Húsvét mindennap!

 

Bev.: Megkezdte nyilvánosságra hozni a KSH a tavalyi népszámlálás eredményeit. Ebből kitűnik, hogy városunkban 2001. évben magát reformátusnak valló 4567 helyett 2011-ben már csak 2763 fő vallotta azt, hogy ő református. A különbség …. Mit jelet ez? Első ránézésre nagy fogyást! Másodikra: hogy ez még mindig nem valós szám! Mert nem ismertük azt a közel ötezret sem, pedig kerestük is őket. De ők akkor is többségünkben csak népszámlálási reformátusok voltak! És nem ismerjük ezt a közel háromezret sem, többségük e pillanatban is csak népszámlálási református. Úgy is fogalmazhatunk, hogy nem látjuk ezt a sok embert, mint, akiknek a feltámadott Krisztus az erejük az életben!

 

 

 

 

Ünneplő gyülekezet! Bár örülök, és örüljünk mindazoknak, akik vállalják, hogy reformátusok (vagy bármely más keresztyén felekezet tagjai), mégis a gyülekezet azokból áll csupán, akik valóban élik azt a gazdagságot életük küzdelmes és ünnepi napjaiban is, hogy Krisztus feltámadott értünk! Olvassuk újra igénket és merüljünk úgy bele gazdagságába, hogy megteljen szívünk az örömmel, azzal a belső gazdagsággal, amivel Pál is felkiált, ami az első keresztyén nemzedékeknek oly sok erőt adott, amitől mi is, ma is elmondhatjuk: Jézus Krisztus megváltottja, református keresztyén vagyok!

Pál a korintusi keresztyéneknek írta ezt a levelét. Akkor még nem volt kezükben valamelyik evangélium, amiből mi már olvashatjuk a feltámadás történetét is. De volt életükben és gyülekezetükben sok probléma, küzdelem, amit az akkori kor emberének kellett megküzdeni. Pál ezekben az életkérdésekben mondja el Jézus tanításait, Isten útmutatását a gyülekezetnek és a levél végére pedig rátér a feltámadás kérdésére. Tudja, hogy sokan a közösségből emberi gyengeségeik miatt, az életben tapasztalt sok nehézség miatt, gyászok miatt, terhek alatt, félelmek között tagadta, vagy egyszerűen csak nem tudta hinni Krisztus feltámadását! Így erőt sem meríthetett belőle a napi küzdelmekhez, az élethez, a szolgálathoz. Ebbe a küzdelmes gondokkal terhelt világba kiált bele az apostol a felolvasott versekkel: „Ámde Krisztus feltámadt!” Lássuk mit jelent ez az ige!

Talán mondanánk, ha a feltámadásról szól, akkor gyászolóknak szól. Igen, gyászolóknak is! Kinek ne volna gyásza? És ki ne szeretné újra látni odaát, akit itt szerethetett? És hol van vigasz számunkra, ami túlmutat a síron? Van halál, van gyász, van sír és van halálfélelem: „Ámde Krisztus feltámadt a halálból!” Jézus győzött a halál felett! Ő a nagyobb és aki hisz benne, aki vele él: az megkapja ajándékba a feltámadást és az örök életet, márt itt és most, hogy éljen megvigasztalt életet reménységben! Így volt hite sokaknak a mártírhalálhoz is: hitték a halál csak átmenet számukra Jézushoz, az örök életbe!

De van gondunk nem csak az elhunytakkal, az élőkkel is! Nem akarok ünneprontó lenni, de abban sem vagyok biztos, hogy van köztünk olyan ember, akinek ne lenne valami emberi kapcsolati gondja, baja! Súrlódunk, ütközünk, fennakadunk. Fájdalmakat okozunk és közben sebeket kapunk! Mert élünk, és mert vannak drága és törékeny kapcsolataink (család), és vannak nehezen működő, de kötelező kapcsolataink is (munkahely)! Hogyan lehet megbocsátani, vagy éppen megbocsátást elfogadni? Hogyan lehet szeretni a nehezen szerethetőt, és hogyan lehet embernek maradni egyre embertelenebb körülmények között? Emberfeletti erő kell ehhez! Igen! És ez az emberfeletti erő nyilvánult meg, mikor Jézus feltámadt! Mindennap kelhetsz úgy, indulhatsz úgy, hogy bár emberekkel találkozom, ütközöm, küzdök, és oly sokszor már vesztes is voltam: „Ámde Krisztus feltámadt a halálból!” És ez erő, hogy ő ad nekem türelmet, békességet és erőt emberi kapcsolataimhoz! Hiszed-e ezt? Mert ez ám az igazi hit! Éld ezt a hitet!

