„Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.” (1Jn. 4,9-11)

 

 

A szeretet:

 

 

 

Bev.: A szeretetről beszél hát mai igénk és Ravasz László mondta röviden és tömören, hogy a szeretet ésszerűtlen, de ész felett való!

 

Lássuk, hogy igénk néhány gondolatát, amivel Urunk ma is meg akar szeretgetni minket!

 

1. Isten így szeret: János a szeretet fogalmát elbeszélve egyszerűen és tömören rámutat, hogy Isten maga szeretet és hogy ez a szeretet abban lett nyilvánvalóvá az ember előtt, hogy elküldte értünk Krisztus a világba! Tegnap volt első idei káté óránk, és egyik kátésunk megörvendeztetett, mert mikor azt kértem, hogy mondjanak egy-egy történetet, amire emlékeznek a Bibliából, az első mindjárt Krisztus keresztre feszítését említett. Örültem, és mondtam is: igen, ez az egész Biblia és hitünk lényege: Jézus értünk a kereszten meghalt!

 

Ha Isten szeretetéről kezdünk beszélget ni leginkább a gondviseléséről szoktunk megemlékezni, mert azt jobban a bőrünkön érezzük. De tudja ezt Urunk, ezért is van ott a mintaimádságban a mindennapi kenyér elkérése is! De ez a gondviselés csak a testről szól, és ide e világra: Jézus eljövetele és értünk való áldozata a léleknek is szól és az örökkévalóságra való belépőnk is egyben!

 

Isten tehát ennyire szeret minket!

 

Mikor életed nehéz szakaszában felemeled a fejed és azt kérded, hogy hol van Isten ilyenkor? Tudd, hogy nem vonta meg szeretetét egy pillanatra sem, még akkor sem, ha terhek gyászok, netán félelmek roskasztanak is. Ám kérd és hívd őt, hogy szeretete vegyen körbe: óvjon, védjen és erősítsen. Kérd, hogy szeretete szárítsa fel könnyeidet és adjon reménységet szívedbe! Kérd, hogy szeretetéből tegye meg veled csodáját, amire szükséged van!

 

Ha bele gondolsz: mikor Isten elküldte értünk Jézust vajon mit remélt? Sikeres történet lesz ez? Vajon az emberek kitörő örömmel és lelkesedéssel fogadják és felismerik, hogy ő a test öltött Isten, akié minden hatalmon mennyben és itt a földön?! Az istálló, az egyiptomi menekülés és a kereszt nem erről szólnak! És mégis így lett Isten teljes győzelme Krisztus küldetése, mert azért jött, hogy neked és nekem hozza közel magát Isten és Jézuson keresztül legyek nagyon biztos abban, hogy Isten engem is nagyon szeret és el nem enged veszni!

 

2. Mi így szeretünk: Ezért mondja tehát, hogy nem az a szeretet, amikor mi szeretünk, hanem, ahogy Ő szeret minket! A mi szeretetünk igen töredékes. Van egy kicsit nehezebben érthető történet Lukács evangéliumában. A Simon nevű gazdag és hithű ember meghívja Jézust a házába. Feltehetőleg már ott vannak, és esznek egy ideje, mikor bejön a házba a nő, aki oda guggol Jézus lábához s megkeni a lábát valami drága illatos kenettel, a hajával törölgeti és megcsókolja Jézus lábát. Van itt két külön világ: Simon a farizeus, aki állítólag szereti Istent és szeretettel hívta meg Jézust, hisz vendégül hívta, asztalt terített neki. És van egy nő, akiről az is kiderül, hogy bűnös, érthető ez alatt, hogy parázna, talán sokak nője, aki csak betolakodott ide, aki nő létére az akkori szokásokkal ellentétben érinti Jézust, sőt megkeni a lábát és hajával törölgeti. Simon fel is háborodik és azt gondolja, hogy ha Jézus valóban Isten Fia, akkor neki tudnia kellene, hogy ki ez a nő! És ekkor Jézus feltesz egy kérdést: „Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?” (Lk. 7,41-42) A válasz egyértelmű: akinek többet engedett el. És itt jön Jézus nagyon izgalmas tanítása a szeretetről! Nem az a szeretet, ahogy mi akarunk erőlködve, produkálva szeretni! Simon szeretete erről a „muszáj szeretni” kényszeres teljesítésről szól: meghívja Jézust, van nagy kínálat, talán nagy gesztusok és színlelt nagy illedelmesség, megjátszott tisztelet, de ez az egész mivel nem szívből jövő hálás szeretet: nem ér semmit! Itt van ez az asszony, ki bőségesen pótolja azt, amit Simon, noha a vendégjog szerint köteles lett volna mégis elmulasztott: „Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat.” (Lk. 7,44-45) A titok, a különbség: az asszonynak sok bűne nyert bocsánatot, ezért szereti Jézust! Igazi szeretet Isten felé: olyan mértékben lesz a szívünkben, amilyen mértékben kitárjuk előtte szívünket, hogy megtöltsön bocsánatával, irgalmával, áldásával, szeretetével! Így nem lesz megjátszott, mímelt a szeretet bennünk, tört, magamra mutató emberi, hanem Istenre mutató igazi hálás szeretettel telek meg!

 

3. Egymást szeretni: Nos ezután tudom komolyan venni, hogy egymást is szeressük! Először is tartozunk vele! Másodszor, ha tartozunk, akkor azt csak úgy lehet törleszteni, ha adom osztom. Ám János nagyon józanul azt mondja, hogy szeresd, akit látsz, aki melletted van. Gyülekezetünkben gyakran találkozom azzal, hogy nem jövök templomba, mert úgy sem ismerek senkit, meg különben is nincs szükségem a templomra, a gyülekezetre! Nos itt nagyon igaz János levele: Istent akit nem is látsz, azt hogyan szereted, ha akit látsz, azt nem tudod szeretni? „Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” (1Jn. 4,20-21)  Ezért arra kérek mindenkit, hogy bár sokan sietünk haza, magam is! Mégis álljunk megy áldás után és egy embert, akit nem ismerünk szólítsunk meg és mutatkozzunk be neki és fogadjuk viszont az ő bemutatkozását! Magam is így teszek! Ámen