Énekek éneke. Salamoné. Csókoljon meg engem szája csókjaival! Szerelmed jobb a bornál, jó illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött olaj; ezért szeretnek téged a leányok. Vigyél engem magaddal, fussunk, vezess a szobádba, királyom! Ujjongva örüljünk veled, emlegessük bornál is jobb szerelmedet, méltán szeretnek téged! De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok. Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy! Fekvőhelyünk üde zöld. (Énekek1,1-2, 15-16)

 

 

 

A szerelemről

 

Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!

 

József Attila sorai ezek, akinek e héten volt születése napja. Mi pedig most a Bibliaolvasó Kalauz vezetésével a Bibliának azt a könyvét kezdjük olvasni, mely a szerelemről szól.

Jogosan kérdezheti valaki: „Hát ez is benne van a Bibliában? Én azt hittem, hogy ott csak szép vallásos dolgok vannak?” Isten, ki férfivá és nővé teremtette az embert, a férfi és nő örömére az isteni teljesség kiábrázolására adta az emberi szívébe az érzelem e csodás magaslatát a szerelmet. Beszélgessünk ma erről!

A könyv tartalma: menyasszony és vőlegény vágyódása, találkozása, egymás dicsérete. A könyv szerelmes énekek gyűjteménye, laza egyberendezése, összefűzése. Nem akar ma divatos szerelmes regény lenni, amin három napig lehet csámcsogni, aztán mehet... A szerelmesek, és olykor az őket körülvevő nép, talán násznép beszél benne.

Az egész könyvet átszövi az udvarlás, egymás szépségének leírása, az együttlét szinte kimondhatatlan boldogságának elmondása. Mindez költői képekkel, hasonlatokkal. A férfi és nő egymás iránti vágyódása, egymás szépségének meglátása: ajándék! Ádám egyedül volt az édenben. Mikor Isten elvezette előtte az egész teremtett világot nem érzett vonzódást a ló, vagy a szúnyog iránt, mert egyik sem volt hozzá illő. Mikor azonban Isten elé vezeti Évát, akkor ujjong, örvendezik és azt mondja ez hozzám illő, a másik felem immár! Ez szólal meg, mikor egy férfi és egy nő meglátja a másik szépségét, mikor szívében lobban az kis megfejthetetlen láng. Nem, nem valami érzelemmentes erotikáról, nem a test kényszeréről van szó itt, hanem a lélek mélyéből induló rácsodálkozásról, ami a másikban úgy lát mindent szépnek, ahogy van. Lám a menyasszony mentegetőzik, hogy neki nem oly világos a bőre, mint a városi lányoknak. A menyasszony tudja, hogy nem ő a tökéletes szépség. Mégis a vőlegény szinte csodálattal, teljes ámulattal beszél a menyasszonya szépségéről! Sőt, mint Salamon király így vall: „Királyné van hatvan, másodrangú feleség nyolcvan is, leány meg számtalan. De galambom csak egy van, ez a tökéletes, anyjának egyetlene, szülőjének kedvence. Nézik a lányok, s boldognak mondják, dicsérik a királynék és a másodrangú feleségek. Ki ez a lány? Úgy ragyog, mint a hajnal, szép, mint a holdsugár, tiszta, mint a fénylő nap, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő.” (Én.6,8-10)

És ez itt van Isten igéjében, Isten nekünk szóló kijelentésében! Igen, akiben lobban a láng, az szeressen. Az fedezze fel társa erényeit, szépségeit és udvaroljon, dicsérje a másikat. Igen tegye, tudva, hogy ajándékok egymás számára! Tudva, hogy ha Istentől kapták egymást és úgy lobbant szívük, és látják a másikat a legszebbnek e világon, akkor az úgy is van!

Sokan félnek: ha Isten ad nekem társat az vajon lesz-e olyan szép és jó, mintha magamnak keresnék egy tetszőt?! Hidd, hogy akit Isten ad, az lesz szép, az lesz társad, az lesz másik feled! Örvendj annak és gyönyörködj benne mindenkor!

