Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!” Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva:

„Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból, most bizonyságot tett mellette. Elébe is azért vonult ki a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: „Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!” (Jn.12,12-19)

 

A virágvasárnapi tömeg

 



Bev.: A közelmúltban került elő egy fotó '56-ból. Döbbenetes, a képen a tömegben felismerhető egy csoportban vagy 15-20 ember. Egyrészt Isten különös kegyelme, hogy csak most került elő e kép, hisz a rajta felismerhetők közül így is többen hátratételt, meghurcoltatást kellett elszenvedjenek. Másrészt mily elgondolkodtató, hogy eltelt több, mint 50 esztendő és felismerhetőek rajta ezek az emberek: lám valóban ott voltak!

A Jézust ünneplő virágvasárnapi tömegről nincs, és nem is lehet ilyen fotót találni, de van itt valami fontos János feljegyzésében! Leírja ő is, hogy kik vannak-e tömegben. Ráadásul látva őket a farizeusok keserű megjegyzését is leírja, kik ezt mondják: „A világ őt követi!”

 

Nézzük ma úgy a virágvasárnapi eseményeket, hogy keressük benne azt, vajon ott vagyok-e a képzeletbeli képen, vagy a tudósító leírásban valóban?


János azt írja: Kivonultak Jézus fogadására: Lázár feltámasztásának tanúi, e csodát meghallók, a világ!

Jön Jeruzsálembe az ünnepi sokaság, és meghallják, hogy érkezik Jézus! Ő pedig, mint valami különös király bevonul, de nem királyi pompával, hanem egyszerűen szamárházon, amint azt az Ószövetségben ez próféta már előre megjövendölte. Jön, mint király, de nem mint uralkodó. Jön tanítványaival, és egyszerre csak elmegy a híre és jönnek elé az emberek.

1. A tanúk: Jönnek elé azok, akik ott voltak akkor, mikor ő Lázárt a negyednapos halottat feltámasztotta. János evangéliumának 11. fejezetében olvasunk erről. Sokan voltak ott, és nagy megdöbbenést keltett. Sokan elámultak, sokan hittek benne e csoda láttán, hiszen ha valami igazolja Isten voltát, isteni hatalmát, akkor egy halott feltámasztása, ráadásul egy vakon született meggyógyítása után, így egészen egyértelmű: ez az ember a Messiás!

A nagytanács ezt követően határozza el, hogy Jézust meg fogják ölni. Tehát a tömegben ott vannak azok, akik látták e csodát, és valóban innen kezdve hisznek Jézusban! Ott vannak azok, akik felismerték e jelből, hogy ő Isten küldötte hozzánk, benne lehet reménységünk, mert neki hatalma van, méghozzá isteni hatalma!

Így kérdezem tőled, virágvasárnap ünnepére, érkezett, húsvét ünnepére készülő gyülekezet: te felismerted-e már Jézust, mint akinek isteni hatalma van? Te azok közt vagy-e, akik már hisznek benne, mert látták, átélték csodását?

2. Másik réteg, akik nem voltak ott, de hallották hírét! Ez azt jelenti, hogy akik ott voltak, azok úgy tudták elmondani a többieknek, sokaknak, hogy azok elhitték, de minimum felgyúlt bennük az érdeklődés! Milyen nagy dolog: ők bizonyságtevői Krisztusnak. Tanúi Jézus csodájának, méghozzá hiteles tanúi, akik erővel tettek bizonyságot, arról, mit láttak, átéltek! Az emberek, pedig, kik hallották Lázár feltámasztásának történését, eljöttek, kijöttek Jézus elé: őt látniuk kell!

Nem azt mondták, hogy  szép történet, vagy hiszem, ha látom, (bár biztos lehettek ilyenek is), hanem kijöttek Jézus elé, őt ünnepelni! Pál mondja később, hogy „A hit hallásból van!” Ez azt jelenti, amit itt látunk: nem veleszületett, meg otthonról hozott: az a keresztyén életminta, kultúra, ami nagyon fontos és drága is, de a hit, hogy hiszek Jézusban, mint Isten Fiában, az úgy születik az ember szívében, hogy hallom a Jézusról szóló bizonyságtételt!

 

Akik kijöttek Jézus elé: ez a réteg azért jött, mert hallotta a jó hírt!

 

Te úgy vagy itt ünnepi tömegben, hogy hallottad már a jó hírt? Elért már téged e hír: itt van ez a Jézus, aki....!?

3. A farizeusok pedig, a magukat különbnek tartók, Jézusban nagy riválist látó emberek, úgy látják, hogy a világ Jézust követi! Azt látják és állapítják meg, hogy a nép ott van Jézus mögött! Sőt így kezdődik a mondat: „Látjátok, hogy semmit nem tudtok elérni?” A Jézussal és a Jézust követőkkel szembeni tehetetlenségüket fogalmazzák meg, nagyon pontosan! Azt mondják, azt mondja ki valaki közülük: tehetünk, amit csak akarunk, nem ér semmit, mert a nép, a tömeg, a világ: Jézust követi!

De azért nem adják fel: nagypéntek hajnalán Júdás árulása árán csak elfogják, megkínozzák, Pilátussal kivégeztetik, és bár nem nyugodt a szívük, mert a sírt is őriztetik, lám kiderül: valóban tehetetlenek Jézussal szemben, és tehetetlenek az őt követőkkel szemben: mert Jézus feltámad, követői itt vagyunk kétezer éve, mint keresztyén egyház, amely nyilván hol jobban, hol rosszabbul működik, de itt vagyunk ma is, még Dunaújvárosban is!

Visszatérve az eredeti kérdésre: látom-e magam azok között, aki úgy jöttek ki Jézust ünnepelni, hogy ismerik hatalmát, vagy legalább hallották csodáját és eljöttek utánajárni, hogy ki is Ő valójában? Itt vagyok-e mint a Jézust követő nép, a keresztyén gyülekezet tagja, aki már magára vette, hogy Jézus értem is meghalt és feltámadt?!

Virágvasárnap: valaki közülünk ma reggel emlékeztetett egy szép több évvel ezelőtti élményre, mikor is virágokkal, főleg nyíló nárcisszal a kézbe, fiatalok, és kevésbé fiatalok a „Hozsanna, hozsanna...” Igen, emlékszünk sokan. Ma nincs nyíló virág és az énekkel sem készültünk, ám mégis az a kérdés: szívemben ott van-e e hódolat, imádat, ünneplés Jézus iránt?

Nézzek bele ismét e képbe: akik átélték csodáit, akik hallottak róla, akik népévé, gyülekezetévé lettünk: ünnepeljük Jézust, aki bejön közénk, mint király, nem uralkodni, hanem szeretni, megváltani, megvigasztalni: légy itt te is teljes szívvel! Ámen.