Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, és meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen vándorboton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben; saru viszont legyen rajtuk, de ne öltsenek magukra két ruhát. Ezt is mondta nekik: „Ha valahol bementek egy házba, ott maradjatok egészen addig, amíg tovább nem mentek onnan. Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük.” A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak. (Mk. 6,7-13)

 

 

Kiküldetésben

 

Bev.: A nyolcvanas években találkoztam az akkor már régóta annyi és sokáig annyi 31 Ft-os kiküldetési díjjal. Ezt a dolgozó fizetéskiegészítésként kapta, ha a vállalat telephelyéről a munkája miatt kiküldetésen el kellett utaznia. Úgy hívták: „kiküldetési díj”.

Ma a tanítványok kiküldetéséről van szó az előttünk levő igében. Lássuk miféle küldetés ez, és milyen díjazás áll mellette!

1. Mikor történik? Azt követően, hogy Jézust nem fogadják el szülővárosában. Azt követően, hogy olyan nagy fokú hitetlenséget talál, hogy beteget is alig tud meggyógyítani! Nem a csúcson, nem sikerek közt, hanem a legnagyobb lelki sötétségben, a legnagyobb hitetlenséggel találkozva küldi őket, hogy hirdessék a megtérést az Istenhez fordulás lehetőségét és szükségét az embereknek! Ugyanez történik húsvét után: a nagy missziói parancs: „Menjetek el...” (Mt. 28) Nem máskor hangzik el, mint a kereszt és húsvét után! A legnagyobb ellenállás a megfeszítés iszonyú ítélete után, a feltámadás bármi áron történő eltagadása, elmismásolása után! Amikor minden bizonytalan, amikor összedőlni látszik mindaz, amit eddig hirdetett és tett!

Kiküldetés Jézusnál: amikor a legreménytelenebb, de legszükségesebb! Amikor a leginkább rá van szorulva az ember arra, hogy végre valaki elmondja az igazságot! Amikor a legnagyobb sötétségben végre kiutat lehet és kell mutatni az embereknek! Röviden: tehát ma!!!

2. Hogyan? Jézus útmutatást ad a felszerelésre és viselkedésre is. Vegyük őket sorra! Első a hatalom a tisztátalan lelkek fölött. Az igehirdetés mellé társulnia kell Isten erőinek megnyilvánulása. Akkor és ott főleg betegek meggyógyítása, megszállottak megtisztítása volt ez. De mindenképpen kísérő jelek kellenek az evangélium hírdetése mellé, ami hitelesíti az elhangzott szót Maga Jézus is így dolgozott, lásd a tetőn leeresztett gutaütött gyógyításánál. Így kell ma is: kellenek megtisztult, meggyógyult életek: szabadulás bűnökből, megkötözöttségekből, emberi kapcsolatok gyógyulása, új élet, vigasztalódás, csodák... Ma is így működik! Ezt Urunk adja nekünk, ha küld és megyünk.

Amit a tanítvány visz: vándorbot és saru. Ezek a hosszabb út szükséges alapfelszerelései. Bot: támaszkodni és védekezni szükség esetén. Saru a járáshoz, a talp védelmében. Ám semmi többlet: kenyér, tarisznya, pénz, + ruha. Nem vihetnek ilyeneket magukkal: Rá kell hagyatkozzanak azokra, akik közt hirdetik az igét! Nem biztosíthatják magukat előre étellel, pénzzel, vagy váltóruhával. Nem mehet úgy, hogy mindegy mi lesz a szolgálat eredménye, mert van tartalékom... Csak úgy mehet, hogy ki van szolgáltatva... de kinek is? – talán azoknak, kik közt hirdeti az igét, vagy a Küldőnek? Mindenki maga döntse el most ezt. Ám a lényeg: nem szerelkezhet fel, hanem ráhagyatkozással kell menjen elhívén, hogy Isten gondot visel majd rá!

Ha valahol befogadják őket egy házba, míg azon a településen van; ott kell lakjanak. Nem mehetnek házról házra, hogy mindenhol dúskáljanak egy kicsit, hanem abban a családban kell élniük, közösséget vállalniuk, ahol elsőre befogadták őket. Ők nem kéregetnek, gyűjtenek, élvezkednek, hanem szolgálnak! Ahol nem fogadják be, a por leverése azt jeleni: semmi közünk egymáshoz.

Ahol befogadták ott abban a családban, abban a közösségben kell mintaszerűen megélni Krisztus követését. Ahol nem fogadták világossá kell tenni: Isten országa nincs nálatok, még ha hivatkoznátok is rá.

3. Az üzenet: Végül beszéljünk az üzenetről. A megtérést kell hirdessék itt Márk leírása szerint. Tehát azt, hogy mindenki hagyja el istentelen, eltévelyedett, bűnös útját, és forduljon magához Istenhez. Itt azonban egyértelmű, hogy mikor Jézus a megtérésről beszél, akkor nem arról szól, ki-ki a maga képzelt, kitalált, kényelmes istenéhez térjen, hanem az Ő Atyjához a menny és föld Teremtőjéhez, aki elküldte közénk az Ő Egyszülöttjét Aki értünk áldozott a Golgotán és feltámadt a harmadik napon! Az Istenről, az egyedüliről van szó: hozzá kell megtérni. Mi pedig már húsvét után tudjuk, hogy ez Jézuson keresztül vezet, aki az út az Atyához!

Ezt kell hirdessük: ott ahol vagyunk, ott, ahova küld minket az Úr, akik közé állít bizonyságtételre, igehirdetésre, megtérésre hívásra! És ahogy már az Ószövetségben megígérte (ahogy olvastuk is Ézsaiás 53-ban) lesz gyümölcse a megtérésre hívásnak!

 

 

 Kérjük a kiküldetést és menjünk! Jutalom: Nála van! Már meg is kaptad, hisz itt vagy és ott leszel!

Ámen.