„Közben kérték őt a tanítványai: „Mester, egyél!” Ő pedig azt mondta nekik: „Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok.” A tanítványok erre egymást kérdezték: „Valaki talán hozott neki enni?” Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.” Jn.4,31-34

 

Jézus eledele


Bev.: Igen, ez még mindig a samária asszony története. Ám eddig folyamatosan az asszonyra koncentrálva kerestük Urunk vezetését, tanítását, vigaszát. Most nézzünk szembe magával Jézussal. Hisz van itt egy olyan pillanat, mikor Jézus és tanítványai vannak bizalmas magányban egy kis időre és elhangzik egy igen tartalmas, csöndes, de messze előremutató párbeszéd.

 

1. Az első döbbenet: A megérkező tanítványok látják, hogy Jézus egy asszonnyal beszél, de nem mernek rászólni, még ha ez illetlen dolog is volt szerintük, illetve a zsidó társadalmi normák szerint. Ha beszélt vele, hát beszélt, ám miután az asszony elsiet megkínálják azzal az ennivalóval, amit a városból hoztak és Jézus itt újra zavarba hozza őket, mert ezt mondja: „Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok.” (v.32) Jön a tanakodás: ugyan ki hozott neki? Mit ehetett? Itt nincs semmi, evésnek semmi nyoma... Járt itt még valaki?

 

Szeretnélek megkérdezni benneteket, hogy ti mikor jártatok így legutóbb: ott álltok Jézussal szemtől szembe és valamit nem értettetek! Ott állsz Jézus szavával szemben és azon kell tanakodj, hogy mit is akar mondani ezzel nekem Jézus? Mi újat mutat, mi eddig nem ismertet tanít, mire igyekszik felnyitni látásom? Izgalmas pillanat, talán az élet egy új helyzetében, vagy akár csak a napi bibliaolvasásban, mikor belebotlok egy eddig fel sem tűnt igében!

 

Így állnak egy percig értetlenül a tanítványai is, és akkor azt mondja nekik:  „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját” (v.34.)

 

És itt van az a pont, ami nekünk emberileg abszolút érthetetlen. Mert hiszünk, ahogy tudunk, de azért ennünk kell! A hittel jóllakni? – ez nem megy... És abban is bizonyosak lehetünk, hogy Jézus sem akar semmit elspiritualizálni, hanem valami fontosat akar elmondani a tanítványoknak. De mit?

 

2. Neki a legfontosabb a világon: az Atya akaratának betöltése. Jézus valami olyat szeretne a tanítványok elé adni, ami neki az élete, a küldetése a lénye, de nekünk embereknek az Istentől való elszakadt állapot miatt nehezen érthető. Az ember a bűn miatt egyszerűen eltávolodott Istentől, sőt elszakadt tőle! Igenis a másik oldalra, az istentelenség állapotába születünk, születtünk valamennyien. Ez a kiindulópont az életünkben. Nem az az alapkérdésünk: mit akar velünk Isten, hanem életünk folyamatos legnagyobb belső küzdelme, hogy mit akarok én! Hogyan akarok élni, felnőtt lenni, vágyaimat betölteni, akaratomat véghezvinni, kényelmem megteremteni... Igen: önző módon minden rólam kell szóljon az életemben! Ha hiszünk is könnyen vagyunk úgy, mint a tanítványok: hiszünk és kész, de enni kell, meg helyezkedni kell, meg érvényesülni is kell... Míg Jézus itt arra mutat rá: neki ez mind nem számít, ez mind semmi, mert első és egyetlen célja: Isten akaratának teljes teljesítése. Az, hogy minden ember üdvözüljön, és senki a bűn miatt el ne vesszen! Még te sem, és én sem! Ezért neki a legfontosabb az Atya ezen akaratának betöltése. Mi mai keresztyének el vagyunk egy kis hittel: heti egy templom, de ha kimarad se baj, majd jövő héten. Egyszer-kétszer csinálunk is valamit az egyházban, mert hát kell ezt-azt néha, ennyi belefér. Erőltetik ezt a bibliaolvasását, meg kis csoportot, meg adakozást: majd még meggondolom...

