„De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.” Mk. 16,6

 

Az adakozásról

 

Bev.: Tavaly is beszéltünk e témáról, csak még májusban. Idén mostanra szeptember végére került e téma. Hogy mennyire aktuális arról hadd mondjam el, hogy kb. egy hónapja hívott fel egy lelkipásztor testvérem, hogy elmondja, hogy gyülekezete egy ideje a korábban félretett tartalékot éli fel, mert nincs annyi bevétele, mint kiadása. Azt kérdezte mit tegyen? Egyik, amit mondtam neki, hogy tanítson a bibliai adakozásról. Így vagyunk ma mi is: tanulunk együtt Istentől az adakozásról.

 

Mai igénk kicsit furcsa ehhez: Jézus feltámadása. Hadd legyen hát az első, amit elénk állít Isten, hogy ő mit adott értünk. Márk evangéliumát olvastuk most egy hónapon át. Ebben az evangéliumban nincs szó Jézus születéséről, ám 3 teljes fejezet szól a 16-ból Urunk szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról! Itt a lényeg: Isten ekkora áldozatot hozott értünk: Fiát adta a keserves, érdemtelen kínhalálba, hogy nekem adhasson bocsánatot! Hidd el: Egyszülött Fiában mindent odaadott nekünk Isten! Bármid hiányozzon is az életben, bármily terhet kelljen is hordozzál: Ő tudja és válasza is van rá, mert Krisztusban már odaadta, amire csak szükségünk van!

 

Az én adakozásom, áldozatom, felajánlásom csak válasz az az övére!

 

Második amire rá kell mutassak, hogy bár Jézusnak meg kell halnia, mint áldozati báránynak, mégsem vész el, hanem Isten feltámasztja a halálból!

 

Az Ószövetségben mindenki vitte megfelelő időnként az áldozati állatot a templomba. Ott elvették tőle, levágták, egy részét a oltáron elfüstölögtették, egy részét megfőzték és a család együtt megette, egy része pedig volt a papoké és lévitáké, akik a templomi szolgálatot látták el, hisz nekik nem volt területi örökségük, ők az áldozati kultuszból éltek! De a beadott állat többet nem volt az övék! Arról végérvényesen le kellett mondjanak, azzal az eggyel kisebb lett az otthoni nyáj. Ám azt a kérdést kell feltenni: vajon valóban elvesztette azt az állatot az a család? Azaz: vajon amit adakozom, azt valóban végérvényesen elvesztettem?

 

Egy sor bibliai történet és ige mutat rá az adakozás azon gazdagságára, hogy amit odaadok az Úrnak azt bizony nem vesztegettem el! Emlékezzünk csak két a két héttel ezelőtti tanévnyitóra, ahol hitoktatónk hirdette az igét és oly szenvedélyesen rámutatott, hogy a Jézusnak odaadott két kenyér és öt hal ötezer ember számára esélytelen, hogy elég legyen és mégis az ő kezéből, áldásól elég lett. Sőt maradt hét kosár maradék is!

 

Aki adni tudott, azért adhatott, mert már előre kapott! Volt miből adjon, akár csak egy olyan kicsit is, mi szinte semmi a valós nagy szükséghez képest és mégis elég, sőt sok lett belőle! Így van ez a mi perselypénzünkkel, fenntartói járulékunkkal, adományainkkal is: mi az 500, 1000, 10000 Forint az évi 8-10 milliós szükségünkhöz képest? De ha már egyszer is tehettél a perselybe, vagy befizetted a fenntartói járulékot azért tehetted, mert Isten adott neked, annyit, hogy ezt megtehesd!

 

De aki ad, azért is ad, mert tudja: ez a hálája Isten felé az eddigiekért és abban a reményben adja, hogy ezt Isten látja, elfogadja és újra megajándékozza őt, úgy, hogy legyen miből adni újra! Bocsánat, hogy ezt a hasonlatot hozom, de aki elszórja a pénzét „saját magára” (ital, játék, utazás, kábszer...) előbb utóbb megüresedik, ha nem is feltétlen anyagilag, de lelkileg mindenképp. Ki azért, amije van hálával adakozik az Úrnak, annak újra és újra van, sőt van hozzá lelki gazdagsága is, mert éli Isten gondviselését, szeretetét, törődését, kegyelmét!

 

És akkor itt is vagyunk újra az eredeti kérdésnél: elveszett, amit adtam? Amit Isten adott értünk: Fiát: elveszett? Nem, mert Istennek volt hatalma Fiát feltámasztani a halálból! Istennek van hatalma azt, amit te odaadtál, amit te látszólag végérvényesen elvesztettél érte úgy megáldani, hogy az neked újra áldást hozzon! Ahogy Jézus nem maradt a sír fogságában, úgy nem elveszett, amit Istennek adsz!

 

Ahogyan Isten feltámasztotta Jézust, és felvette a mennybe, mert ő nem veszhetett el, úgy amit te odaadsz az ÚR dicsőségére az sem vész el, hanem Isten vissza fogja rád fordítani. Nem, nem az aktuális banki kamatláb szerint, és nem valami más üzleti viszonyban: sokkal hatalmasabban, de nem üzlet, hanem kegyelme szerint! 

 

Mikor adakozásod fontolod, emlékezz előbb Isten ajándékozó szeretetére, és aztán tégy hited és lehetőséged szerint!

 

 

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor. 8,9)

 

Ámen.