Így szól a Seregek URa, Izráel Istene az egész fogoly néphez, amelyet fogságba vittek Jeruzsálemből Babilóniába: Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok, és ne fogyjatok! Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is! Jeremiás 29,4-7

 

Helyünk felelősségünk a társadalomban

 

 

 

 

Bev.: Egy idős tanáromtól, professzoromtól hallottam ennek az igének valóságát, aki elmesélte két szovjet fogságba esett ember párbeszédét. Kapálni kellett valamit, és az egyik, mindig, mikor az őr nem látta, kivágta a haszonnövényt. A másik rászólt: „Mit gondolsz, ha nekik nem lesz, akkor mi kapunk valamit is?” Jól felmérte, ha lesz mit ennie az őröknek, katonáknak, akkor jutnak  nekik is valami ennivaló! Az elmesélésből kiderült, hogy hívő, református, bibliát ismerő ember volt, aki tudta, hogy ahol van annak a helynek, városnak, társadalmi környezetnek a békéjét, jólétét kell munkálnia még ellenséges fogolyként is, ahol van éppen!

Az idei esztendőben hónap utolsó vasárnapjain ismét egy-egy témához kapcsolódóan szól az igehirdetés. A mai témánk a társadalmi felelősségünk! De ne valami elméleti okosságról van szó, hanem valóban Isten igéjének, Krisztus iránti engedelmességünknek megéléséről!

Környezetünk: Társadalomban élünk, ahol egyfajta állami rend vesz körüli minket, amiben különböző szintű, rendű, rangú vezetőink vannak. Hogy jó-e, az állam léte, arról nem nagyon van ma vita, annál nagyobb, hogy mi a jó államrend. Talán az, ahol kevés ember kezében van nagy hatalom és felelősség, amit autokráciának hívunk, vagy épp fordítva, ahol a nép széles rétegeinek van nagyobb hatalomgyakorlás, amit demokráciának hívunk. Mindkettőnek van előnye és hátránya, könnyebbsége és nehézsége egyaránt. Ha azt kérdezzük, hogy melyik a jobb az egyháznak, a hívő embernek, arra sincs egyértelmű válasz! Mikor Jézus köztünk járt épp egy erőszakos hódító, másokat leigázó hatalom volt az államrend: a Római Birodalom, élén a császárral. Mai szóval ez bizony katonai diktatúra volt. És Jézus nem lázadt ellene, hanem meggyógyította a kapernaumi százados (római tiszt) beteg szolgáját, sőt, azt mondta, hogy ha egy római katona kényszerít, hogy vigyem a málháját egy mérföldnyi úton, akkor vigyem el neki két mérföldön!

Tehát élünk egy társadalmi környezetben mi is, méghozzá a család szintjétől a településen, államon át egészen az Európai Unió közösségét is beleértve egy teremtett világ hatalmas mára bizony egymásra ható társadalmai közösségében. A kérdés pedig, amire a választ keressük, hogy mi a keresztyén ember, a hívő református ember felsősége a világban, a társadalomban?

Isten igéje! A Szentírás többször többféleképpen elénk adja, hogy Isten igéje semmitől nem függ! Jézus valósága, igazsága, az ige jelentése érvényessége nem egy változó, hanem egy állandó ebben a világban! Nem lehet felfüggeszteni semmilyen oknál fogva egyetlen parancsolat érvényességét sem! Valljuk meg, hogy néha mondanánk, hogy neki ezt, vagy azt lehet, akkor ezt-azt nekem is lehet! És még, ha működik is (mert működött is) egy ideig ez, akkor sem igazolható semmivel!

A hívő ember minden élethelyzetben és minden társadalmi környezetben egyformán az Urat tartja legfőbb hatalomnak! Erről szól több zsoltár is, melyek Isten, mint a világ urát, királyát dicsőítik. De gondoljunk Salamon királyra, aki mikor király lesz látomásban kérhet és nem mást mint Isten bölcsességét, vezetését, a kormányzáshoz! És őt megelőzően Dávidra, aki akkor sem emel kezet az Isten által választott királyra, mikor az halálra üldözi őt és épp meg is ölhetné! De tudja Isten rendje ezt nem engedi meg!

