Az Úr az én pásztorom nem szűkölködöm...” (Zsolt 23.)

 

 

 

Az Úrral

 

Bev.: Az elmúlt egy-két héten több olyan személyes bizonyságtételnek voltam tanúja, ami nagyon megindított, mert a bizonyságtevő az Úrral való gazdag közösségéről szólt hitelesen. Mai zsoltár olvasmányunk egy bizonyságtétel az Úrral átélt élményekről, megtapasztalásokról. Volt valaki, aki imameghallgatási élményét osztotta meg, és abból valahogy sugárzott ez a csoda: „Működik! Ez valóság!” Merüljünk el ma Istenünknek életünk minden területét átfogó törődő szeretetébe e zsoltár versei alapján. Érezzük és éljük: ez valóság!

E héten Magyarországon járt egy fiatalember, aki kezek és lábak nélkül született. Eljött Magyarországra, hogy az itt élő keresztyéneket erősítse a hitben. Ő mondta, hogy egyszer rájött arra, hogy két dolgot tehet: haragudhat Istenre azért, amije nincs, vagy hálás lehet azért amije van! Mondja ezt kezek és lábak nélkül. Van egy lelkipásztor kollégám Erdélyben, ki mikor nálunk járt azt mondta, hogy ő minden este lefekvés előtt elolvassa 23. zsoltárt: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm” A „Házi áldás” nevű versike így végződik: „Hol Isten ott szükség nincsen”

Minket időnként, azontúl, hogy bolondnak néznek megkérdeznek, hogy lehet bírni öt gyermeket anyagilag? Mikor életünkben először átéltük azt, hogy  kevés a pénzünk, akkor Urunk azt az igét olvastatta velünk, hogy „Napról napra gondoskodik rólunk szabadításunk Istene” (Zsolt.68) Az élet minden (anyagi) szükségét így lehet kibírni: elhiszem, hogy az Úr valóban Úr, akinek van hatalma kirendelni számunkra azt, ami valóban szükséges.

A folytatásban a fenti, szinte tételszerű mondatnak következik a kibontása: a füves legelők, és a csendes vizek. Mint egy pásztor a nyáját vezeti a lehető legjobb legelőre és a legjobb itatóhoz, úgy vezet Isten bennünket! Ő tudja mire van szükséged. Ő tudja, hogy juthatsz hozzá. Hidd, hogy ő gondoskodik! Mi hamar pánikolunk, még közel sincs a veszély, már kiabálunk, és kétségeskedünk, ahelyett, hogy hinnénk: ő gondoskodik, csak kövessem! Nem állíthatom, hogy mindenki álmai munkahelyét és álmai fizetését kapja, ha hisz! De abban biztos vagyok, hogy ő tudja hol, milyen munkát adjon és hozzá mennyi jövedelmet!

De nem csak az anyagiakról szól e zsoltár, hanem sokkal, sokkal többről! „Lelkemet felüdíti” Valaki bejött és azt mondta el, hogy minden érdemtelensége ellenére szembetalálta magát Urunk mérhetetlen szeretetével, bocsánatával, kegyelmével. Valaki felhívott a húsvéti úrvacsora után, hogy ez most igazi volt, pedig igazán ki sem jöhetett volna. És kimondatlanul is sokan, hisz ezért is teszünk félre mindent és olvassuk az igét, és jövünk a gyülekezetet lelki alkalmaira: Ő szól, cselekszik és lelkemet felüdíti. A kiszáradt, epekedő, kétségeskedő, depisen magába forduló lelkemet felüdíti! És vezet tovább, méghozzá igaz ösvényen. Az előző versben azt olvastuk, hogy  csendes vizekhez vezet, itt azt, hogy igaz ösvényben. A kép azért is nagyon gazdag, mert a keleti pásztor nem kullog a nyája után, hanem előtte megy és vezeti! Ilyen a mi Urunk: előttünk jár és vezet, igéjével, Lelke által, az élet dolgainak igazgatásával, rendezésével! Csak kövesd őt, és az igazság ösvényén jársz. Ez azonban csak ösvény, nem autópálya. Az igazság egy szűk, keskeny út. Valaki fájdalmáról is tett vallást köztünk. Az igazság ösvényéről letérve sebzünk, még akaratlanul is. A követés a kulcs: igyekezni minden helyzetben előttünk járó Urunkat követni. Ezért is kell ismerni őt, igazán, nagyon, egyre jobban! Ezért is fontos olvasni, igéjét és arról gondolkodni! Tudni: „Áll Krisztus szent keresztje, elmúlás és rom felett!” (230. dics.)

