De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Lk. 19,40)

 

A dicséretnek szólnia kell!

 

 

 

Bev.: Egyik hittanórán, ahogy végig vettük a húsvéti ünnepkör

eseményeit megszólalt az egyik gyermek: „Anti bácsi! Ezt tavaly is elmondtad!” „Hurrá” – mondom: „valaki emlékszik!” Haza jövök, és mondom feleségemnek, hogy hogyan jártam, mire ő is meséli, hogy az óvodában elmondta a gyermekeknek a húsvétot, hogy Jézus feltámadt, mire az egyik kis pajtás azt mondja neki, hogy ez a történet volt tavaly is... Mondja neki feleségem, igen, és húsvét van idén is, mint minden évben!

Így érkeztünk virágvasárnaphoz most is, mint minden évben! A virág vasárnap történését viszonylag jól ismerjük, még ha sok kérdésre nincs is kész válasz, csak valahol lelkünk mélyén. Gondolok itt ilyenekre, hogy, mikor Jézus elküldi a két tanítványt és szépen a szájukba adja, hogy ha valaki kérdi, hogy miért viszitek el a szamárcsikót, azt feleljétek: „Az Úrnak van szüksége rá”. A két tanítvány így tesz: elmegy a szamárért, és kezdik eloldani, majd a kérdésre, amit valaki feltesz nekik mindjárt mondják is a feleltet „Az Úrnak van szüksége rá”. Erre elengedik nekik a szamarat! Kié ez a szamár? Nem tudjuk! Honnan tudják, hogy kinek kell, hogy vihetik? Meg volt beszélve? – nem tudunk róla. Ezek is tanítványok voltak? – nincs adat. Vagy ez a  mondat, hogy „Az Úrnak van szüksége rá” ez egy ilyen megbeszélt jelszó szerű mondat? Nem szerepel máshol! Ha a zsidó ember az Úr szót hallotta, magára a Hatalmas Istenre gondolt, mert Ő az Úr. De erre a szóra lehet vinni a szamarat, csak úgy? Vagy sokan Jézust már csak így ismerik: „az Úr”? – talán. A válasz csak lelked mélyén van: mi van a te életedben, a te gazdagságodban letéve, amire az Úrnak van szüksége? Mid van, a mivel te szolgálhatod az Urat: mindenek dicső Királyát?!

De hasonló kérdés az is, hogy honnan kerül a város elé az ünneplő tömeg? (37!) Tudjuk, hogy amerre Jézus járt, a kor lehetőségeihez képest pillanatok alatt elment a híre! Nem volt mobil, net, vagy face... Mégis egy-kettőre jöttek az emberek és hozták betegeiket, jöttek és hallgatták napestig sokan, több ezren! De most nem betegekkel jönnek, nem kíváncsiskodók jönnek, hanem olyanok sokan, akik látták tetteit és őt, mint a Messiást, az eljövendő Királyt dicsérik, dicsőítik! Meg volt előre szervezve? Le volt zsírozva? Nem tudunk róla. Azt tudhatjuk, hogy a hír most is ment a tanítványok közt is és azok közt is, akik hittek szavainak, a nép között. Az is világos, és nem véletlen, hogy a szamárcsikós bevonulás az Ószövetség képe az eljövendő Messiásról, aki nem, mint a földi uralkodó: pompával, és a hatalom jelképeivel vonul be, hanem egy igavonó állat csikaján! (Jn12,15)

A pontos válasz újra csak lelked mélyén van: te itt vagy-e az ünneplő, Jézust dicsérő, magasztaló tömegben, mint, aki tudja az ő csodáit és tudja, hogy valóban Ő a Megváltó?! Te a virágvasárnap hírére lettél-e a Jézust ünneplő sokaság része? Lettél-e azonos a történetben zsoltárt zengő ünnepi sereggel?