 

Jézus azt mondja: neki eledele, hogy tegye az Atya akaratát!

 

Tegnapelőtt egy gyógyszer reklámban láttuk, hogy töltött káposztát hurkával ettek és lám megfájdult a gyomruk... gyógyszert kellett bevenni...mit is...? Mi ilyenek vagyunk: szívesen eszünk, iszunk, habzsolunk rosszullétig is... Ez az elszakadtság állapota: messze vagyok és így nem is értem Jézust!

 

Te mennyire vagy ráhangolódva Jézusra? Mennyire igyekezet életedben az Ő akaratának betöltése? Igen, sokszor azért sem értjük, mert a világ gondja, az élet sok kihívása és kényszere el is takarja előlünk magát Jézust... Egyetlen lehetőségünk: elkötelezni magunkat újra és újra Jézus akaratának keresése és teljesítése mellett!

 

3. Isten akarata még a testnek is felette áll! Ne rémisszen meg, hogy Jézus nem eszik, hogy neki eledele az Atya akarata teljesítése. Nem kényszerít ránk aszketizmust, böjtöt, vagy éhhalált! Egyszerűen rámutat, hogy nála a legfontosabb, a mindenek felett való, még a testnél is fontosabb: az Atyától vett küldetés betöltése! Gondold el, a keresztet honnan volt ereje végigcsinálni! Az összes ütés, bántás, gyötrelem és fájdalom elviseléséhez honnan volt ereje? Egyedül onnan, hogy benne a test minden kényszerénél is erősebb volt az a lélek, hogy teljesíteni a kapott küldetést. Neki az első volt, hogy engem megmentsen a bűntől és haláltól a maga iszonyú szenvedései árán is!

 

Válaszom erre nem lehet más, mint a hálás odaszánás! Az a felocsúdás, hogy „Ja, akkor ezért lehet nekem bocsánatom? Ezért alhatok éjjel nyugodtan? Ezért tehetem gondjaim a kezébe? Ezért van vigaszom, reményem, sőt testi-lelki jó dolgom? Ah!” Hogyan kehetek hálás neki: követem!

 

Az engedelmesség számára egy belső motor! Jézus számára pedig az Atya akaratának betöltése bizony olyan, mint egy motor, ami belülről hajt, úz, visz előre! Mikor német nyelvet kezdtem tanulni tanultam a „sportolni” igét és döbbentem meg rajta, hogy a német úgy mondja, hogy „sportot űzni” Mit kell azon űzni? – értetlenkedtem, de megtanultam. Mára valamennyire tudom, hogy aki sportoló azt valahol belülről űzi hajtja, nyugodni nem hagyja, hogy jobb és jobb eredményt érjen el, hogy a dobogó legfelső fokán álljon, és újra és újra letaszíthatatlanul behozhatatlanul...

 

Így Jézusnak: belső motor, forrás, parancs, kényszer: hirdetni az evangéliumot, elmondani mindenkinek a szabadulás, gyógyulás új élet: Isten szeretete lehetőségét! Legyen ez egy szerencsétlen kivetett asszony, legyen ez egy rajtakapott asszony, legyen ez egy magabízó, önelégült tanítvány, legyen ez egy egész pogány-fél pogány falu, legyen ez bárki akár maga Pilátus a római helytartó! Legyek ez én, akivel most beszél!

 

Bef.: Itt vagy ma, még mindig a kút mellett Jézus és te/mi és csodálkozhatunk is még egy kicsit, de döntsünk is, hogy követjük őt elkötelezve magunkat odaadva magunk, hogy mind jobban értsük és teljesítsünk akaratát! Ámen.