„Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt. Mert egy ötvös, név szerint Demeter, ezüstből kis Artemisz-templomokat készített, és ezáltal nem csekély keresethez juttatta a mestereket. Ez az ember összegyűjtötte a mestereket, valamint a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: „Férfiak, tudjátok, hogy ebből a keresetből származik a mi jólétünk. De látjátok, és halljátok, hogy nemcsak Efezusban, hanem szinte az egész Ázsiában nagy tömeget nyert meg és vezetett félre ez a Pál, aki azt mondja, hogy amiket emberkéz alkot, azok nem istenek. Nemcsak az a veszély fenyeget azonban, hogy ez a mesterség csődbe jut, hanem az is, hogy a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik, és így ő, akit egész Ázsia és az egész földkerekség tisztel, el fogja veszteni dicsőségét.”” ApCsel. 19,23-27

 

 

 

 

 

 

 

Isten önálló Úr!

 

 

 

Bev.: Egy-egy történésről szokták mondani: „Igen tanulságos történet” Ilyenkor az ember nem csak meghallgatja, hanem úgy is végiggondolja, hogy mit is jelent nekem, mire tanít engem? Ilyen a mai bibliai történetünk is. Pál és néhány munkatársa Efézusban hirdeti az evangéliumot: Krisztus halálnak és feltámadásának jó hírét és egyre többen lesznek hívővé. Lássunk néhány tanulságot!

 

1. A pénz! Első, ami feltűnhet, hogy vannak ellenérdekeltek: azok az ötvösök, akik a város eddigi nagy vallási kultuszának a görög Artemisz, vagy római Diána istennő templomának kicsinyített mását készítik és forgalmazzák. Hatalmas temploma volt itt ennek a kultusznak, és folyamatosan zarándokoltak az istennő tisztelői a városba. Az ötvösök pedig csinálták a kis aranytemplomocskákat azzal, hogy aki vesz egyet és hazaviszi, annak olyan, mint otthon lenne egy ilyen temploma... Vették is a vallási turisták a szobrocskákat és aztán otthon istenként tisztelték. Valószínűleg szóba került ez a gyülekezetben és elhangzott a tiszta tanítás, hogy „Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat...” (2Móz. 20,4-5) Tehát elment a híre, hogy ami emberkéz alkotása az nem isten! Hisz nem él, nincs ereje, hatalmas... Csak tárgy!

 

No, erre tör ki a lázadás! Hiszen, ha nem vásárolják az emberek, akkor.... És kiderül, hogy bár tisztelik azt az istennőt az ötvösök is, de a lényeg: a pénz! Ha nem veszik a kis templomocskát, akkor oda a nagy nyereségünknek! Vagyis, mindegy, hogy ki mit hisz, mindegy, hogy mi az igazság: a lényeg a profit, a nyereség! Isten igéje azt mondja: „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.” (1Tim. 6,10) Persze, hogy kell a pénz, de vigyázat: a pénz csak egy eszköz, egy csere eszköz, a pénz nem cél és nem foglalhatja el életemben, szívemben a központi helyet! Különben eltévelyedek és tele leszek keserűséggel, fájdalmakkal, mert elég sosem lesz belőle! Isten ajándéka a megelégedettség. Lássam hát ezeket az ötvösöket mindig magam előtt, ha a pénz csalogat, és kérdezzem meg magamtól: kié az első hely életemben?! Legyen a gondviselő Istené!

 

2. Isten dicsőséges! Második, amit érdemes megfontolnunk, hogy ezek az emberek féltik istennőjük dicsőségét. Azt gondolják, hogy ha nem jönnek a tömegek és nem veszik a szobrocskákat, akkor elvész istennőjük dicsősége. Az igazi Isten dicsősége, nagysága, igazsága nem függ tőlem! Ő tőlem függetlenül is Úr! Gondoljunk csak arra, hogy a Nap nélkülem is süt és ragyog! Nem kell hozzá semmit sem tegyek, mert ő a Nap! Isten is ilyen: ő tőlem függetlenül is dicső, hatalmas, erős Isten! Megteremtette e világot nélkülem. Odaadta a keresztre Jézus Krisztus nélkülem! Feltámasztotta őt a halálból nélkülem. És minden bűnöm, rosszaságom ellenére meghívott engem az ő országába, hogy egyszerűen csak kövessem őt, lássam nagyságát, dicsőségét és éljek általa boldogan és megvigasztaltan. Nem én teszem Istené! Isten ő önmagában is! Erős és hatalmas, csodálatos és szerető!

 

3. Rend. Végül, talán egy szokatlan dolog ami itt még megmutatkozik: van rend! Az ötvösök szavára hatalmas tömeg jön össze és mennek a város színházterére és ott ordibálnak egy órát, miközben azt sem tudják sokan, hogy miért is vannak ott, és miért kell kiabálni. Olyan ez, mint manapság egy sor tüntetés: rengeteg ráérő ember egy kis buliéért, cirkuszért, ordibálásért elmegy tüntetni, vagy a hangosokkal együtt fújja megfontolás nélkül a skandált szöveget.

 

Ám van a városnak egy jegyzője, aki józan és egyszerűen azt mondja, hogy ha valami panaszotok van, sérelmet szenvedtetek, akkor vannak ítélkezési napok, van hivatalos népgyűlés gyertek oda és ott keressétek igazságotokat. Ilyen lázadást szítani, indulatokat felkorbácsolni nem szabad! Itt nincs józanság, nincs értelem, marad csak az indulat, a féktelenség, amikből csak a baj származhat. Egyszerűen józanságra inti a tömeget és hazaküldi őket.

 

Isten országában és Isten teremtett világában rendnek kell lennie! Gondold el: rendje van az egész Isten által teremtett életnek: évek, évszakok, hónapok, napok: mind rendben mennek! 2015 után 2016 fog jönni. Holnap pedig hétfő lesz, még sokan pénteket szeretnének is... Isten maga mondta: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.” (1Móz. 8,22)

 

De rendje van az istentiszteletnek is, az egész egyházi életnek is. Így foglalja ezt össze Pál a Korintusiaknak: „Azonban minden illendően és rendben történjék.” (1Kor. 14,40) Régi közmondás: „Tartsd meg a rendet, a rend megtart téged!”

 

Bef.: Mai napon egy sor gazdagító tanulsággal mehetünk haza: Legyen szívünkben legdrágább kincs a megtalált istenországa: amiben nem a pénz az Úr, hanem maga a Hatalmas Isten, aki Fiát adta, hogy aki hisz benne annak örök élete legyen, addig pedig itt szép rendben tisztelje, imádja őt!

 

 

Ámen.