„Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok. Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk.” (1Kor.10,15-17)


Egy test vagyunk mindannyian



Bev.: Minden emberi közösség emberekből áll. Így van ez a gyülekezet esetében is. Az összetartozás megélésében, a közösség életképességében pedig meghatározó, hogy mi, vagy ki az összetartó erő! E mai vasárnapunkon vegyük egy kicsit szemügyre, hogy mit mond erről Pál, és hogy mit jelent ez számunkra!

1. Az egy kenyér egy test párhuzama: Pál nagyon szépen állítja képi párhuzamba a kenyeret és a gyülekezetet. Ahogyan egy kenyérből részesedik úrvacsoránál, szeretetvendégségnél a gyülekezet, úgy vagyunk mi is egy közösség. Ahogyan nem válogathatod búzaszemenként szét a kenyeret, nem veheted részekre, hogy liszt, élesztő..., úgy a gyülekezetet sem szedheted részeire, mert egy az! Úgy vagyunk mi egy test, mint a kenyér: egyben kenyér.

De messze tovább mutat e kép, mert Pál itt az úrvacsora képét használja, hisz előtte a közös kelyhet is említi.

Ez a kép pedig így már a mindnyájunkért, válogatás nélkül meghalt Krisztusról beszél! Ahogyan Krisztus értünk adta magát: Úgy mi is egy test, egy közösség vagyunk. Azért vagyunk, és úgy vagyunk gyülekezet, ahogyan Krisztus értünk adta magát: függetlenül, hogy kik vagyunk, voltunk valójában! Sok szempontból tetszik ez a kép nekem. Valahogy fontos, tartalmas, mint maga a gyülekezet! És ha csak az elmúlt napok történéseire is gondolunk érezzük, hogy mit jelent: „összetartozni”, még akár ismeretlenül is!

Akik pedig az egy kenyérből tápláltatunk ugyanazt esszük, ugyan az a hajtóerőnk, ugyan arra megyünk, ugyan arra tápláltatunk. Ez összetartozásunk alapja, ereje, belső motorja! Igen Krisztusról van szó: a keresztről, az úrvacsoráról, a bűnbocsánatról, az új életről, a feltámadásról, mind, amit itt a gyülekezetben élünk meg együtt, hogy éljük majd nála is együtt! Mit jelent mindez nekünk? Néhány gondolat:

2. Az egy test feladatai: A másik kép a test. Akik az egy kenyérből részesedünk egy test vagyunk. A test minden részének van feladata. A lábainkon járunk, a kezünkkel fogunk, tapintunk, a szemünkkel látunk. Megvan a feladata minden egyes sejtünknek. Mind dolgozik, szolgálja a többit. Ha egy kiesik már hatalmas hiány van! Ha több, egyre nagyobb a baj! Akkor érzi jól magát a test, ha abban minden alkotórész a maga rendje szerint jól működik.

Lásd, milyen szép kép ez is: a test összes más része érted dolgozik, működik: azért, hogy te (te is) jól érezd magad a testben!

Ilyen a  gyülekezet: egy test, amiben, mindenki végzi a maga dolgát, és akkor a test egésze, a gyülekezet egésze és benne minden tagja jól érzi magát! Igen, hallom, hogy kiáltasz, hogy ez lenne az ideális állapot! Ez így van: de nem ideális emberek vagyunk, hanem tökéletlenek, akik vétünk is, így még fájdalmat is okozunk egymásnak!

3. Az egy test nehézségei: Igen e testnek bizony megvannak a maga nehézségei is. De itt hadd hozzam vissza az egy kenyér képet! Vétettem ellened? Igen, tudom: kérlek, ahogyan Krisztus is megbocsátott, bocsáss meg nekem! Vétett ellened más is e gyülekezetben, tudom, volt ilyen: kérlek, ahogyan Krisztus is megbocsátott, bocsáss meg neki! Hihetetlen, de pont ez teszi a gyülekezetet két évezrede is megmaradó közösséggé: van megbocsátás, van újra kezdés: újra és újra, és ezért van benne élet, új élet újra és újra!

Fájdalmat okoztam, méltatlan lettem: igen, de kérem bocsánatodat és elfogadom megbocsátásodat. „Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Krisztus is megbocsátott nektek!” És ha nehéz is olykor elfogadjuk egymást, ha van ki jobban tetszik, van ki kevésbé: akkor is egy test vagyunk, együtt működve, akik az egy kenyérből, egy kehelyből tápláltatunk.

És bár emberi közösségek különböző alapokon születnek és oszlanak fel: a gyülekezet, mint egy test: Krisztustól táplálva él örökké!

4. Az egy testben Isten dicsőítése: Töltsük be ezért e világban legfőbb küldetésünket: dicsőítsük Istent! Legyünk olyan gyülekezet, és legyünk a gyülekezetnek úgy tagjai egyenként is, hogy e világ, az emberek, lássák rajtunk Istenünk nagyságát, hatalmát, győzelmét! Dicsérje őt összetartozásunk, megbocsátásunk, szeretetünk, törődésünk. Dicsérje őt közösségünk és életünk!

Nemsokára böjt végére érve nagypénteken is, húsvétkor is jövünk az asztalhoz a kenyérért a borért: Ne csak magamra gondoljak, hogy én nyerjek bocsánatot, én kapjak új erőt, hanem legyen gondolatomban, imámban ott az egész test, az egész gyülekezet: Íme egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk. Ámen.