Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében.” Ef.6,10

 

A konfirmáció

 

 

 

 

Bev.: Ismét negyedik vasárnap, ám keresztelő után, terített úrasztala előtt, a díszítő búzacsokor jelzi az aratást, az új kenyeret és mai témánk: a konfirmáció!

Hadd mondjam: különös gazdagság! Járjuk hát ilyen ünnepi hangulatban körbe a konfirmáció témáját!

1. Megerősítés: Minden konfirmációkor elmondják a konfirmálók, hogy „a konfirmáció szó azt jelenti: megerősítés” És valóban, a szülők által a kereszteléskor tett fogadalmat erősíti meg a maga nevében immár a konfirmáló: „Jézus Krisztusnak és anyaszentegyházamnak hűséges, úrvacsorázó, áldozatra kész tagja leszek” Ez tehát a konfirmáció: elhangzott értem, helyettem, fölöttem egy fogadalom és azt én most magamra veszem. Megerősítem, hogy igen, bár nem én kötöttem, hanem nevemben kötötték, de vállalom, sőt innen kezdve annak megtartása, megvalósítása az én felelősségem!

2. Elköteleződés: Igen, így a konfirmáció elköteleződés is egyben! Ez pedig döntést igényel és a döntés meghozatala, de megtartása is erőt igényel! Hol van ez az erő? Egyedül Jézusnál! Amikor Jézus vállalt küldetése beteljesítése előtt volt, ott a Gecsemáné kertben igen nehéz perceket élt át! De erőt merít és megy végig engedelmesen, alázatosan, míg odáig ér: „elvégeztetett” azaz kész a váltság az emberért! Nem véletlen mondja Pál, mikor elmondja Isten gazdagságát, előrevetíti életünk néhány küzdelmes területét, hogy erősödjünk meg az Úrban és az ő hatalmas erejében! Csak az a konfirmáció konfirmáció, amely ilyen Krisztusba temetkező fogadalom.

3. Nehézségei: Ehhez érettség kell! Bizony mai konfirmációs gyakorlatunk egyik nehézsége ez: érett-e a konfirmáló, akár gyermek 13-14 éves, akár felnőtt bár akárhány éves erre a fogadalomra? De érett-e az úrvacsorázó arra a fogadalomra, hogy „magamat élő, szent áldozatul odaszánom”? Mikor a jegyespár a beszélgetések során döbben rá, hogy mire is fog esküt tenni? Látom, olykor, hogy leesik a tantusz: „Ja, hogy ez erről szól?”

4. Hányszor? De itt vagyunk ma is. Elhangzott már két (!) fogadalom a keresztség kiszolgáltatásakor, és mindjárt elhangzik az úrvacsorai is! Mielőtt valaki azt mondaná, ezt akkor most kihagyom, azt mondom inkább: ha kihagynád, mert nem vagy kész, nem vagy elég erős... annál inkább szükséged van rá! Volt egy kevésbé népszerű tornatatár, aki egy vegyes osztályban ezt mondta: A fiúknak 10 fekvőtámasz, a lányoknak, mivel ők gyengébbek: 15, hogy erősödjenek!

Értsük jól: gyengének érzed magad. Gyenge az elkötelezettséged Krisztus iránt, gyenge vagy, mikor bizonyságot kell róla tenned az emberek közt? Gyenge vagy, mikor kísértésben vagy: akkor szükséged van megerősítésre! Ezért igyekezz ma komolyan venni az Úr előtti fogadalmad! Érezd úgy, hogy  most valóban ez az úrvacsora nem kevesebb, mint megerősödni az Úrban és az Ő hatalmas erejében, mely nem kisebb, mint sírt megnyitó erő!

Ez a megerősödés, elköteleződés az igazi konfirmáció!

Lehet ennek ma az is jó alapja, hogy látod: Urunk gondot visel ránk! Neki fontos még a kenyerünk is! A te kenyered is, a te megélhetésed is, a gyermekeid jövője is! Tudd magad valóban hálás szível gondoskodásáért is és megváltó szeretetéért is odaszánná, elkötelezni! Áldott új kenyért ünnepet, áldott új életet! Ámen.

 

 

 

23.1., 329.2., 65.1, 6-7., 345.1., 462... 65.3. Himnusz