„És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, … Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.” (Ef. 4,11 és 16)

 

Egyházszervezet

 

Bev.: Egy alkalommal a teológián a diáktanács titkára megkérte egyik társát, hogy két-három ügyet intézzen el, mert neki valami más dolga van. Hallotta ezt egy harmadik ember, ki ezt mondta:”Minek ennyit szervezni, Jézus sem szervezett semmit?!” Vajon igaz-e e megszólalás? Valóban fölösleges szervezni, sőt szervezeti formát felvenni? Ma az egyházunk szervezetéről beszélünk, azaz arról, hogy hogyan is épül fel, szerveződik egyházunk. Kezdjük magával Jézussal, aztán megvizsgáljuk Apostolok Cselekedeteinek mai igeszakaszát, és végül áttekintjük református egyházunk szerkezetét.

 

1. Szervezett-e Jézus? Már szolgálata elején meg-megszólít egyeseket, hogy kövessék őt. Nem sokkal később kiválaszt hallgatóságából tizenkettőt, hogy mindig vele legyenek, hallgassák őt, tanúi legyenek csodáinak. Aztán kiküldi őket egyszer tanítani, gyógyítani. Sőt egy alkalommal 70 tanítványt küld ki! Ők kik voltak? Őket mikor hívta el, szólította meg, szerezte meg? Nem ír róla egyik evangélium sem. Virágvasárnapra a szamár: kivel egyeztetett előre, hogy egy szóra elengedjék? És a az utolsó vacsorára a ház, a terítés? Ezekről nem olvasunk részleteket, hogy Jézus mikor kivel beszélte meg, egyszerűen ott állnak tényként. Nyilván mindezt megbeszélte, elrendezte illetékesekkel. Szervezett-e Jézus? Bizony, méghozzá minden technika, vagy elektronika nélkül, de szervezett. Miért? - hogy beteljesítse küldetését! Minden szervezése célja: Isten országa eljövetelének meghirdetése, az ember megváltásának elvégzése! És mikor megy a mennybe, parancsa a tanítványok felé talán a legnagyobb szervezés elindítása: „Tegyetek tanítványokká minden népet megkeresztelve őket ,... tanítva...” (Mt 28)

 

2. Itt kezdődik aztán pünkösd eljöttével az egyház szervezeti felépítése. Pünkösdkor megtér és Krisztus követőjévé les, mintegy 3000 ember. Egy részük marad Jeruzsálemben, más részük hazatér oda, ahonnan jött, miközben viszik magukkal az evangélium jó hírét. Aztán Jeruzsálemben szétzavarják a zsidók a gyülekezet vezetőit, és ki-ki elindul a maga missziójába. Így hol a Jeruzsálemből hazatért Krisztust követő emberek, hogy egy-egy apostol, vagy más tanítvány munkája, igehirdetése által elkezdenek olyan közösségek születni, akik Jézust Messiásként tisztelik: ők az első gyülekezetek. Belép ebbe a munkába Pál is, ki több gyülekezetet alapít, gondoz. A gyülekezetek és tagságuk szaporodásával előkerülnek megválaszolandó kérdések is, amikre a fiatal gyülekezeteknek, de bennük akár az Ószövetség igéit jól ismerő zsidó embereknek sincs válaszuk. Egy ilyen esetet ír le az Apostolok Cselekedete mai szakaszban (15). Némelyek azt tanítják a pogányokból, tehát nem zsidókból lett keresztyéneknek, hogy be kell tartaniuk Mózes törvényeit, így elsőképpen fel kell vegyék az Ószövetség szövetségi jelét: a körülmetélést. Kell, vagy nem kell? Az egész mózesi törvényrendszert? Vagy hogy is? E kérdés megválaszolására az akkori egyház valamennyi vezetője: apostolok és vének egybegyűlnek: mondhatni egybeülnek, mint döntéshozó testület! Megvitatják a kérdést, döntést hoznak róla, mit valamennyien elfogadnak és megviszik, megvitetik a gyűlés döntését a gyülekezeteknek. Később az egyháztörténet során ezeket a gyűléseknek zsinatnak nevezik. Az egyházszakadás(ok) miatt árnyalódik e kép, de az egyház ma is így működik: legitim vezetők egybegyűlnek és az aktuális kérdésről döntenek. Minden ilyen döntés célja: Isten országa, Jézus evangéliuma mind tisztább, jobb hirdetése!

