„Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által.” (2Tim.1,8)

Ne szégyelld!

 

 

Bev.: Kinek ne volna olyan emléke, hogy gyermekfejjel szégyellt valamit a többiek előtt, amin ma már akár mosolygunk is, vagy netán büszkék is vagyunk rá! Mai témánk a bizonyságtétel, azaz a Krisztusról szóló vallomástétel vállalása!

Igénkben Pál azt a parancsot adja Timóteusnak, egy fiatal szolgatársnak, hogy ne szégyellje a Jézusról szóló bizonyságtételt, hiszen Jézus megszabadított bennünket életre és örök életre, meghívott minket az őt követő boldog, új életre!

Elvégzett értünk mindent, legyőzve bűnt és halált! Szolgálatba állított bennünket, és hiszi az apostol, hogy Jézusnak van hatalma arra is, hogy ebben a gazdagságban megtartson bennünket, hogy a hit e drága kincsét ő maga megőrizze bennünk! Tehát ne szégyelld a Krisztusról szóló bizonyságtételt!

1. Kinek lehet ez ma érdekes? Itt vagytok heten, kik ma köteleztétek el magatokat Jézus követésére! Haza mentek és már az utcán sem fogják tudni sokan, hogy hol voltatok, vagy mi történt ma veletek. Holnap bementek dolgozni és senki semmit nem tud arról, hogy ti ma itt odaadtátok életetek Jézus Krisztusnak! Nem fogják tudni, hogy ti ma bűnbocsánatot nyertetek és megerősítést, hogy Jézus Krisztus örök szeretettel veletek van! Nem tudják, hogy ti úgy indultatok tovább az életbe, hogy tudjátok: ti nem csak sírig éltek, hanem örök életetek van!

De így vagyunk ezzel valahogy valamennyien, kik már régebb óta vagyunk részesei a gyülekezet közösségének, Jézus Krisztus szeretetének! Hazamegyünk, dolgozunk, élünk... És? Tudja valaki rólunk, hogy milyen gazdagságunk van?

Ezért mindannyiunknak szól ma ez az ige! De miről is beszél ez az ige?

Nem arról, hogy vállalj csak annyit, hogy itt voltál istentiszteleten. Arra még az is mondható: „Néha kell egy kis lelki nyugi!” Nem arról szól, hogy vállalj annyit, eljárok ide, csak úgy... Erre mondhatják:”Kicsit dilis, de azért jó fej!” Nem arról, hogy vállalj valami történelmi múltat, letűnő, de akár érdekes kultúrát, néhány barátot, kikel itt jársz össze... az ige többről, sokkal többről beszél!

Vállald Jézust, vállald a róla szóló bizonyságtételt! Vállald, hogy meghalt érted és feltámadott! Vállald, hogy ő él és szeret! Vállald, hogy meghallgatta imádságod és egy meggyőzött téged! Vállald, hogy engedelmesen követed őt! Vállald, hogy neked a templom, a Biblia, a gyülekezet, az élet: mind Isten országa, amelyben élsz, amelyben reményt, erőt, vigaszt, életutat, megoldást... találsz! Vállald ezeket bátran!

2. Miért teszi ezt szívünkre az Úr? Azért, mert tudja, az élet számtalan olyan helyzetet produkál, amikor ezt nehéz, sőt kockázatos vállalni. Ha követed Jézus előbb-utóbb meglátszik, hisz egy sor dologban ma más a közgondolkodás/erkölcs, mint amit Jézus ad utat a követőinek! Lehet megkérdik, hogy miért dolgozod ki a munkaidődet, miért nem rúgsz be, miért nem viszed haza a céges tollat, miért kötsz házasságot és nem csak együtt éltek, miért vállalod a harmadik gyermeket is, és tényleg miért mész rendszeresen templomba?

Mielőtt felelsz, ez az ige hangozzék ott a szívedben: „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt!”

Igen, van kockázata is! Ebben a gyülekezetben vannak többen olyanok, akik a legnehezebb időkben is vállalták Krisztus, és a gyülekezetet! Sok hátra tételt szenvedtek érte, de nem keserűen beszélnek erről, hanem boldogan, mert Krisztusért szenvedtek és az Úr mindenért kárpótolta őket! Lehet, hogy  neked is jut szenvedés Krisztus vállalásáért! Nem félj tőle, meg fog segíteni! Gondolj arra, hogy  ami mindent ad neked Jézus értedben, azért a hálád része, hogy nem szégyelled őt! Ámen.