Azután Jeruzsálembe értek. Bemenve a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit, és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon. Azután így tanította őket: „Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” (Mk. 11,15-17)

 

Az imádság helyreállítása

 

Bev.: Régebben többen, mára kevésbé, de mondogatták nekem: „Ha nyerek a lottón, adakozok belőle...” Ezzel több baj is van: 1. abból akarsz adni, amid nincs, és nem abból, amid van! 2.: a lottó nyeremény nem a te pénzed, hanem másé, tehát nem is magadéból adnál! 3. Amit én kevésbé hiszek, de ha nyertél és adtál: az vajon nem a lelkiismereted megnyugtatása, nem önmagad igazolása mások és Isten előtt? Nem arról van szó, hogy ezzel az adománnyal szeretnéd jóvátenni eddigi vétkeid? Nem ezzel akarod kipipálni vallási kötelezettségeidet?

A mai ige alapján valami ilyesmiről kellene beszélgessünk, gondolkodjunk! Mert vajon mi a célja Jézusnak a templom megtisztításával, ha nem az, hogy az álságos vallásos viselkedés helyett igaz imádatra hívjon!?

Ismerjük a körülményeket: A jeruzsálemi templom az egyetlen hely a világon, ahol a zsidók bemutathatják áldozataikat Istennek, itt fizetik be az évenkénti templomi adójukat is. A Római Birodalom teljes területéről jönnek a zarándokok és hozzák állataikat az áldozathoz, vagy egyre inkább hozzák pénzüket (hisz azt könnyebb 100-1000 km-en át), és veszik meg az állatot Jeruzsálemben és váltják görög, vagy római pénzüket zsidó pénzre, amin nincs arckép!

Kajafás főpap szolgálata idején a templom legkülső udvarát, ahova a pogányok is beléphettek még, berendezik egy ilyen vallási piacnak. Állatokat és valószínűleg egyéb áldozati kellékeket árulnak, és váltják a pénzt. Egyfelől nagy segítség ez a zarándokoknak, de közel lehetetlenné teszi a pogányok számára az imádságban való elmélyedést, hisz állatok zaja és bűze, alkudozás, pénzcsörgés, netán viták, veszekedések is ott úsznak a levegőben. Viszont nagyobb a bevétele a templomnak, hisz a piacon az árusok helypénzt fizetnek, tehát szent céllal gyűlik a pénz nyilván szent célokra! Tehát szent itt minden: kivéve az imádságot, mert ki lehet írni: „A templom eme udvarában az imádság megszűnt!” És van még egy: sokan le tudják rövidíteni útjukat, ha a város egyik feléből a másikba igyekeznek úgy, hogy nem megkerülik a templom épületet, hanem átjárnak a templom udvarán, kezükben akár a templomhoz nem illő (profán) edényekkel, vagy más eszközökkel.

Jézus belép ebbe az udvarba és elkezdi felszámolni a vásárt, kizavarni az átjárókat, és a kimondatlan miértre azt mondja: ez imádság háza! Ezt erre találta ki Isten! Azért van e templom az udvaraival együtt, hogy itt bárki Istent imádja! Isten iránti hódolatát, tiszteletét kimondja, kifejezze! Itt a bűnös vétkét megvallva bocsánatot kérjen és kapjon! Itt az örvendező és hálás ember elmondja Istennek örömét, kifejezze háláját. Itt a könyörgő elmondja kérését, akár fogadalmat tegyen, vagy épp visszajöjjön már hálás szívvel fogadalmát teljesíteni. A templom nem piac, nem kiszolgáló egység, nem vallási üzleti tér, nem lustaságom gyakorlótere! A templom imádság háza! Jézus ítélete metsző: „ti pedig rablók barlangjává tettétek!”

Jézus célja tehát: eljátszott vallásos cselekmények helyett, amivel etetni akarom Istent, magam és másokat; kezdjek valódi imaéletet! Megjátszott istentisztelet, imádság, hívő élet helyett imádjam végre az Urat teljes életemmel, igazán.

Nem, ez ránk nem vonatkozik, hisz mi mind rendes hívők vagyunk, jó templomba járók, Bibliát is olvasunk, imádkozunk is és szolgálatunk is a gyülekezetben...

Amikor a samáriai asszony Jézust az imádkozásról kérdezi, akkor Jézus azt mondja, hogy Atya olyan imádókat keres, akik „lélekben és igazságban” imádják Istent. Mikor Pál a korinthusiakat tanítja erről akkor azt mondja, hogy a „ti testetek a Szentlélek temploma”! Tehát ti magatok vagytok templom, ahol Isten lakik: mindennek az életetekben ehhez kell méltónak, illőnek lennie!

Az istentisztelet, az imádság: Isten imádata: nem korlátozódik vasárnap 10-11 óra közé! Nem mondhatom: megvolt és kész! Az istentisztelet folytatódik a hazaúton, az ebédnél, holnap reggel iskolában, vagy munkahelyen, és este is a tv, vagy internet előtt...

Jézus életünkben Isten igaz imádatát akarja helyreállítani! Valahogy úgy, hogy egész nap érezd magad Isten közelségben, erőterében! Bármikor megszólíthatod, dicsőítheted, vagy éppen kérheted! Hogy bár a világ zúg, morajlik körülötted, benned csend és rend van, mert te magad mint egy templom működsz! Azt akarja, hogy az imádság ne egy cselekmény legyen/nap, vagy hét, hanem az életed! Azt akarja, hogy azzal, hogy eljöttél, vagy elmondtad az esti imát ne akard Isten átverni, hogy milyen vallásos vagy, mennyire hiszel, hanem imádd az Urat teljes szívedből, lelkedből, erődből és elmédből: egész életedből!

 

 Jézus így tudott áldozni értünk. És így hív gyümölcsöző életre! Így tudja igazán megáldani életed: családodban, tanulásban munkádban, mindenben! Így leszel igaz előtte, aki minden gazdagságának: békéjének, bocsánatának, kegyelmének, gondoskodásának részese leszel! Bátran igaz imádatra fel!

Ámen.