„Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.” Mk.6,41

 

...és elosztották mindnyájuknak!

 

 

 

Bev.: A közelmúltban háromszor találkozó „jövőkép bizottságunk” végzett egy pici közvélemény kutatást a városban, hogy mi az emberek fő gondja. Ebben meghatározó volt a megélhetés kérdése. Emberek vagyunk és a biztos megélhetés, a kenyér és mindaz, ami ma hozzá tartozik alapvetően meghatározó számunkra.

Mai történetünk egy hihetetlen csoda: 5 kenyérből és 2 halból jóllakat Jézus ötezer embert, azaz ötezer férfit és a hozzájuk tartozókat, sőt még maradék is van. Érdekes, hogy az evangéliumok a kenyércsodát hatszor írják le. Ismétlés? Ismétlődés? Hangsúlyosság? - Lássuk egy kicsit közelebbről!

1. Isten látja szükségeidet! Mikor ott van Jézus előtt a sokaság, akkor Márk megjegyzi azt a képet, ahogy Jézus látja ezt az embertömeget: „Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.” (34.v.), sőt a látvánnyal együtt a képhez tartozó feltörő érzést is: „megszánta őket” Miről szól ez? Még a csoda előtt arról, hogy látta az emberek szükségeit! Látta az élet minden területére vonatkozó hiányosságaikat! Ezért is tudta, hogy sok mindenre kell őket tanítsa, de meg is kell őket etesse, hogy ezzel is bemutassa nekik Isten gazdagságát! Ha hiszed, hogy Jézus Krisztus valóban nem várakozott semmit: Ő ma is élő Úr, akkor hiheted és hidd, hogy ma is lát minden szükséget! Hallom, hogy tör fel bennünk a kérdés: „De akkor, miért …? És itt számtalan változat az éhezőktől, a meg nem nyert lottó ötösig! Jöjjünk vissza a történethez! A Biblia alapos vizsgálata mindig sokat segít a válaszok megtalálásban! Lássuk meg, hogy Jézus itt egy olyan tömeget elégít meg, akik őt akarták hallgatni! Mentek utána kilométerek át, hogy hallhassák!  Keresték őt, és hallani akarták őt! És nem is nyerni, vagy részelni akartak, nem máséra vágyakoztak, hanem a helyzet hozta, hogy a tanítás során estére megéheztek! Őket etette meg!

Merd hinni, hogy Jézus ma is látja a te szükségeidet! A tiédet, aki ma itt vagy, aki ma hallgatod őt, aki ma is érzed hiányaidat és látod, hogy képtelen vagy megoldani!

2. Mire/kire számítasz? De tegyük csak fel a kérdést magunknak, hogy kire, vagy mire számítunk anyagi gondjainkban? Honnan várunk segítséget? Ma egy nagyon elterjedt gondolkodásmód, hogy más segítsen, más adjon, más oldja meg a helyzetet! Beszéltem egy falusi polgármesterrel, akit röviddel azelőtt választottak e tisztségre. Azt gondoltam, hogy azért indult, mert van valami látása, terve, elképzelése. Mikor ezekről faggattam, újra és újra csak azt mondta, hogy ő nem tud semmit tenni, tegyen a kormány! Teljesen megdöbbentem: tehát ő tehetetlen, a falu gondját oldják meg Budapesten... akkor miért is ő a falu első embere? Igen, ezt a gondolkodást szoktuk meg hosszú időn keresztül: oldja meg más a gondom! De hiszen a tanítványok is hasonlóan gondolkodnak, és amikor Jézus azt mondja nekik, hogy „Ti adjatok”, akkor teljes a döbbenet, mert teljesen valósan érzik  erre való képtelenségüket!

Az ember alapvető gondolkodása: Mink nincs? Jézus pont fordítva gondolkodik: Mink van? A tanítványok tehetetlenkednek: nincs (ennyi) pénzünk, és persze nem is szánnánk erre pénzt, főleg ennyit! Jézus abból indul ki, hogy mink van: hány kenyerünk, sőt halunk! Jézus már tudja, hogy mit fog tenni! Ő már tudja, hogy fogja jóllakatni ezt a tömeget!

A hit: elhiszem, hogy bármi kevesen van, azt Jézus eléggé teheti! Elhiszem, hogy rá figyelve, amim van azt a kezébe ajánlva: az elég lesz! Elhiszem, hogy nála van megoldás! - még, ha azt most előre nem is tudom, nem is látom!

3. A „ti” hangsúlya. Szeretnék még kicsit időzni annál a fontos momentumnál, hogy nem egyedül oldja meg Jézus a problémát! Onnan kezdve, hogy a tanítványok kezdeményezik, hogy Jézus küldje őket haza, folyamatosan bevonja a tanítványokat: Ti adjatok, hány kenyeretek van, nézzétek meg, ültessétek le, átadta, hogy tegyék eléjük. Nem old meg mindent, minket szinte kihagyva a fejünk felett, hanem tevőleges részvételre hív! Igaz, hogy folyamatosan irányít, tehát mondja, hogy mit tegyünk és nekünk engedelmeskednünk kell! Igen, érdemes átgondolnod, hogy te mit tehetsz, sőt neked mit kell tenned Jézus szolgálatában a másokra való gondviselés ügyében, vagy épp a másoknak való megélhetés segítésében! Nem lehetünk tétlenek ebben sem! Amit egyedül kell végezzen az a kereszt, de azt is elvégezte, hogy legyen bocsánatunk, vigaszunk, örök életünk is!

Bef.: A titok. Végül a kenyércsoda titkát szeretném láttatni: Bármily kevés is az, ami van Jézus előtt, ő azért hálát ad, ő arra áldást mond! Ez a titok: nem sopánkodik, nem kételkedik, hanem hálásan áldást mond: hiszi, hogy Isten adta, hiszi: neki van hatalma azt elégé tenni! Nehéz megszoknunk, hogy hálát adjunk az ételért. Gyakoroljuk azt a táborban is, látom, hogy nehezen megy! Próbáljuk gyakoroltatni hittanosokkal, konfirmandusokkal: látjuk, hogy nehezen megy! Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a „van” az természetes! Aztán mégis oly sok hiányra panaszkodunk! A megszaporodás titka a hála, az áldás, az, hogy Istennek köszönöm és Istenre bízom a kevesemet is! Kérlek, gyakoroljátok! Ámen.