 Ám ne gondoljuk, hogy ez minden esetben valami hatalmas nagygyűlés kell legyen, hanem ez bizony minden embernél a saját szívében kezdődik! Első benne az egyén, így a te döntésed, hogy te mit teszel Jézus evangéliuma hirdetéséért, Isten országa növekedésért!

 Hiszen az egyház, Isten országának földi megtestesülés úgy működik, mint egy test, amiben minden egyes sejtnek megvan a saját feladata. Ehhez a munkához, hogy működjünk ad Urunk különböző készségekkel, ajándékokkal felruházott embereket: apostolok, próféták, igehirdetők, lelkigondozók, tanítók, sőt imádkozók, gyógyítók, vezetők... Te is egy vagy ebben: tudod a dolgod? És teszed is ugye?

 

3. Végül lássuk, hogyan épül fel a mi református egyházunk! Egyházunk gyülekezetiben él. A gyülekezet tagjai azok a hívő emberek, ki részt vesznek a gyülekezet életében, így: olvassák Isten igéjét és igyekeznek megtartani azt, jelen vannak a gyülekezeti istentiszteleti életében, anyagi eszközeikkel igyekeznek fenntartani a gyülekezetet. Lehetőleg valamilyen szolgálatot is végeznek a közösségben. A gyülekezetnek van vezetőségük, minden szinten két vezető van: egy lelkészi és egy világi: a gyülekezetben gondnok és lelkész a gyülekezet elnöksége. Velük van egy döntéshozó testület, akiket a gyülekezet tagjaiból választ a közösség: ez a presbitérium. A gyülekezetek egyházmegyékbe tömörülnek. Ezek vezetői az esperes és az egyházmegyei gondnok, a döntéshozó testület pedig az egyházmegyei közgyűlés. Az egyházmegyék egyházkerületekbe tartoznak, amiknek vezetői a püspök és a főgondnok, a döntéshozó testület az egyházkerületi közgyűlés. Az egyházkerületek küldötteiből áll a zsinat, mely egyházunk legmagasabb szintű: törvényalkotó testülete. Magyarországon a korábbi öt helyett négy egyházkerület van (az ötödik az Erdélyi Egyházkerület volt). Mi a Dunamelléki Egyházkerületbe, a Vértesaljai Egyházmegyébe tartozunk.

 Ezen szervezeti rendszeren felül 2009. május 22-én (amit az egység napjának nevezünk azóta) létrejött a Magyar Református Egyház. Ez azt jelenti, hogy a trianoni brutális országcsonkítás után 88 évvel a Kárpátmedence magyar református egyházrészei kimondták összehalmozásukat. Ennek volt ünnepe május 22-én Debrecenben, ahol is több mint húszan ott voltunk gyülekezetünkből. Ennek a Magyar Református Egyháznak a döntéshozó testülete a Generális Konvent. Magyarul: a legmagasabb szintű (tábornoki) gyűlés, összegyülekezés. Amit fontos tudnunk és látnunk: nincs fönt és lent! Ahogy a lelkész és a gondnok végre kell hajtsa a presbitérium döntéseit (amit nyilván a presbitérium tagjai is magukra vállalnak), úgy akár a püspökök is végre kell hajtsák az általuk vezetett testület döntéseit. Nincs egyszemélyi döntés és intézkedés senki részéről, hanem mindenképpen legalább két emberen áll minden döntés, de még inkább egy-egy testületen. Minden döntési folyamatot szabályoz egyházunk törvénykönyve., mely így kezdődik: „1. § (1) A Magyarországi Református Egyház Jézus

 Krisztus egy egyetemes keresztyén anyaszentegyházának

 része, Krisztus teste s így felkenetésének és szolgálatának

 részese. A Szentírás alapján, az Apostoli Hitvallás,

valamint elfogadott hitvallásai: a Heidelbergi

Káté és a II. Helvét Hitvallás értelmében egyedüli fejének

 az Úr Jézus Krisztust ismeri.1”

 

A presbitériumot minden gyülekezet maga választja, az egyházmegyei, egyházkerület és zsinati tagokat a presbitériumok választják titkos szavazással. Egyházunkban mindenki egyformán fontos, de mindenki csak egyet ér! Minderinek egy kötelessége van: Jézus Krisztust a maga helyén tökéletesen követni, szolgálni, dicsőíteni, hogy így épüljön általa is az egyház, míg eljön értünk Krisztus, hogy a mennyei gyülekezetbe felvegyen bennünket!

Ámen.