Mert ők Jézust ünneplik, neki dicséretet zengenek, méghozzá egy ószövetségi igeverset idéznek: a 118. zsoltárt. E zsoltár több szakaszból áll, az idézett vers szakasz a templomi bevonulást írja le, ahol mintegy segély kiáltásként hangzik el a „hozsanna” szó: „segíts meg”, „Istentől jön (jöjjön)  a segítség!” És jön a felelet: „Áldott, aki az ÚR nevében jön!” (Zsolt.118,26) Ezt, ezeket idézi, énekli, verseli a sokaság: Mint Isten küldöttét fogadják, mint az eljövendő Királyt ünneplik, dicsőítik Jézust!

És itt szeretném, ha a szívünkre tudnánk ma venni valami igen fontosat! A szamárral, ünnepi szólamokkal, leterített ruhákkal, pálmaágakkal találkozunk minden évben, de most valamiért azt tette szívemre az Úr, ami eközben történik: vannak, akiknek ez az egész nem tetszik és rászólnak Jézusra, hogy utasítsa rendre tanítványait, hallgattassa a tömeget! Ő azonban olyan választ ad, amire senki nem számít, ami elsőre érthetetlen is, „De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

Mit jelent ez? Hiszen, józanul gondolkodva tudjuk, hogy a kövek nem fognak kiáltani! Izraelben minden sziklás, tiszta kő, meg szikladarab az út széle, de hogy azok kiáltsanak...? Olyat mond, ami messze túlmegy a realitáson. Mit akar ezzel mondani?

Azt mondja: olyan nincs, hogy a róla szóló dicséret elhallgasson! Ezek, vagy bárki más, akit Isten parancsol: dicsérni fogják őt! Olvasd el egyszer így a jelenések könyvét: ne keress benne mást, csak hogy hogyan szól, zeng benne Jézus Krisztus dicsérete! Azt mondja Jézus, hogy akik ismerik tetteit, ismerik és várják őt, azoknak szüntelen dicsérni, áldani, magasztalni kell őt! Azok nem maradhatnak ki az ünnepi seregből, azoknak ajkán zeng a zsoltár, a dicséret a magasztalás, a hálaadás, a bizonyságtétel! Ők ünneplik Jézust függetlenül attól, hogy bármilyen hatalmasságnak, érdekkörnek tetszik ez, vagy nem!

Jézus így megy a keresztre, így lesz Megváltónk, így nyit kaput a mennyre, örök életre! Zeng körülötte a dicséret, a magasztalás, a bizonyságtétel! Egyszerűen ünnep van Jézus körül: érte magáért, tetteiért: mára a keresztért, a bűnbocsánatért, a feltámadásért az örök életért, megvigasztalt, megáldott életünkért!

Kérdem hát: itt vagy-e, mint Jézust ünneplő, dicsérő, magasztaló tanítvány? Itt vagy, mint, aki tudod és ismered az Úr hatalmát, szeretetét, irgalmát, megbocsátó és megvigasztaló kegyelmét? Ünnepled-e, mint aki bizony részese jóságának és szeretetének?

Ha te meg én nem ünnepeljük, nem kiáltunk, ha mi hallgatunk, csendben meghúzódunk bármi okon, akkor a kövek fognak kiáltani, de az a mi ítéletünk lesz! Akkor a kövek fognak kiáltani, de már helyettünk!

Fedezd fel hát: egyfelől abban a kiváltságban vagy, hogy zengd Jézus nevét: dicsérd, áld, magasztald őt, hirdesd tetteit, ha kell kiáltva! Másfelől abban a küldetésben vagy, hogy te kell zengjed őt! Te kell hirdesd őt: te, aki átélted csodáját, akit megvigasztalt, akinek nyomorúságban társa volt, akit betegágyról felemelt, aki meghallgatta imád és úgy vezet utadon, ahogy csak Ő tud!

Ez a ami üzenet: ne a kövek kiáltásnak, hanem t


e! Ámen