„Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. Vacsorát készítettek ott neki, s Márta szolgált fel, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők között volt. Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával.” (Jn.12,1-3)

Ki neked Jézus?

 

 


Bev.: A közelmúltban Mátraházán az egyházmegyei munkatársi hétvégén volt egy roppant megdöbbentő történés! Két embernek egy szerepjátékot kellett eljátszania. Egyikük volt az édesanya, aki óvodás kislányát szeretnél hittanra beíratni, másikuk a kislány, aki pedig nem szeretni hittanos lenni! Nem beszélhettek össze, hogy ki mit mond. Így aztán érdekes fordulat volt, amikor a kislányt játszó személy vissza kérdezett: „De ki az az Isten? És erre az anyukát játszó személy szinte összetört, „Én erre nem tudok válaszolni” -mondott valamit. És később is elmondta, hogy neki még ilyen kérdést nem szegeztek, ez teljesen meglepte!

Augusztusban olvastuk Márk evangéliumában e történetet, illetve párhuzamát. Ott nincs leírva, hogy ki kente meg Jézust. Azt beszéltük, hogy bizonyosan olyan valaki, aki hálás volt neki!

Itt, János evangéliumában teljesen tiszta, világos a kép: az a Mária teszi, akinek Jézus feltámasztotta a testvérét, Lázárt a halálból, és íme Lázár ott ül velük most egy asztalnál, noha már negyednapos halott volt!

Újra és újra szembesülök azzal a kérdéssel, hogy miért kellene higgyek, templomba járjak, Bibliát olvassak? Miért kellene jobban, elmélyültebben higgyek? Miért nem elég, hogy hiszek, úgy általában és kész? Miért más, több, vagy igazabb az a hit, amelyiknek látható jele van, mint például pont a templomba járás...?

Nem erre a kérdéssorra fogok most választ adni, hanem szeretnék megmutatni valamit, amit megértettem.

Amikor Mária feláll az asztaltól és elővesz egy ilyen nárdus kenetet, és az egészet ráönti Jézus lábára, sőt a hajával törli meg és nem valami idegen anyaggal, akkor ő pontosan tudja, hogy kinek szolgál! Mária pontosan tudja, hogy ki az a Jézus, akire rápazarolja egy év bérét. Ki az, akihez ő úgy hajol oda, hogy a hajával törli meg lábát. Pontosan tudja, hogy  kinek rendeli magát szolgálattal alá. Kivel teszi meg azt, amit senki mással nem tenne!

Ha valaki megkérdezte volna Máriát magát, hogy ki ez a Jézus, hogy ő ezt tette, nyilván nem kellett volna mást tenni, mint rámutatnia élő, újraélő testvérére! „Jézus az aki visszaadta a halott testvéremet!” - mondhatná. Jézus az, akinek hatalma volt őt feltámasztania! Lehet, hogy nem mondana nagy teológiai eszmefuttatást, hogy ki ő: Isten fia, Emberfia... Egyszerűen azt mondaná, amit átélt, megtapasztalt Jézus Krisztus hatalmából, isteni erejéből! Annyit, amit átélt, amiért hálás neki!

Az tud hinni, aki tudja, hogy kinek hisz! Ki neked Isten? Ki neked Jézus Krisztus? Itt dől el minden! Egy személytelen, ember feletti hatalom, akit egy-egy imával lehet, vagy próbálsz olykor aktivizálni: mint mikor megnyomod a segélyhívót?  Vagy, akit okolni lehet a háborúkért, az éhezőkért, meg a múlt heti pechemért, kudarcomért....?

„Ki ő? - Nem tudom?” Mária már tudja, hogy ki Jézus Krisztus és e tudás birtokában szolgálja Jézust! Mert e tudás számára, már nem észbeli ismeret, hanem szívbeli kötődés: hisz Jézusban, alárendeli magát, odaadja magát Krisztus követésére!

Ezen, mai ige alapján nézzünk szembe mi is e kérdéssel: Kicsoda neked Jézus Krisztus? Ne elégedj meg általános felelettel, de megtanulttal se! Ne kendőzd el, ne told magad előtt, hogy most nem, majd, meg milyen kérdés ez...! Egyszerűen keress e kérdésre konkrét, valós választ a saját életedből! Addig ne nyugodj, míg nincs válaszod, míg te is nem tudsz odaborulni, mint Mária!

Jézus a történetben Máriát igazolja! Nem a kötekedőket, nem a nézőket, még csak nem is az egyetértőket! Egyedül Máriát, aki tette, ami abból a felismerésből telt, hogy ki Jézus Krisztus! Egyedül őt igazolja!

Olyan ez, mint mikor ott fogunk állni Jézus ítélőszéke előtt: nem kell mondanunk semmit, mert életünk, hitünk, odaszánásunk elég: „állhassak csendesen, hinni taníts!” énekeljük!

Bef.: Jézus ma itt ül, otthon ül... asztalodnál és vár. Méghozzá rád vár, hogy te nézz szembe a valósággal, az ő erejével, hatalmával. Akkor is, ha már százszor azt mondtad, hogy nincs, nem lehet, esélytelen... Nézz szembe Isten voltával és megdöbbenve, hogy ki ő: állj fel, fogd nárduskenetedet és magadat és szolgálj neki teljes önátadással: légy az övé igazán!

Ő fog téged igazolni! Ámen.