...mert tanítani akarta tanítványait. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad. Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni. Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok útközben?” Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak az úton egymással, hogy ki a legnagyobb? Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája.” (Mk. 9,31-35)

 

 

Furcsa rend!

 

 

Bev.: A modern táblázatkezelő programok egyik nagy gazdagsága, hogy beállíthatom, hogy az adott oszlopot a benne található adatok alapján növekvő, vagy csökkenő sorrendbe állítsa, ahogy látni szeretném.

 

Jézus indul Jeruzsálem felé, már másodszor beszél a rá váró szenvedésről, haláláról és feltámadásról: a tanítványok értetlenségük ellenére is elkezdenek maguk közt rangsort állítani méghozzá csökkenő sorrendbe, a legnagyobbal kezdve: ki is tör köztük a vita!

 

Igen, ilyenek ezek a tanítványok: szörnyű kicsinyesek. Mi nem vitázunk azon, hogy köztünk, ki a nagyobb: tudom, hogy „ÉN” vagyok!

 

A tizenkettő valahogy semmit nem ért abból, hogy megváltás és feltámadás: bűnbocsánat és örök élet. Annyit kezdenek felfogni a második meghirdetés után, hogy Jézussal baj lesz, hát állítsunk rangsort, hogy ki legyen közülünk a vezető, ha már Jézus nem lesz!

 

Tudom, hogy nincs ilyen gondolatunk, de emberek vagyunk, akik gyakorta rangsort állítunk magunk közt is: még a gyülekezettben is. Ám ha már ez megfordult a fejünkben, abban van valami jó is: úgy érezzük ezzel, hogy bent vagyunk Isten országában! Részesei vagyunk Jézus Krisztus gazdagságnak, valódi követői vagyunk! Nem csak nézők, pártolók, lelkes szurkolók, vagy szimpatizánsok, hanem követők, akik tartunk ott, hogy előrébb legyünk a „képzeletbeli” rangsorban. Ám érzékeli Jézus is e vitát. Leülteti őket és elkezd arról beszélgetni velük, hogy hogy van ez Isten országában, hogy van ez azok közt, akik az ő követői. Itt ugyanis más más a rend, mint a világban.

 

Mielőtt továbbmennénk, hogy mi is ez a rend, kérem, hogy álljunk meg és gondoljuk újra a Jézus és köztem levő viszonyt: hol is tartok!

 

Tegyem fel a kérdést: Ott vagyok a Jézust követő csapatban? Döntöttem, hogy én követem, követni akarom mindenben Jézust, mint Uramat? Engedelmes vagyok neki mindabban, amit megértettem már az ő igazságából? Ha igen, mehetünk tovább. Ha kétséged van, vagy egyértelmű nem a válaszod, akkor is jó helyen vagy (a legjobb helyen), de döntés előtt állsz, hogy életedet odaszánd Jézus Krisztus követésére hálából azért, mert neked is bűnbocsánatot, megváltást, új életet szerzett. Hálából gondoskodásáért, szeretetéért!

 

Tehát: itt ülünk Jézus lábainál, ő beszél és ezt mondja: nagyság? Nagy akarsz lenni, talán a legnagyobb (ne tiltakozz, én sem teszem!), akkor utad a szolgálat! Úgy leszel nagyobb a másiknál, ha szolgálod őt! Akkor leszel a legnagyobb, ha mindenkit te szolgálsz! Itt ez a sorrend. Bizony pont erről beszélt az előbb: azért jött, hogy szenvedjen és meghaljon: szolgáljon bennünket bűnbocsánattal, és örök élettel. János leírja az utolsó vacsora egy különös részletét, mikor senki nem mossa meg senki lábát, mert mi annál nagyobbak mind: hát Jézus áll neki, megmosni tanítványai lábát... Ezt mondja: „példát adtam nektek...”

 

Isten országa rendje a szolgálatban állás. A másikkal való törődés, az odahajlás: az a nagyság, ahhoz kell több erő, alázat, lemondás, odaszánás. Maga elé fog Jézus egy gyermeket és azt mondja, aki egy ilyen kicsit befogad, aki egy ilyen gyermekkel, kiből még azt sem tudni mi lesz, – bocsánat: megéri e felnőtt kort – tehát egy ilyen kicsivel kezd, törődik: aki segítségre szorul, aki nem tud viszonozni: az a nagy! Aki olyat tesz, ami nem látványos, nem emberi mérték szerint dicsőséges, nem valami nagy profizmussal reklámozza magát, hanem csak szolgál, mint egy szolga, mint egy rabszolga...

 

Ki a nagyobb? Mi is a szolgáltatom a gyülekezetben? Mit végzek? Ki mindenkit (legalább egy embert is) szolgálok e közösségben? És mi a szolgálatom a gyülekezeten kívül, ahol Jézus nevében cselekszem, ahol Jézus nevéért szolgálnak nekem is, sokszor észrevétlen? Nem menj úgy haza, hogy ezekre nincs válaszod! Inkább beszéljünk róla, de találd meg szolgálatod, hogy aktív részese légy Jézusnak és az ő egyházának.

 

 

 Jézus tanít, hogy Ő meghal értünk és feltámad: helyét nem kell átvenni: Ő feltámadott Úr, hatalmas, győzelmes, aki elfog jönni az ő népéért teljes dicsőségben. Mi az ő gyülekezete, népe vagyunk, akik úgy szolgáltatjuk őt, hogy ebben a szolgálatban növekszünk, válunk egyre inkább nagyokká, még inkább felnőttkorúakká a hitben.

 

Így legyen! Ámen.