Ha azt mondjuk, hogy egy egyszerűbb világ volt akkor, azt mondhatom, igen, ez valószínű! Ám mégis az ige nem változott semmit, csak a helyzet, a körülvevő világ változott és nekünk ebben a világban kell engedelmes gyermekeknek lennünk!

Döntéseink! Ezért döntéseink alapja társadalmi kérdésekben sem lehet ma sem más, mint Isten igéje! Keresztyén gondolkodásunk szerint minden hatalom Istené, így az államrend is Isten hatalmát kell képviselje, megvalósítsa! Erre mondja Pál maga, hogy a római katona és nyilván a jog azért van, mert ők Isten rendjének fenntartói a társdalomban, hogy a vétkeseket megbüntessék! (Róma 13,1-7) Mikor ez csorbul, akkor az a hatalom meginog! Jó példa erre Pilátus, aki az igazságot kellene képviselje és Jézussal szemben állva mag is azt kérdi: „Mi az igazság?” mert, bizony már maga sem tudja...

Mi nagy beleszólással rendelkezünk abba, hogy kik gyakorolják a hatalmat felettünk! Lesz három választás az idén, sőt presbitereink még egyházunk tisztségviselőire is voksolnak az idén! Ám Isten most így adott hatalmat, beleszólást nekünk a társadalom rendjébe!

Vajon a gyülekezet öncélú szerveződés? Csak arra szolgál, hogy mi, akik hiszünk vasárnaponként jól érezzük itt magunkat? Bár ezt jövő hónapban fogjuk részleteiben átgondolni, most azért legyen nyilvánvaló előttünk: Van küldetésünk! Tehát van felelősségünk a minket körülvevő társadalomban, a városban, a város iskoláiban, ahol hittant oktatunk, az országban, ahol nem mindegy, hogy merre, hogyan mennek a dolgok! Kivonulni? Nem tudunk és nem is lehet! Sőt nem is szabad!

Ki fogja akkor a másik embernek az utat mutatni? Ki fog rámutatni Jézus erejére, hatalmára akkor mikor terheket kell hordozni? Ki fogja észrevenni a bajban levőt, szűkölködőt, hogy segítsen neki? És ki fog példát mutatni felelősséghordozásban, igaz tiszta döntések meghozatalában?

Ez a mi gazdagságunk, és nem foszthatjuk meg a világot ettől a gazdagságtól, mert nem magunknak kaptuk, hogy ezzel szolgáljuk e világban!

Alapigénk egy levélrészlet, amit Jeremiás küld azoknak, akiket a babiloni birodalomba elvettek száműzetésbe, hadifogságba! Nem lázadásra, vagy közönyre biztatja őket, hanem arra, hogy dolgozzanak, munkálkodjanak annak a helynek a jólétén és békességén, ahol vannak! Mert akkor lesz nekik is létük, jólétük és békéjük, ha annak a helynek megvan! Sőt imádkozzanak is ezért!

Magas lécnek tűnik elmenni választani, felelősen gondolkodni városunk dolgaiban, imádkozni szeretett, vagy nem szeretett vezetőinkért? Lehet! De bizony a kijevi borzalmat látva mit is tehetnénk, mint imádkozni? És tartva tőle, hogy megismétlődhet máshol, vagy épp nálunk is, felelős keresztyénként élni társadalmunkban, hogy az egész társadalmat kicsiben és nagyban ne más, mint Isten jó rendje, békéje hassa át a lehető legjobban a mi hitünk, szolgálatunk keresztyén életvitelünk által is!

Fáradozzunk hát a békességéért és imádkozzunk is érte, és látni fogjuk: Urunk ebben is megáld bennünket: vigasztal, vezet, éltet, szaporít, gazdagít! Ámen!