„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.” (Kol.3,1-4)


Böjt: fölfele nézni!



Bev.: Divatos dolog ma akár böjt címén fogyókúráról, tisztító kúráról, diétáról és más hasonlókról beszélni, de ezeknek sajnos semmi köze az igazi böjthöz! Miért is? Mert az igazi böjt az valami olyasmi, amiről ami igénk szól!

Szeretnék néhány rövid gondolatot mondani erről és ezzel készüljünk együtt az úrasztalához!

A böjt: Istenre figyelés! Eszem, vagy sem, húst vagy mást se...! Ennek semmi köze még a böjthöz! A böjt azt jelenti, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb erővel, koncentrálással keresem Istent, keresem akaratát, figyelek rá, mit mond, mit akar velem, hogyan simulhatok bele az ő akaratába és szentségébe! Olyan ez, mint mikor Habakuk próféta ezt mondja: „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra.”

A böjt ez: az odafenn valókat keresem, ahol Krisztus van! Mi van a mennyben? Mi van Isten előlem eddig elrejtett akaratába? Ez a böjt! Többet olvasom az igét. Többet igyekszem részt venni a gyülekezet lelki alkalmain. Többet imádkozom, többet szolgálok, többet szánok életemből Krisztusnak.

Ebben segít a kényelmem megvonása! Ebben segít, ha nincs tele a hasam! Latin közmondás: „A tele has nem tanul szívesen!” Jóllakva, eltelve ülök a fotelba és a másik szobában maradt a Bibliám. Mit mondok? Nem kelek fel érte, most így imádkozom, így is jó lesz...


Ebben az Istenre való sokkal erősebb odafigyelésben, a mennyeiekre való tekintésben segít, ha valamiről, ami kedves, ami jó, ami megszokott: lemondok!


A középkorban, mikor a 40 napos böjt hús böjt volt, ez nagy dolog volt, mert amúgy sem gyakran jutott hús az asztalra, tehát ha még arról kevéskéről is lemondok, ez bizony nagy áldozat!

Ma miről kell lemondja, mit kell félretegyek, hogy az segítsen Krisztusra figyelni,  a menny felé felemelni tekintetem? Te kell tudjad. De segítségül íme egy rövid felsorolás: tv nézés (sorozat, esti film), számítógépezés (internet, Facebook, játék, bulvárhírek...), csokoládé evés, fölös beszéd.


Kicsit szenvedve annak hiányától, amit megvontam magamtól, máris könnyebb összekulcsolni kezem, felnyitnom a Szentírást, vagy a testvérek közé sietni, hogy „Ti hogy bírjátok...?”


Mai igénk tehát erre hív: a mennyre tekints, oda felfele nézz! Azokkal törődj, amik odafenn valók! Persze, hogy itt élünk, küzdünk, dolgozunk... De pont azért, hogy itt azt éljük, amit legjobbat élhetünk! Azért, hogy itt ne csak küzdjünk, de még győzzünk is. Azért, hogy  munkánknak legyen értelme, gyümölcse. Azért kell fölfele figyelni!

Ebben most erőforrás az úrvacsora: Jézus Krisztus mielőtt meghalt és feltámadott értünk adta az úrvacsorát tanítványainak és így nekünk ma élő tanítványainak is! A kenyér és a bor jelzi: mit tett érted Jézus! A kenyér és bor jelzi: ugyan az az erő mellyel ő a mennyre tekintve megvívta győztes harcát, ugyanaz az erő a tied is! Nézz a mennyre, keresd az odafenn valókat, törődj Isten akaratával és annak betöltősével!

És böjtöd csodát, győzelmet, erőt, áldást terem neked! Áldott böjtöt mindenkinek!


Ámen.