„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban...” Ef.1,3.
 
A Szentháromságról
 
Bev.: Hónap negyedik vasárnapján ismét egy téma kerül elénk, ám ez most most úgy alakult ki, hogy ma van a pünkösd utáni vasárnap, ami egyházunk rendjében a Szentháromság-vasárnap. Így ma a Szentháromságról fogunk beszélni, és együtt gondolkodni. Szeretném, ha e egyébként nem egyszerű témában együtt tudnánk gazdagodni és növekedni. Segítségünk ebben a felolvasott igeszakasz, amire folyamatosan fogok hivatkozni! A prédikáció vázlata újraolvasható lesz a gyülekezet honlapján is egy-két napon belül (www.dunaujvaros.reformatus.info)
Pál apostol Efézusi leve a megszólítást követően egy hatalmas dicsérettel kezdődik! Elkezdi Pál dicsérni Istent, azért a csodáért, amit velünk emberekkel, méginkább értünk emberekért tett! Teszi ezt úgy, hogy említi benne az Atyát, a Fiút, és a Szentlelket. Merüljünk bele ebbe a dicséretbe, hogy többet felismerve, megértve Istenből magából, mi is még jobban tudjuk dicsérni Őt!
1. Az Atya, aki Krisztusban megáldott minket. Istenről, mint Atyáról itt röviden szól! Egyébként is jellemző a Krisztus központúság, de erre még visszatérünk! Azt mondja igénk az atyáról, hogy dicséretet érdemel azért, amit értünk tett! Ezért kezdődik úgy e vers, a szakasz: „áldott” Azaz: dicsérendő, dicsérni való, dicsérhető! Hisz valami olyat végzett el értünk, ami számunkra lehetetlen lett volna, amire mi gondolni sem tudtunk! És mit csinált: megáldott minket! Jön a kérdés: Mi is valójában az áldás?! A folytatás beszél róla: Isten, az Atya megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával! Azaz nekünk adta minden gazdagságát! Nekünk adta Önmagát! Ez az áldás! Istennek önmagát odaadó cselekedete! Tehát, amije csak van, és amire csak szükségünk van azt mind nekünk adta, ránk osztotta, méghozzá Jézus Krisztusban!
Az Atya tehát a menny, tehát Isten világának, valóságának teljes lelki gazdagságát nekünk adta! Semmit vissza nem tartva, el nem titkolva! Ez az Atya műve, döntése, cselekedete! Ezt értünk Jézus Krisztus által tette meg!
2. Krisztus, aki mindent elvégzett. Igen, ő az, aki mindent elvégzett értünk! Ez ma nagyon fontos kérdés ismét! Korábban csak a római egyház tanaival való összehasonlításánál, rosszabb esetben ütköztetésnél merült ez fel, de ma, a vallási paletta hatalmas kínálatában a keleti, vagy épp nyugati filozófiák, tanok dzsungelében is újra tisztázandó! Egyedül Jézus az, akiben Isten megajándékozott minket, mennyei világának minden lelki áldásával! Sem Mária, sem a szentek, sem Kronosz, sem a nap, sem a csillagok, vagy csillagképek, és nem Buddha, Mohamed, Jing és Jan, vagy bárki, bármi más: jós, kijelentő, álomfejtő, látnok...! Mert mit mond el igénk Jézusról? Azt, hogy az Atya ŐBENNE... (Krisztusban): „...kiválasztott minket magának” (4.v), „...van, az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata” (7.v.), „...lettünk örököseivé” (v.11), „...eljegyzett pecsétjével” (v.13). Ezt mind ő tette, egyedül értünk! Ezért imádjuk, ezért vagyunk mi keresztyének nem egyszerűen istenhívők, hanem Krisztus követők! Ezért Krisztus központú az apostoli hitvallásunk is. Jézus Krisztusban áldott meg minket az Atya! Így válik érthetővé Jézus e szava: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn14,6).
Meg kell ismerd Jézust, és követőjévé kell legyél: és tied Isten minden áldása, ajándéka!
3. Szentlélek: aki által el vagyunk pecsételve! Végül pedig, - de erről, már a múlt héten pünkösd hétfőjén részletesen szóltam: Isten az Atya, Krisztusban eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel bennünket! Az Atya és Jézus egy pecsétet tett ránk, hogy mi az Ő tulajdonai vagyunk, mi Istenhez tartozunk elválaszthatatlanul. Ez a pecsét (zálog) Istennek Szentlelke! Saját lelkét töltötte ki ránk, hogy mi az ő lelke által vezérelt emberekké legyünk! Ne önző, megromlott, bűnös emberi lelkünk vezessen az életben, hanem saját lelkét adta, hogy megtanuljuk őt dicsérni és így, mint gyermekei élni e világban, hogy már itt belépve az ő világába éljünk földi életünk után nála az ö örök világában örökké!
Lám ily szépen, mégis magasztosan fogalmazta meg Pál ebben a levelében a Szentháromság titkát. Lám, tökéletes, teljes Istenünk van, aki ennyire szeretett és szeret minket! Szentháromság vasárnapján, újra megerősödve Istenük tökéletességében, teljes voltában, dicsérjük őt lelkesen most és minden időben! Ámen.
 
 
 
55. Mit értesz „szenteknek egyességén”?
Először, hogy minden egyes hivő, mint tag, az Úr Jézus Krisztusnak, minden Ő javainak és ajándékainak osztályrészese, továbbá, hogy ki-ki kötelességének ismerje, hogy Istentől nyert ajándékait készséggel és örömmel a többi tag javára és üdvösségére fordítsa.
 
 
 
150.1., 241.1-3., 171.1., 395.3., 392. 1-5.