De fontos azt is látni, hogy nem mindenki udvarol mindenkinek e könyvben! Nem erre kapunk mintát! Két emberről van szó a menyasszonyról és a vőlegényről, aki vágyódnak egymás iránt, akik örülnek az egymással való találkozásnak, aki gyönyörködnek egymásban. Ők ketten. Nem a ma oly divatos és bevett flörtről van szó! Ez az idegen szó valami olyat jelent, hogy több, mint bókkal egy kicsit bepróbálkozom valakinél. Nem ráhajtok, de éreztetem vele, hogy testszik, talán benne lennék valami többen is! Vigyázat! Udvarlásról menyasszony és vőlegény között van szó, azaz egy férfi és egy nő között, méghozzá a szív mélyéről fakadóan! Szabad megdicsérni a másik embert, szabad az új ruhát, vagy hajviseletet megdicsérni, szabad örülni egymásnak, de tudni kell ezek határát! Az igazi udvarlás a keresett, megtalált párodnak szólhat csak!

Neki viszont szóljon, és ebben megbátorít bennünket e könyv, hisz a könyvben végig, folyamatosan szól egymás dicsérete!

Ki lobbantja fel bennünk e lángot? Isten maga, ki a társat adja. A könyv egy vissza-visszatérő sora, hogy „Ne keltsétek fel a szerelmet, míg nem akarja!” Ő ébressze fel bennünk, de aztán hadd éljen bennünk e szerelem egész életünkben párunk felé. Olyan fájó, mikor temetek valakit, akiről kiderül 50 évet éltek házasságban, aztán mikor le kell írni, hogy kik gyászolják, akkor ott a gond, hogy a volt menye, vagy veje és az elhunyt gyermekének mostani párja közt hogy is kell különbséget tenni! Nincs tökéltess házasság! Egyikőnk sem tud a gyermekei elé hibátlan mintát adni. Ám, tanuljuk meg életünk párját Istentől fogadni, neki megköszönni. Tanuljuk meg, hogy ahogyan ő meg tudott ajándékozni az ifjúkori szerelem kibeszélhetetlen szépségével, akkor meg tud ajándékozni az élet küzdelmei között is erővel, türelemmel, kitartással, hűséggel! Akarjak így örülni társamnak 5, 10, 25, 50 év után is! Egy elbeszélés szerint egy öreg ember mindennap virágot vitt elhunyt felesége sírjára. Mondták neki, hogy  az a szegény asszony nem tudja már ezt, nem kellene ezzel fáradozzon, erre költsön. Az öreg szépen meghallgatta e szót és csöndesen ezt mondta: „Lehet, hogy nem tudja, de én még tudom, hogy ő ki volt nekem!”

Szerelem: Isten szép ajándéka, hogy ezzel is teljesé tegye az ember életet!

Házasság: férfi és nő egysége egy kép mely e teremtett világban Isten gazdagságáról, bőkezűségéről, irántunk való szeretetéről és gondoskodásáról szól. Éljünk vele így: dicsérje Istent udvarlásunk, szerelmünk, házasságunk, de még emlékezésünk is!

És legyünk szüntelen hálásak Istennek, aki nem csak életünknek a bűntől és haláltól való megváltását tartotta fontosnak, amit Krisztus értünk a kereszten elvégzett, hanem még e drága emberi érzelmet is adta: szerethetünk szerelmesen! Ámen.

 

 

 

 

38. Miért szenvedett Jézus a Poncius Pilátus bírósága alatt?

Azért, hogy a polgári bíró által ártatlanul ítéltessék el és ily módon szabadítson meg minket Istennek szigorú ítéletétől, amely reánk szállana.

 

 

 

40.1., 266.1-2. 234.2., 274.1., 489.1-4.