„Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: „Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről.” E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek.” Apcsel.27,33-36

 

Az úrvacsora

Bev.: Ismét negyedik vasárnapunk van, és megint egy téma, mely keresztyén és gyülekezeti életünk egyik alapköve!

1. Egy különleges úrvacsora. Felolvasott igénk messze nem egy klasszikus úrvacsora leírás! Vagy mégis? Pált és sok más foglyot szállítanak hajón Rómában. Útközben kitör egy vihar, teljesen elvesztik az uralmat a hajó felett a hajósok. Napokon át sodródnak, míg végre valahol megállnak, és valami partot is látnak. Fogalmuk sincs, hogy hol vannak. Pál kitalálja a hajósok szándékát, így azok nem hagyhatják őket magukra. Ekkor áll fel Pál és kezd el beszélni. Elmondja, hogy Isten neki kijelentette, hogy nem vész el senki sem közülük, de most erőre van szükségük és a hosszú böjtöt, amiben vannak, most be kell fejezni. Ekkor felveszi a kenyeret és halát ad, megtöri és enni kezdi. Ezek bizony ugyanazok a szavak, mint az úrvacsoránál, vagy épp az ötezer megvendégelésénél is! Innen kezdve izgalmas kérdés, hogy úrvacsora volt-e ez? A kenyér megtörése előtt kihirdette Pál, hogy megmenekülnek. Ez párhuzama annak, mikor hirdetjük a kegyelmet: nem elveszünk, mert Isten úgy szerette e világot...! Nincs azonban bor. És nincs különösebb szép liturgiai keret, hitvallás... Mégis esznek, erőt merítenek és reggel valamennyien kimenekülnek a partra! Egy sem veszett el közülük: megmenekültek Pállal együtt! Én hiszem, hogy úrvacsora volt ez! A korai egyházról tudjuk, hogy az istentisztelet utáni étkezés és az úrvacsora nem vált még ketté. A szeretetvendégség, vagy közös étkezés és úrvacsora egy volt még ekkor. Csak később válik ketté. Mégis volt itt is egy liturgiai keret ez pedig Pál kihirdetése, bizonyságtétele és példaadása. Kérdezheted: Szabad így is, ilyen egyszerűen úrvacsorázni? A Duna-deltában sínylődő református lelkészek kukoricamáléval és valami lekvárnak csúfolt anyag erjed levével úrvacsoráztak kenyér és bor helyett. Nem volt palástjuk, fejből mondták az igéket, és merítettek erőt így, hogy túléljék az embertelen Ceau?escui kommunizmust!
2. Az Ószövetségi háttér. De lássuk egy pillanatra az úrvacsora ószövetségi hátterét, hisz mikor Jézus leül tanítványaival megenni a húsvéti vacsorát, akkor szerzi az úrvacsorát! Még az egyiptomi fogság idején, annak végén adja ki Isten a parancsot, hogy szabadulás éjszakájának estéjén minden családban vágjanak le egy bárányt, süssék meg és kovásztalan kenyérrel, valamint keserű füvekből készül mártással egyék meg. A bárány vérével kenjék meg az ajtó szemöldökfáját, és akkor ott megmenekülnek, oda nem megy be a pusztító angyal. Ez után indulhatnak, mikor Mózes megadja a jelt! Innen kezdve Isten parancsára ezt a vacsorát emlékezve Isten szabadító tettére minden esztendőben meg kell üljék minden zsidó családban. Máig gyakorolják. Ez a zsidó húsvét. Ezt a vacsorát ül le megenni tanítványaival Jézus.
3. Az utolsó vacsora. Ezen a vacsorán azonban van még egy érdekes történés: Jézus megmossa tanítványai lábát! Ez bizony sok megütközést jelent sokaknak, mert ez alantas, piszkos, büdös, gusztustalan munka! Érzi is Péter, hogy nincs ez rendjén, de Jézus szava egyértelmű: „Ha meg nem moslak nincs közöd hozzám” Így a megtisztulás, a Krisztus által való megtisztítás, azaz a bűnbocsánat része lett ennek a vacsorának, melyre Jézus aztán ezt mondja:  „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”
4. A szereztetési igék. És itt érünk el a legbővebb leíráshoz, amit szinte minden úrvacsorai alkalommal felolvasunk. Pál, ahogyan leírja a korintusiaknak, ahol össze-vissza úrvacsoráztak. És a páskavacsorából marad a kenyér, mely jelzi Jézus testét és marad a bor mely jelzi Jézus vérét. Így a megtört kenyér és a kiontott bor jelenti Jézus valóságos halálát. És kenyér és bor jelenti, hogy amilyen valóságos számban a kenyér és a bor, oly valóságos Jézus értem való áldozata! Oly valóságos számomra is a bűnbocsánat és az örök élet!
Ezért az úrvacsora a Krisztussal való szövetségünk pecsétje, mellyel újra és újra élünk, hogy a szövetségben való megmaradásunkat megerősítsük! Ahogyan Pálék erőt merítettek ott a hajón, kimerülten, reményvesztetten, de mégis az evangélium szavát hallva, a megmenekülés hírét szívükbe véve úgy vehetünk mi is új erőt minden úrvacsorai alkalommal.  Éljünk így vele! Ámen.

 

 

 

 

66. Mik a sákramentumok?


A sákramentumok látható szent jegyek és pecsétek.
Isten ezeket azért rendelte, hogy általuk az evangélium ígéretét még jobban megértesse és megpecsételje.
Ő ugyanis megígérte, hogy Krisztus egyszeri keresztáldozatáért kegyelemből bűnbocsánatot és örök életet ajándékoz nekünk.

 

 

 

 

 

8.1., 167.1., 457.1-3., 372.1., 392.2., 462.1-3