„Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus így felelt neki: „Látod őt, és aki veled beszél, ő az.” Erre az ember így szólt: „Hiszek, Uram.” És leborulva imádta őt.” (Jn.9,35-38)

 

A felismerés

 

 

 

 

Bev.: Egy izgalmas és fordulatos dráma János evangéliuma 9. része, a vakon született ember meggyógyítása. Jézus és tanítványai találnak az út mentén egy embert ki születése óta vak. Jön a kérdés, hogy vajon kinek a vétke miatt vak? Ám Jézus azt mondja, hogy azért vak, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. Majd nyálával sarat készít és meggyógyítja e vakot, ki immár látóvá lesz. Ám a zsidók ezt nem bírják ki, mert először is a nyugalom napján tette ezt Jézus, akkor pedig még gyógyítani sem lehet, másrészt, mert hitük szerint aki vakon született az bűnös ember, vaksága Isten büntetése rajta. A vakot, de még szüleit is vallatják. Mikor azt kérik tőle, hogy valljon Jézus ellen, ő úgy vall, hogy Jézusnak Istentől való hatalmat tulajdonít, hiszen soha senki nem tudott vakon született embert meggyógyítani! Erre kizárják a gyülekezetből, kiközösítik, mint megbélyegzett bűnöst! És ezek után találkozik Jézussal és zajlik az előbb felolvasott párbeszéd.

Mai vasárnapunkon igen sok minden van egyben: megterítettük az úrasztalát azért, mert hálát adunk Istenünknek gondviseléséért, az új borért. Csütörtökön ünnepeljük, hogy Urunk megtisztította egyházát, 1517 október 31-én megkezdődött a reformáció. Aztán a római katolikus egyház szerint a héten van a mindenszentek és halottak napja, amit mi nem ünneplünk, ám mégis elhunytainkról ilyenkor mi is megemlékezünk. És végül ezt sem tehetjük félre: ma van székelyek nagy menetelése, gyülekezetünkből is vannak ott többen is, közelebb, vagy távolabb.

Nem, nem fogom ezt a sok mindent egybegyúrni, inkább mindennek fölébe szeretnék menni. Még inkább, hogy fölébe emelkedjünk, és ne ragadjunk le valami apró részletnél, hanem jussunk el arra gazdagságra, amire jutott a történet szerinti vak ember is!

Jézus, újra találkozva ezzel emberel kérdez tőle valamit, ha úgy tetszik neki szögezi a kérdést: „Hiszel te az Emberfiában?” A vak visszakérdez, hogy  ki az? A válasz ismét egyszerű: Jézus magára vall, ő az! Emberünk ekkor már nem szól egy szót sem, hanem leborul és imádja Jézust! Ez az ember teljes önátadással hódol Jézusnak, tudva, immár szinte teljes mértékben, hogy ki ő!

Hogy értsük a történést, meg kell ismerkednünk az „emberfia” fogalommal. Jézus magát az evangéliumokban gyakran nevezi így! Ez egy ószövetségi kép. Dániel próféta könyve beszél arról, hogy Isten küldötte az ég felhőin jön el. Hatalma van a népek, királyok, mindennek felett! Bírói, ítélő jogköre van. Ugyanakkor azért emberfia, mert ő is ember, egy közölünk, törékeny, mint mi! És mégis Istentől való, aki hatalmas! Mikor a zsidók vallatják Jézust és azt kérdik, hogy ő-e a Messiás, ő így vall: „... Ez végképp elviselhetetlen vallomás volt, istenkáromlásért már viszik is kivégeztetni, hiszen Istennel egyenlővé tette magát!

Tehát mikor Jézus a volt vakot kérdi, ő tudja: az emberfia az az eljövendő, akinek hatalma van, aki ember bár, de Istentől jött, aki ítél, aki mindenek felett áll! Mikor Jézus magára vall, hogy ő az, akkor emberünk semmit sem kételkedve borul le! Egészen bizonyos, hogy valóban Jézus az Isten küldötte  az emberekhez, hogy  gyógyítson, hogy szeressen, hogy ítéljen, hogy helyreállítson, hogy Isten közelségét elhozza számunkra!

Miért ily biztos? Átélte Jézus hatalmának: ember és egyben Isten voltának valóságát! Átélte, hogy Jézus csodát tehetett vele, Átélte, a vele való beszélgetésben az Istenközelséget, Isten szeretetét, törődő jóságát, erejét és békességét! Átélte, hogy mikor megvetik kizárják, magára marad új életével, Jézus akkor is rátalál és mellette áll.

Azt mondod, hogy veled nem tett ilyen csodát! Milyen jó, hogy nem vakon születtél! Milyen jó, ha sokkal kisebb nyomorúságokban kellett megtapasztald hatalmát! Mert nézz csak végig életeden! Nézz csak végig e mai nap sokféleségén és lásd: A Mindenható, Örökkévaló Isten, az Úr az, aki éltet téged ma is, aki ép észt és ép testet engedett neked, hogy itt légy, aki kirendelte javaidat, hogy ne szűkölködj, nélkülözz, netán éhezz, vagy reménytelenül csavarogj a nagyvilágban. Aki adott neked gyülekezetet, testvéri közösséget, ahol szeretnek és szeretnek, ahol értenek és értesz, ahol otthon vagy e világban! Ahol tisztán hirdetik Isten igéjét, ahol élhetsz a sákramentumokkal, mint Jézus megerősítő pecsétjeivel, ahol van rend, és szeretet, mert volt reformáció! Aki adta neked a nemzet bölcsőjét, hogy itt élj, itt szolgáld az Urat, itt teremjen gyümölcsöt életed! És végül van számodra is bűnbocsánat, hogy  ma is újat kezdve indulhass tovább, és van feltámadás és örök élet reménysége, hogy élő reménnyel tekints hitben elhunyt halottaid emlékére, valamint saját feltámadásodra és örök életedre!

Így gyere hát ma ehhez az asztalhoz: Felismerve Jézust, add magad neki követésre, szolgálatra, hálára, áldozatra, életre! Ámen.