatta, hogy cselekedete jelképes. A próféta erre megharagszik, mert azt mondja, hogy ötször, vagy hatszor kellet volna ütnie, vagy lőnie, és akkor teljes győzelmet aratott volna. Úgy látszik, hogy a király, nem bízott eléggé abban, hogy valóban képes ötször, vagy hatszor is legyőzni a nálánál jóval erősebb arám sereget.

Aztán Elizeus meghal és eltemetik, valószínűleg lepedő göngyölve egy sírkamrába, sziklasírba helyezve. Valamivel később egy számunkra ismeretlen embert temetnének, mikor ellenséges csapatok törnek a temetési menetre, így hát, nincs idő szépen kivinni az ő sírjáig és eltemetni, hanem, valószínűleg Elizeus sírja mellett elhaladva, beteszik, belökik oda, aki Elizeus testéhez érve feltámad!

Ereje lenne a halottnak?

Nem, de Isten itt tesz egy csodát, ad egy újabb csodás jelet, hogy a háborúba induló király tudhassa, bár Elizeus meghalt, az az ígéret, amit ő tett, hogy legyőzi az arámokat, és háromszor megveri őket az érvényes, akkor is, ha emberileg ez továbbra is kilátástalan, mert  bár Elizeus halott, de az az Isten, aki Elizeuson keresztül szólt és tett, az él, és most is hatalmas és jelet küldött, hogy az Úr mindenek, még az élet és halál felett is!

Ekkor elmegy Jóás király a háborúba és három csatát megnyerve visszaveszi az elfoglalt területeket.

Számunkra: Mikor minket próbál meg az Úr, vajon mennyire vagyunk hívők? Vajon meddig ér el Krisztus iránti bizalmunk? Mennyit hiszünk el hatalmából? Mondok példákat: „Nekem olyan bűnöm van, hogy azt nem bocsátja meg az Úr!” - elhinni, hogy még azt is megbocsátja! „Nem olvasom a Bibliát, mert úgysem értem meg!” - elhinni, hogy legalább egy mondatot megértek belőle, ami rám vonatkozik! „Nem tudok megváltozni, én már ilyen maradok!” - elhinni, hogy Jézusnak van hatalma rossz szokásomtól, tulajdonságomtól megszabadítani, abból kigyógyítani, átformálni, hogy elviselhetőbb ember legyek én is!

De mondok pozitív példákat is. Mikor ez a gyülekezet templomot kezdett építeni merte elhinni, hogy van értelme megépíteni, van értelme ekkorát építeni! Tudott messze a teljes megépülésig előrelátni!

Aztán néhány éve, amikor a Görbe utcai otthonunkat vettük. Forint nélkül elmentünk megfelelő lakást keresni, mert hittük, hogy meg lesz!

És épp most olvastam, hogy a balatonalmádi gyülekezet igyekszik most egy házat megvenni gyülekezeti élet céljára! Micsoda nagy messzi előre látás, és hit: ma egy balatoni villára összegyűjteni a pénzt!

A jel, hogy velünk van a kilátástalan küzdelemben  megvan számunkra is: áll a kereszt (üresen), és nyitva a sír, mert bizonnyal feltámadt az Úr! Tehát a teljes győzelem hitére fel! Ámen.