„Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atya!” Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is. Amikor pedig még nem ismertétek az Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek lényegüket tekintve nem azok. Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni?” (Gal.4,6-9)


Ki ismer kit?



Bev.: Egy hitbeli felülvizsgálaton vagyunk ma: Jézus a szívünkbe tekint és ott a fedetlen valóságot látja! Ismer bennünket, tud rólunk mindent! De ez ne rémítsen, hanem nyissuk meg előtti énünket, hadd gyógyítson bennünket ma is!

1. Mikor még nem ismertétek... Jézus emlékeztet minket, arra, hogy hogyan éltünk, hittünk az előtt, hogy őt, mint megfeszített és feltámadott Urat megismertük volna! Olyan isteneket imádtunk, amelyek nem azok! Nincs hatalmuk, nincs erejük, nem is élnek: tehát nem istenek, legfeljebb mi emberek istenítettük őket felruházva valami isteni tulajdonsággal! Bármi lehetett ez, akár egy jól nevelt vallásosság, vasárnapi kegyesség, de lehetett ez, bármi, amitől függővé tettük életünket: egy eszme, amelyben hittünk, egy sport, egy játék, egy  szenvedély... Néha szükséges visszanézni a megtett útra, hogy honnan is jövök? Mi volt a múltam? Milyen bűnök, átkok tették tönkre életem, boldogságom, talán házasságom, családi életem?!

Kicsapongás, vagy mértéktelenség, gőg, vagy rossz családi hozomány, munkamánia, vagy épp felelőtlen viselkedés. Sok tévelygés lehetett a számlámon. Ám az is lehet, hogy csak az az egy, hogy meg voltam győződve arról, hogy én jó vagyok! És már nem is másban, mint magamban, a magam jóságában hittem. Testvér nézz vissza őszintén, bizony ilyen erőtlen, ám mégis isteni hatalommal felruházott életből hívott el téged az Úr, hogy légy megváltott gyermekévé! Mikor még nem ismerted őt, ki voltál szolgáltatva e világnak! Így volt, kér is szépíteni. Ám ez volt a múlt! Közben pedig történt valami:

2. Most, miután megismertétek, visszatérés? Történt egy megtérés = teljes odafordulás Istenhez, úgy, hogy elfogadtad Jézus Krisztus kereszthalálát és feltámadását, hogy neked is Isten, egyedül Jézusért bűnbocsánatot és örök életet adjon! Bocsánat, de megkérdem: megtörtént? Vagy még mindig csak nézőként, netán kellemesen vallásos emberként ücsörögsz itt? A megtérés, mikor Jézus Krisztus kezébe tetted életed, hogy ő legyen Urad örökre! Pál erről ír, a gyülekezetnek: megismertétek, hozzá tértetek! Ez történt a galáciabeliekkel és remélem velünk is már sokakkal! De erről olvastunk Ézsaiásnál is, aki Isten tróntermében látta magát és az angyali lények megtisztították őt, hogy alkalmas legyen Isten szolgájává lenni, hirdetve az Ő akaratát és igazságát!

És mégis! Megismerve Isten felfoghatatlan nagy jóságát, irgalmát és földig, sőt a pokol mélyéig lehajló szeretetét: „hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez? Elképesztő kérdés! Mi történt? Visszatérés, visszahajlás? Igen! Ez a galaták különböző zsidó szokásokat vettek fel megtartásra a Krisztus szabadsága helyett. Azt gondolták valamiért, hogy ha elkezdik megtartani a különböző napokra, hetekre, hónapokra előírt régi zsidó szabályokat, aktorr milyen jó hívők lesznek. És közben nem vették észre, hogy újra valami erőtlen vallásosságba süllyedtek, ahol az élő hitet egy sematizmuz, egy ritualizmus pótolja!

Igen, most minket kérdez az Úr! Nem csúsztál te is testvérem vissza valami átvallásos kényszerpályára? Nem lettél te is kényelmes keresztyén, aki vallásos szokásokkal pótolja az Úrral való élő kapcsolatot? Nem feledkeztél meg Megváltó Urad iránti háládról az élet nagy forgatagában? Nem lettél egy kicsit szívből keresztyén helyett csak színből keresztyén? De van még rosszabb is: nem lettél-e újra pogány, aki lottóban, továbbküldött e-mailekben, jóslásokban, mágikusnak titulált tárgyacskákban hisz? Hogy tehetted? Hogy tehettük? Itt megint csak őszintén állhatunk Urunk előtt: Jaj nekem!

3. Ő ismert meg titeket! De milyen jó: azt mondja igénk, hogy ő ismert meg minket, azaz eddig is ő keresett és talált meg minket szeretetével, bocsánatával és irgalmával! Eddig sem én álltam sorba nála, hogy itt vagyok, hanem ő hívott el és ő tett gyermekévé, sőt szolgájává is engem, téged! Ő ismert meg, ő vett fel ismerősei, barátai közé bennünket! Most is ő szólít, ő hív, ő rendezgeti ruhám ráncait, ő kötözgeti életem sebeit, ő törli le újból könnyem és ő könnyebbíti meg nehéz szívem!


Ő törli el bűneim, lázadásaim, engedetlenségeim, Ő vigasztalaj reménytelen, sokat keseredett szívem, Ő mutat túl életen és halálon a feltámadás fényét ragyogtatva előttünk.


Ő ismert, ő megismert ős hív ma is a közelségébe, hogy ott áldjon, oltalmazzon, tápláljon és éltessen, sőt, az örök életre vezessen!
Halld meg a hívást Jézusodét, énekeltük nemrég egy temetésen, mint elhunytunk kedves énekét, de ez bizony nekünk élőknek szól ma is: Halld meg a hívást! Ámen.