És következik az élet még nehezebb területe a gyász és a halál. Átmenni a halál árnyékának völgyén. Átmenni azon az élethelyzeten, mikor a halál nagyon közelről érint. Mikor akár a magad halálával is szembe kell nézzél! Ismét egy drága vallomás. Egy ifjú testvérünk mondta, hogy rokona temetéséről ezzel és ezzel a mondattal ment haza. É lám nem csak hazament vele, de hordozza azóta is, mint Isten vigasztaló üzenetét, mely ott és akkor abban a gyászban talán életre szólóan neki szólt és vigasztalta és továbbvezeti! Lám Isten átenged betegségeken, gyászokon, életveszélyeken, és mégis ott van és terel, és vigasztal: el nem enged! Sőt, eljuthatok egészen odáig, hogy „nem félek” mert a te jelenléted, vezetésed, de tán még fenyítésed is nekem biztonságot ad! Egy alkalommal Dávid király rendezett népszámlálást, és bár intették őt, hogy nem kellene ezt tenni, ő parancsolt és az összeírás meglett. Ám Istennek ez nem tetszett és elküldte prófétáját hozzá azzal, hogy most választhat: éhínség legyen, ellenség kezébe essen, vagy dögvész pusztítson az országban. Ő pedig azt mondta: „Inkább essem az Úr kezébe, mert nagy az Ő irgalma” Ez a hit, ami biztos tudat is egyben.

Az élet újabb terület jön ezután: vannak ellenségeink. Kicsit, vagy nagyon, csak irigyek, vagy tényleg „hadban állunk”: mindegy. Nem lehetünk vesztesek. Ő vezet, ő velünk és akkor ellenségeink szeme láttára visel ránk gondot, áld meg, tölti meg életünket minden gazdagságával. Nem fél pohárra állok elő, amiről vitázhatunk, hogy félig üres, vagy félig tele, ha csordultig van az a pohár. Ahogy Jézus mondja, tanítja: bár ellenséged kényszerít téged és meg is teheti, neked van erőd, hatalmad, még tovább menni vele az úton és bizonyságot tenni neki Krisztusban való gazdagságodról! Van erőd tőle tanultam még megbocsátani is!

Egy megerősítés: „Bizony.” Az Úr jósága és szeretete kísér, életem minden napján. Egyszerűen működik az ígéret: „Veletek vagyok minden napon” Élem, hogy ez így van! Ennek semmi híja nincs!

És a zárás: az úr házában lakom. Dávid, ki e zsoltárt szerezte maga sem lakott a templomban, hisz nem is volt még akkor meg a templom, akkor? És mégis: otthon vagyok Isten szeretetében, gazdagságában. Az Úr háza az otthonom, az életem, a testem: mindenem. Nem külön vagyok tőle, nem valahol idegenben, máshol, hanem: nála otthon. Nem csak, mikor ide jövök a templomba, vagy mikor felnyitom a Bibliát, vagy összekulcsolom kezem, hanem mindig: életem az Úr háza: hisz követem, hisz neki adtam magam, életem. Ámen.

 

 

43. Mi egyéb hasznunk van még Krisztus keresztfán való áldozatából és halálából?

Az, hogy az Ő ereje által a mi ó-emberünk Ővele együtt megfeszíttetik, megöletik és eltemettetik, hogy a test gonosz gerjedelmei ne uralkodjanak többé mibennünk, hanem mi magunkat hálaáldozatul Őneki szenteljük.

 

 

 

225.1., 23.1-3., 164.1, 229.1., 469.1-5.