„Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok. Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel. Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában? És ha az igaz is alig menekül meg, akkor hova lesz az istentelen és a bűnös? Akik tehát az Isten akaratából szenvednek, azok is - jót cselekedve - ajánlják lelküket a hű Teremtőnek. (1Péter 4.12-19)

 

Keresztyénként szenvedni

 

 

 

 

Bev.: Advent harmadik vasárnapján már könnyen mondjuk, hogy most kell rákapcsolni, mert egy hét és itt van a karácsony, hisz kedden már szenteste van, tehát a negyedik hét szinte csak másfél nap... Mai igénk azonban megállít, talán meg is döbbent (remélem), és lehet, hogy  sokaknál váltót állít (ezt is remélem!).

1. Miről szól ez a szakasz? Kezdjük ott, hogy tisztázzuk: miről szól a felolvasott szakasz?! Van benne szó keresztyének szenvedéséről: ez nem jó téma. Van benne szó boldogságról: ez jó lenne, de a szenvedéshez kapcsolva, még ha nagyon evangéliumi is, nehézkes vele azonosulni.

Mikor Péter írja levelét a gyülekezeteknek már kezdődik a keresztyének módszeres üldözése. Kezdődik állami (Római Birodalom) szinten és kezdődik helyi szinten is. Péter tudja, Jézus szavaira emlékezve, hogy ezeknek meg kell lenniük, mielőtt az Úr eljön! Ezért úgy is számol, hogy a kialakuló és fokozódó keresztyénüldözésben nincs semmi meglepő: Jézus szavai teljesednek be! (Mt.24.) Tehát Péter azt mondja: Mikor a keresztyének hitük miatt szenvednek, az a Krisztus eljövetelének előkészülete! Ez az Advent valósága! Ez ráadásul a megkezdődött ítélet: ezt az Úr, az egyházon kezdi, tehát rajtunk kezdi, hogy minket rostáljon meg: ki hű és igaz, és ki nem! A keresztyén tehát ha szenved, a hitéért szenvedjen, ne valami köztörvényes bűn miatt! A hitért való szenvedést pedig fogjuk fel örömnek, hisz Krisztus dicsőségében is hasonlóan részesülünk! Nem mártírfaragás ez, hanem válasz arra a kérdésre, hogy ha Isten gyermekei vagyunk, akkor miért zárhatnak bennünket Jézus követésért börtönbe, mikért bánthatnak, gyalázhatnak, miért gyújthatják ránk a házunkat, kobozhatják el vagyonunkat... Ezeknek be kell teljesedni, ám mikor Krisztus értünk érkezik, ilyen nagy dicsőségben lesz részünk!

2. Tükörbe nézés: Nézzünk hát bele úgy ebbe az igébe, mintha tükörbe akarnánk tekinteni! Szenvedünk-e keresztyén hitünkért? A helyzet így nézve nagyon jó, másrészt mégis lesújtó! Nem, vagy csak alig szenvedünk: és ezt jónak könyveljük el, mert nem jó szenvedni! De ez azt is jelenti, hogy valamiért nincs ok a hitünkéért való szenvedésre! Szenvedünk egy keveset: egyik-másik hittanosunk elmondja, hogy az osztálytársai bolondnak nézik... Egyik-másik gyülekezeti tagunk elmondja, hogy kollégái, szomszédai mit mondanak, mikor látják templomba indulni, vagy mikor nem velük inni... Egyik, másik politikus fenyegeti az egyházat, hogy ha ő hatalomra kerül, akkor az egyháznak jaj...  Mi itt ülünk a meleg templomban, ebédre hazaérünk, és egy kis persely adománnyal: talán 100, 200, vagy 500 Forintból megússzuk a vasárnapot!

