„Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.” Zsolt.50,23

 

Hálával áldozni: szabadulás

 

 

 

 

Bev.: Örültem egy-két rövid, de tartalmas beszélgetésnek mostanában, melyek arról szóltak, hogy nem természetes, ha van kenyerünk, vagy ha valamit behozhat az ember a kertjéből. Mindenért hálát kell adnunk. És nem magam mondtam ki ezeket, hanem beszélgető partnereim. Jövő vasárnap mi is hálát adunk az új kenyérért, holnap, holnapután több  rendezvény központi témája lesz az új kenyér. Mai zsoltárunk háláról, áldozatról és Isten szabadításról szól. Készüljünk a hálaadó ünnepre már most ezzel az igével!

1. Az áldozat: A zsoltár az Ószövetségben szólal meg. A kultusz része volt az áldozat bemutatás. Isten a törvényben előírta népének az áldozati rendet. Ebben volt némi mozgástér, hisz az áldozat bemutatás még ha úgymond kötelező is volt, de akinek nem tellett bikára, az hozhatott galambot is! Az áldozatban Isten nem megszegényíteni akarta az embert, hanem arra hívni, hogy lássa: amije van, azt kapta.

Ma nincs áldozat, mert Jézus bemutatta értünk. A mi áldozatunk azonban mégis, amit odaadunk, odaszánunk Urunk dicsőségére. Előírás benne, tán csak az egyházfenntartói járulék: jövedelmünk 1%-a, vagy csak 6000Ft/fő/év. Ha ez is sok: elfogadjuk vita nélkül a kevesebbet is. De sokan többet adnak az Úrnak: pénzben, időben, munkában... Áldozat, mert szánhatta volna magára, elutazhatta volna, vagy a gyermekeinek adhatta volna... „oda is jut” -mondják ennek itt a helye!

2. A hála: Ha azt kérdezi valaki, hogy miért? Azért, amiért az az asszony, aki megkente Jézust: mert hála van a szívében! Lehet áldozatot bemutatni hála nélkül? -lehet, mert kötelezőnek érzem! Be kell fizetni, oda kell adni! De nincs benne örömem, nem tesz felszabadulttá, boldoggá. Sajnálom, amit oda vesztegettem! Meg lehet tanulni hálásnak lenni! Hogyan? Sok évvel ezelőtt, kértem, hogy aki úgy érzi tegye meg, hogy majd otthon egy lapra írja fel, hogy miért hálás Istennek. Hogy mennyien csinálták meg e papirost nem tudom, de egyvalaki behozta, hogy lássam, hogy itt legyen. Ugyanakkora lap volt teleírva hálával, mint kéréssel. Bizony megdöbbentem, mert nem tudtam, mennyi hála lakik eg egyébként sok sebből vérző életben is! Szabad neked is egyszer leírnod. Kiteheted imádkozáskor magad elé, aztán hozzá toldogatni még... Ám nem a jó szájízért jó megtanulnom hálával áldozni! Hisz Isten a szabadítását úgy tudja nekem megmutatni!

3. A szabadulás: A hálával való áldozatra hívással Urunk egy utat mutat nekünk. Ez egy út, melynek célja: meglátni, átélni Isten szabadítását! A szabadítás nem kevesebb, minthogy Jézus Krisztus a bűneimért meghalt és ezt egyszeri és tökéletes áldozatot meghozva engem megszabadít az ördög minden hatalmától, a bűntől és haláltól. Meglátni, átélni a szabadulást azt jelenit, hogy kijöttem börtönömből! Immár nem cellám a bűn, az Isten elleni lázadás. Immár nem cellám a halál, mert a halál felett is kimondatott az ítélet: Jézus feltámadt és engem is feltámaszt! De szabadulás, amikor küzdök valamivel, amikor terhel itt valami, amikor az élet meccseiben érzem magam beszorítottak és átélte, egyszer csak, egy igét olvas, vagy imádkozva, netán itt a templomban, hogy lelkem a teher alól felszabadul, és tudom: Jézus már győzött az én ügyemben is értem! E szabadulás élmény, az az öröm, boldogság Isten ajándéka. Az ajándékért pedig kinyújtott kezem az Isten dicsőségére hálával meghozott áldozat.

Vasárnap hálát adunk, úrvacsorázunk. Kérlek, hogy használd ki e hetet arra, hogy naponta átgondolod,  hogy mért lehetsz hálás Istennek. Ha úgy tetszik, írd is le. Aztán találd ki azt is, hogyan fejezed ki háládat az Úrnak, milyen áldozattal odaszánással, milyen szolgálattal, amit valóban önzetlenül dicsőségére adhatsz! És Ő pedig szabadító szeretetével fog körülölelni téged is! Ámen.