„Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az.” (1Kor.4,1-4)

Isten titkaiban vagy részes!



Bev.: A sok hamisítvány között egyre nagyobb igény, sőt kényszer is a hitelesség! Még egy autónak is eredetiség vizsgára kell menni, ha el akarom adni. Pál a felolvasott szakaszban a hitelesség kérdésén át mutat Istenre a korintusikanak, és nekünk is! Figyeljük csak!

1. A helyzet. Korintusban valami nagyon nagy káosz alakult ki a gyülekezetben. A gyülekezet tagjai pártokra szakadtak, aszerint, hogy kinek melyik apostol, tanító volt a szimpatikusabb. És miközben egymással erről vitáztak, egyre inkább már a tanítóikat: így Pált is gyalázták. A levél egy vitairat, mely válaszol a gyülekezet tagjai által felvetett kérdésekre. Ebben a nagy vitában talán azt is mondták, hogy ugyan ki az a Pál, hogy beleszól mindenbe, hogy nem elégszik meg valami szép vallásos tanítással, de még az életünkbe, a magánéletünkbe is bele akar beszélni? Hogy jön ő ahhoz, hogy megmondja, hogyan dolgozzunk, hogyan pereskedjünk, vagy épp hogyan, kivel éljünk szexuális életet?! Ezekre válaszul kezdi Pál e levelet a keresztről szóló beszéddel: „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1Kor.1,18) és: „Úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” (1Kor.2,2)

Azt mondja: én ezt az üzenetet hozom, ezt a titkot osztom meg veletek! Ezért így is tekintsetek rám!


2. Én Pál, a ti tanítótok, apostolotok, igehirdetőtök nem más vagyok, mint Krisztus szolgája és Isten titkainak a sáfára. Így tekintsetek rám, így fogadjátok azt, amit hirdetek nektek!

Kicsit bontsuk e két kifejezést, szókapcsolatot!

Krisztus szolgája: Pál azt a „szolga” szót használja itt, aki a gályán az evezőpadhoz van láncolva, és a sor elején egy konga szerű eszköz mögött ülő főnök által adott ritmusra húzza az evezőlapátot! Egy gályarab, aki engedelmességre van kötelezve! Ilyen vagyok én! Oda vagyok láncolva a Krisztus iránti engedelmességre! És amit ő mond, az nekem parancs, még szenvedések, fájdalmak, sebek árán is! Maximális engedelmességben vagyok, kell legyek a Krisztus iránt. Ez a szolga vagyok én!

Isten titkainak sáfára: A sáfár szót ma már nem használjuk a bibliafordítók mégis jónak látták ezt használni, mert nincs is helyette másik jó szavunk. Általában ő is rabszolga, akire ura rábízott valamit: pénzt, ügyet, vagy épen felelős feladatot. Egy rabszolga, akinek nincs semmije, csak ura, tulajdonosa bizalma. Aki bizalomból erre a rabszolgára bízza akár a többiek étkeztetését, ellátását. Egy olyan rabszolga, aki ura javaival bánik! Ezt mondja Pál „ez vagyok én!” - akire Isten rábízta a kamrát, hogy abból titeket felelősen, hitelesen tápláljalak. Nem az enyém, semmim sincs! De Istené, és Ő azt akarja, hogy ebből és tápláljalak titeket!

3. Térjünk hát vissza oda, hogy mi ez a táplálék? Mi ez a titok, amit Isten Pálra (is) bízott, hogy azzal táplálja  gyülekezetet, a hívőket? E titok, a kereszt titka! E titok az evangélium, e titok az üdvösség útja! A megbízom pedig Isten és Krisztus! Ezért – kérdi Pál: hogyan akartok ti ítélkezni felettem? Hogyan akartok ti ítélkezni afölött az ige fölött, amit én nem a magaméból adok, hanem gazdámtól kaptam, hogy azt nektek adjam!?

Azt mondja Pál: Kedves Korintusi … gyülekezet! (A pontokra helyettesítsük be magunkat!) Úgy fogadd az általam hirdetett, tanított igét, hogy azt nem én mondom, hanem az az Isten, aki érted is odaadta egyszülött Fiát! Úgy fogadd az Igét, mintha maga Krisztus mondaná neked! Ne azon vitázz, hogy ki mondta!

Ne azon vitázz, hogy az rád, vagy másra érvényes-e, hanem egyszerűen, mint Isten ajándékát, veled megosztott titkát: fogadd be!


Bizony, számunkra is ma ez a evangélium! A hirdetett és hallott ige nem az enyém, én is kaptam! Ha simogat, ha áld, ha fedd, ha bánt az nem az én művem! Nekem fogalmam sincs, hogy neki épp ma, mire van szükséged! Ez messze nem így működik. Szolgálatom során egyszer-kétszer készültem úgy, hogy azt tudtam, hogy XY eljön és neki ezt kellene mondani. Megírtam így a prédikációt! Nos Isten, a hatalmas Rendező úgy rendezett az nap, hogy XY nem jött az istentiszteletre! Megértettem: nem az én dolgom az, hogy kire mi érvényes! Én elmondom, kiadom, amit rám bízott és ki-ki magára veszi belőle azt, amit Urunk rámért!

Így hát én is csak egy üreskezű, padhoz láncolt szolga vagyok, akire a gazdája bizalommal tekint, és beavatja titkaiba úgy, hogy abból osszon a többieknek!


Te pedig az vagy itt és most, akit Ura nem akar éhesen hagyni, hanem táplálja, törődik vele, gondozza, még azon az áron is, ha ez néha fájdalmat is okoz, akár, mint egy tüske kihúzása!

Ám tudd, hogy e szerepek forognak! Mert én is úgy kapom sokszor tőletek, a ti bizonyságtételeiteken keresztül Isten titkait, ahogyan ti átélitek Urunk szeretetét, jóságát és irgalmát. Akkor ti vagytok a sáfárok és én a táplált! És mikor valakinek bizonyságot tesztek (félretéve kicsinységeteket és alkalmatlanságotokat), akkor ti vagytok azok között a sáfárok, akikre Isten a maga titkának gazdagságát bízta, hogy osszátok, adjátok, hogy másokat tápláljatok, vigasztaljatok, áldjatok!

Bef.: Fogadd hát ma is Isten igéjének az igét! Hisz a kereszt titkában vagy részes ismét! Ne lázadj korintusi módra, kifogásokat mondván, hanem engedelmeskedj, az igének, mint a hajófenékben leláncolt rabszolga a vezényszónak, mint hű sáfár: ura bizalmát élvezve! Tudd: jutalmad nem marad el! Ámen.