De ide tartozik az is, ha valaki emberi kapcsolatait keresi: leendő társát. Nehéz igaz társat találni, voltak már csalódásaid: „Ámde Krisztus feltámadt a halálból!” És akkor ha ő rendeli ki, elfogadhatod örömmel és reménységgel, mert Jézussal működni fog házasságod!

De van küzdelmünk az anyagi világgal a megélhetéssel, a munkával, vagy munkakereséssel is. Mikor Jézus meghal azt hiszik a tanítványok is, és sokan, hogy mindaz a szép és jó, amiről Jézus beszélt összeomlott: annak vége! A gondviselésről, Isten szeretetéről, a jóságról, a törődésről! Hát vegyük szívünkbe: „Ámde Krisztus feltámadt a halálból!” -tehát nincs vége Istene jóságának irántunk! Van kirendelt kenyér, munka, megélhetés, törlesztés befejezés és minden, amire szükségünk van! Gróf Széchenyi István azt írta 1860 virágvasárnapján a naplójába: „nem tudom megmenteni magam!” Igaza volt, én sem tudom, te sem tudod: „Ámde Krisztus feltámadt a halálból!” És ő ment meg minket! Ez a húsvéti hit az élet napi anyagi gondjai közt is! Egyszer erről beszélgetve mondta beszélgető partnerem elgondolkodva: „Igaza van, eddig is mindig valahogy valahonnan, akár utolsó pillanatban is, de meglett, amire szükségünk volt” Igen, mert ő él, szeret és gondoskodása nem ért véget! A napi anyagi küzdelmekbe is vidd magaddal: gondjaim vannak: „Ámde Krisztus feltámadt a halálból!” Ez elég lesz!

És itt van a gyülekezet! Egy más városba való emberrel beszélgettem és kérdeztem, hogy jár-e a gyülekezetbe, - ő nem – mondta. Aztán kezdtem biztatni erre, mire sértődötten azt kérdezte, hogy bántani, piszkálni akarom én? Dehogy akarom sem őt, sem mást, azzal, hogy a gyülekezet közösségbe hívogatok! Eszem ágában sincs bántani, vagy piszkálódni. De egyet tudok: Itt lehetünk együtt, akik értjük mit jelent Krisztust követni! Itt vagyunk együtt azok, akik valóban Jézus keresztjének és feltámadásának áldása alatt élünk és tanúi vagyunk! Igaz, hogy emberekből áll a gyülekezet és olykor itt sem könnyű elhordoznunk egymást szeretetben: „Ámde Krisztus feltámadt a halálból!” és ez elég! Hogy egyenetlenségein kisimuljanak és szeretetben összeforrva egy közös test tagjaiként éljünk, mint keresztyén gyülekezet!

Kedves Testvérem! Lehet, hogy a te szívedben is sok a kétség, a félelem, a bizonytalanság a Feltámadott iránt? Vedd szívedbe és minden nap reggel felkeltedkor idézd fel imádságod előtt e pár szót: „Ámde Krisztus feltámadt a halálból!” Hidd, éld, használd ezt a gazdagságot, hisz csak a miénk!

És akkor: az leszel, aminek vallod magad: keresztyén, azaz Jézus Krisztus követője, akire érvényes a kereszt, a bocsánat, a feltámadás a örök élet. Jöjj, tegyünk e hitre pecsétet az úrvacsorával most és élj a Feltámadott Úrral mostantól! Ámen.