„Miután eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.” Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam el fiamat.”” (Mt.2,13-15)

 

Az egyiptomi út!

 

 


Bár egyre divatosabb karácsonyra elutazni valahova, József Máriával és a gyermek Jézussal nem kirándulni, wellnessezni... mentek, hanem Jézus életét mentve menekültek Egyiptomba. Ők nem tudták, de ennek is így kellett lennie!

A mai szép ünnepet semmiképpen sem beárnyékolandó, de beszéljünk erről az egyiptomi útról, és lássuk meg benne Istenünk mindenben értünk munkálkodó szeretetét!

1. Könnyű? Sokat hallottam életemben, hogy „könnyű neki, mert...” Sokszor már megkaptam magam is, hogy könnyű nekem... És látszólag, könnyű volna még Jézusnak is, hisz mégiscsak Isten Fia ő, akinek még a kövek is engedelmeskedni kényszerülnek! És akkor itt van egy történet: menekülni kell! Mi nem menekültünk, csak hat hetes csecsemővel, egy hét fős működő háztartással költöztünk. És bár sok segítséget kaptunk, mégis, ki már költözött életében tudja, hogy az sem könnyű!

De menekülni, idegenbe, ahol még a nyelvet sem biztos, hogy értjük, egy csecsemővel?! Egyáltalán nem irigylésre méltó, egyáltalán nem könnyű! Abból, hogy ő Isten Fia, legfeljebb annyit éreztek, tudtak József és Mária, hogy szólt nekik az angyal, hogy meneküljenek, és talán annyit, hogy átélhették: velük van az úton a Hatalmas!

2. Isten terve: De Isten nagy tervében volt így! Ez is beletartozott! Az egyiptomi út párhuzam Isten népe egyiptomi tartózkodásával, és párhuzam minden ember életével.

Isten népe nagyjából 430 évet töltött Egyiptomban, mikor is a végén, mint rabszolga sorban élő nép, Isten csodáinak átélése közben menekülhetett ki Egyiptomból, hogy végre szabad legyen és szabadon tisztelhesse Istenét! Innen kezdve Egyiptom egyben a fogság, a kényszer, az Isten tiszteletétől elszakadtság állapotának megtestesítője, emblémája! Innen kezdve „egyiptom” jelképe minden ember életében a bűnnek, amiről egyedül az Úr tud kihozni, kiszabadítani, hogy én végre tisztán és szabadon imádjam Istent!

Isten értünk való tervében pedig az is benne volt, hogy Jézust, Egy szülött Fiát is elviszi Egyiptomba, hogy onnan jöjjön, jöhessen ki ő is, mint mi is valamennyien! Csak ő nem a bűnt, az Istentől való elszakadtságot, lázadást járja meg, hanem csak az országot, hogy így maradjon isteni ártatlanságban!

3. Értünk: Mit jelent ez nekünk? Egyszerűen annyit, hogy Isten értésünkre akarta adni, és ma is értésünkre akarja adni, hogy Jézussal minden utat megjáratott, ami a mi életünk sok-sok nyomorúsága, fájdalma, terhe: így Jézus egészen hasonló hozzánk: valóságos ember, kinek a kereszten való szenvedése is teljesen valóságos szenvedés! Igen egész élete tele van szenvedéssel, hisz születik, mint mi, de nem a szülészeten, hanem egy istállóban, kitaszítottságban, felnő és nem értik még tanítványai sem sokszor, és vannak ellenségei, kik származásától kezdve, tanításain, jó tettein át mind azt keresik, hogy  foghatnák meg, irthatnák ki!

Bef.: a vallási élet területén ma (is) hatalmas a kínálat! Vonzó is ez sokaknak, mert ez jó lehetőség arra, hogy kiki úgy higgyen, ahogy akar, és ehhez van kész ideológia is, tehát nem kell a Biblia, a gyülekezet a rendszeres istentisztelet, a testvéri közösség, vagy épp a keresztség és úrvacsora.

Ám az evangélium valami egészen mást mond! Jézust Isten beilleszti a emberi életbe, odaállítja mellénk, hogy lássuk mennyire ember! Ott van velünk a buszon, a műszakban, az iskolapadban, a kórházban, vagy épp a ravatalnál! Nem magasan fölöttünk, érthetetlenségben, kiszámíthatatlanságban, vagy épp befolyásolhatóan, akaratunkat rákényszeríthetően. Egyszerűen emberként, mégis Isten hatalmával, erejével, vigaszával, sőt győzelmével bűn és halál felett! Így van hatalma bennünket is kihozni „egyiptomunkból”, hogy végre igazán imádjuk Istent! Így van előttünk  látható jegyekben Krisztus a kenyér és bor által, hogy tudjuk: ennyire ember volt, ennyire Isten volt: értünk adta magát élete minden percében, már csecsemő kora óta, hogy mi éljünk új életet, tisztán, ártatlanul általa!

Karácsonykor nem egy luxus kategóriás külön-utas jött e világba megmondani nekünk a tutit, hanem Isten hozzánk hasonló emberi életet vett fel, még Egyiptomot is megjárta, hogy higgyük: mindenben számíthatunk rá! Nem átsiklott a világon mosolyogva, integetve, hanem meghalt és feltámadott, hogy ma itt nekem tegye a karácsonyt igazi Őbenne (Krisztusban) Istenre találós ünneppé! Ámen.