„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm. 12,1-2)



Az istentisztelet 1.



Bev.: Idei esztendőnkben a hónapok negyedik vasárnapjain, kevés kivételtől eltekintve egy-egy témával kapcsolatosan hirdetem Urunk igéit. Az idei első ilyen témánk az istentisztelet. Erről szól ma az igehirdetés, illetve fog szólni egy hónap múlva is.

A mai napon Pál apostolnak a római gyülekezethez írott levelében, az isten tiszteletére vonatkozó kérését gondoljuk át együtt, s keressük benne Urunk vezetését, hogy mit is jelent valóban e szó, a fogalom, e történés: „istentisztelet”!

Ha úgy megkérdeznénk, hogy mi az istentisztelet, talán azt mondanánk elsőre, hogy az, hogy vasárnap 10 órára lejövünk a templomba, ahol éneklünk, imádkozunk, meghallgatjuk a prédikációt, együtt vagyunk, mint testvéri közösség Urunkkal. Erre azonban jogosan kérdezné meg valaki, hogy akkor tehát az istentisztelet csupán heti egy óra az életünkből? Mondanánk, hogy nem, hanem...

Erről a „hanem”-ről tanítson ma minket az Ige!


1. Istentisztelet: testünk odaszánása. A megfogalmazás nagyon tömör, csupa fontos szó olvasható itt! Szánjátok oda = Ószövetségi fogalom. Azt jelenti, hogy az áldozati állatot az oltárhoz odavinni, odavezetni. Testeteket: nagyon fontos, én sokszor fenn is akadtam rajta, miért a testem, miért nem a lelkem? Először is itt e földön testben élek! E testem hordozza  a lelkem is! Hívő vagyok, Krisztus követője vagyok? - akkor lelkem megváltást nyert! Van bűnbocsánatom, hitem, reményem, örök életre szóló bizonyosságom. Mi kell még? Az, hogy  testemet is, tehát „hús-vér” valóságomat is odaadjam Uramnak!

De jól hangzó mondás: „lélekben veletek vagyok”

Tudom, hogy mennyire igaz ez, mikor valaki betegágyon fekszik és nem jöhet közénk, vagy ép műszakban van, vagy elutazott temetésre, testvéri, rokoni szálak ápolására... De mikor valaki testben sosincs velünk, csak lélekben...? Miért is fontos hogy szánjátok oda testeteket? A római birodalomban gyakran a „test” körül végletes a gondolkodás és életszemlélet! Egyik véglet: a test nem számít semmit! Azzal nem kell törődni semmit, a lélek legyen nemes: e test úgyis veszendő, tehát testünkkel úgy élünk, ahogy akarunk.

És megint végletek jönnek: a parázna orgiák is beleférnek, vagy akár lehetek teljesen ápolatlan is! Másik véglet: A test igen fontos, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni rá, hogy milyen a testem, már-már többet, mint a lélekre! Így a test imádata, és a teljes aszketizmus között minden megtalálható volt (mint ma is!)! De Isten teremtési rendjében ez nem így van! Ott az emberi test és a lélek összetatozik! Nos, oda kell adnunk testünket is Isten tiszteletére!

Ahogyan Jézus Krisztus is, mikor eljött e világra, nem lélekben jött el, hanem az „Ige testté lett és közöttünk lakott” (Jn.1,14) Isten Jézusban ugyanilyen „hús-vér” emberi testet öltött. Jézus ebben a törékeny, fájdalmas testben szenvedett és halt meg értünk a kereszten! Így kéri Isten az ő tiszteletére testünk odaszánását, odaadását! Tehát: eldöntöm, hogy testemet is neki adom! Átengedem a rendelkezés jogát neki! Így az istentisztelet az jelenti nekem, hogy testem felett is övé az uralom!

Testem is őt szolgálja! Hiszen mire is adom neki? Élő és szent áldozatul! Hálaáldozat ez a lelkem megváltásáért! Élő, tehát nem halott, mint az oltárhoz vitt állat, aki tehetetlen lesz, és megeszik, elégetik. Élő, tehát munkára, szolgálatra alkalmas, valamint szent, tehát Isten számára megtisztított, Istenhez méltó, szolgálatára alkalmas! Úgy valahogy, ahogyan csütörtökön az Efezusi levélből tanultuk: Ő a fej és mi a test = mi vagyunk az ő keze, hogy tegyünk, lába, hogy ahova kell menjünk és szája, hogy örömhírét hirdessük!

2. Istentisztelet: megváltozás. Azt mondja folytatásban az istentiszteletről az ige, hogy ez azt jelenti, hogy a továbbiakban, nem e világhoz igazodom. A Károli fordításból így olvastuk régen ez a mondatot: „Ne szabjátok magatokat” Így kell hát értsük, amint a szabó a sablonhoz szab, a katona az „igazodj” vezényszóra a sorban, és oszlopban elsőhöz igazodik, úgy nem szabom magam, nem igazodom e világhoz! E világ pedig a jelen korszakot jelenti.

Nem a „kosmos” szó olvasható itt a görögben, hanem az „eon”, ami világkorszakot, így leginkább korszellemet jelent! Tehát a keresztyén ember, aki lelkében, testében Istent tiszteli, az nem az aktuális korszellemhez alkalmazkodik „mindenki ezt csinálja” módra! Ahelyett tehát, hogy a korszellemhez igazodva élnék: meg kell változnom! Az életvitelemen is meg kell látszódjék, hogy én Jézus Krisztus megváltottja és követője vagyok!

És most jön egy újabb fontos részlet: „elmétek megújulásával” Tehát észbeli, agyi történés is, hogy  hiszek Jézusban! Azt jelenti, hogy  tudatosan, tanulmányozva Isten igéjét, meg kell változzak szó szerint meg kell újuljak a gondolkodásomban, az értékrendemben is. Ifjúsági órán döbbent rá erre egyik fiatal testvérünk nem rég: „de akkor ez azt jelenti, hogy meg kell változzon az életem!” - mondta! Igen, ez azt jelenti!

Isten tisztelte azt jelenti, hogy meg kell változzék az életem!

A hogyanra is van válasza Urunknak. Úgy, hogy megtudja ítélni azt, hogy mi Isten akarata, hogy mi az, ami jó, ami neki tetszik, ami tökéletes. A világ minden dolga közt ezt tudjam felismerni és élni! A élet minden helyzetében tudjam megtalálni akaratát, igazságát és azt kövessem immár!

Istentisztelet: akaratába illeszkedés. Igen, az istentisztelet tehát ez: teljes mértékbe az akaratába illeszkedem, úgy, ahogyan Jézus tanította hegyi beszédben: „Ti azért legyetek tökéletesek, mint   ahogy mennyei Atyátok tökéletes” (Mt.7,49)

Bef.: Kérlek, hisz...: Erre az életformára pedig kér az apostol. Kérése alapja, hogy Isten irgalmas! Ahogy tehát átéltem Istenünk irántam megnyilvánuló irgalmát, minthogy atyai szeretetéből irgalmasan lehajolt hozzánk hozzám is) Jézus Krisztusban, és megváltott engem is, úgy én most erre az irgalomra válaszul odaszánom testem élő és szent áldozatul, és nem e világhoz igazodom, hanem értelmemben, értékítéletemben, gondolkodásomban is megváltozva, megújulva Isten tökéletes akaratába illeszkedem, úgy, hogy azt élem, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes!

Ez az istentisztelet. Ez legyen életünk folyamatos, szünetmentes istentisztelete! Ámen.