Máshol van, ahol rágyújtják a templomot a keresztyénekre, vagy a házukat, netán kirabolják őket, megverik, nyilvánosan megszégyenítik, bebörtönözik kínozzák, hogy adja ki a többieket! Mi kipipálhatjuk, hogy „Kösz jól vagyok”

Péterék idejében oly erős volt Jézus Krisztus várása: így Krisztus követése, szolgálata, hogy az már szemet szúrt sokaknak! Az emberek egy része pont ezért kezdett csatlakozni a keresztyénekhez, hisz azt kérdezte: miféle hit az, amiért még szenvedni is érdemes! Hisz, ha nem jön be a hitem (pl. nem teljesül a horoszkópom, fengsuji jóslatom...), akkor váltok másik hitre és kész! A keresztyének meg hajlandók szenvedni a hitért! Sőt Néró idejében, vitték őket a bányákba, az arénákba, vagy éppen szurokkal leöntve és meggyújtva élő fáklyák voltak a császári mulatságokon! Abban az időben a hűség ilyenben méretett meg: tudok-e szenvedni Krisztusért?

Egyszer, mikor hittan órán az egyháztörténet e része volt a téma, többen is mondták a gyermekek közül, hogy ők bizony kitartanának. Mondtam rendben, de ha minden hittan óra előtt kapnál egy pofont az ajtóban, csak azért mert hittanra jössz? „Akkor is!” -Válaszolták lelkesen! Jó, akkor ha ezt vállalnád, azt miért nem, hogy vasárnap felkelj, otthagyd az ágyadat, a tv-t és el gyere istentiszteletre? Csönd lett! Nem így vagyunk mi is? Nem mi is szeretnénk gyakran olcsón megúszni az egyházat, a templomot, az istentiszteletet? Nem úgy vagyok vele, hogy kicsi ráfordítással is elég nekem? Nem félek, hogy  kimaradok az üdvösségből csak azért, mert nem igazán vártam az Urat, csak úgy ímmel-ámmal? Nem félek, hogy így sosem látszik meg rajtam, hogy Jézusé vagyok? Nem félek, hogy mivel soha senki nem jött a gyülekezetbe az én hitem okán, egyszer csak mások élete kéretik számon rajtam?

Ne mondjuk, hogy akkor más volt, könnyű volt, jobb volt! Pont arról szól az ige, hogy voltak, akik hűséggel szolgálták Jézust és ezért kellett szenvedjenek!

Itt vagyunk az adventi készülődésben és számoljuk össze mennyi az üres hely templomunkban! Mindenki műszakban van? Ne szédítsük egymást! Összefutok valakivel a „boltban”: hívom, hogy jöjjön: „nem tudok menni”. És a boltig? Rákérdek valakire a piros lámpánál és szinte az önigazolás dicsőült mosolyával mondja, hogy  dolgozik vasárnap. Minden vasárnap? Hívom: nincs időm, aztán megtudom meccset nézett... Kérem fenntartói járulék: „nincs pénzem, szegény vagyok” - de van kutyám, szívom a cigit, és kütyü van a zsebemben, a fülemben....

Vigyázzunk! Krisztus várás: komolyan, ne csak dísz legyen az életünkön, mint fenyő fán a cukor! A „Hervad már ligetünk, díszei hullanak” itt is igaz: Mikor eljön az Úr ezek a díszek lehullnak, és semmit sem érnek! És kiálthatjuk: Hát nem neked énekeltünk, adakoztunk, templomoztunk...? És ő azt mondja: „Nem ismerlek titeket!”

3. Adventi hajrá: Mit tegyünk? Itt van az adventi hajrá. Most kell rákapcsolni sütésre, főzésre, takarításra, bevásárlásra... NEM! Most kell rákapcsolni igeolvasásra, imádságra, bizonyságtételre, szolgálatra! Most kell rákapcsolnunk hűségre és valódi Krisztus várásra!

Most kell elkezdjük hirdetni nagyon, hogy a karácsony: megváltó Jézusunk születése ünnepe! Most kell nagyon hirdetni, hogy az advent Jézus visszajövetelének várása, hogy az övéit felvegye magához! Most kell nagyon odategyük magunkat valahogy Krisztus követésére!

 

Ne ijedjünk meg, ha ezért nehézségünk támad, ha ezért kellene szenvednünk, hanem csak ajánljuk magunkat Isten kezébe és szolgáljuk hűségesen és nagy odaadással Urunkat a megszületett és meghalt, de feltámadott, eljövendő: dicsőséges Krisztust! Adventi hajrá: ne késlekedj! Ámen!