...mert a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség pedig mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete. Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó; hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a hívőknek. 1Tim. 4,8-10

 

 

Minden ember: én is...

 

Bev.: Édesapám nem volt vallásos ember, inkább józan realista. Emlékszem még ifjúromból egy beszélgetésre, mikor egy vitában azt mondta, hogy az ember megehet mindent, amit Isten evésre teremtett...Mai igeszakaszunkban Pál a gyülekezetet a tévtanítóktól óvja és azok útja helyett kínál egy másikat, egy sokkal hasznosabb utat!

 

1. A tévtanok: sok van! Itt Pál kifejezetten olyanokat említ, amik a hétköznapi élet dolgaiba akar Isten akaratával ellentetetés szabályokat elrendelni. Azt mondja rájuk, hogy ők ördögi tanításokra hallgatnak és a sátán bélyege, mint rabszolgába, a tulajdonos tüzes vasának bélyege van belesütve. Tiltják a házasságot és különféle ételek evését. Lám már a keresztyén hit elterjedése kezdetén is felütötték fejüket a tanok, és jelen vannak ma is, sőt ma aztán különösen virágzik az étkezés megszabályzása akár hitelvi alapokra helyezve is! Menjünk sorra! Mi a baj a házassággal? – a testiség, az anyagi világhoz való tartozás. Mi a baj az evéssel? – ugyanez! Azt teszik, amit Ámósnál olvasunk a mai igében: „Ti pedig méreggé tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé.” (Ám.6,12)

Akik a házasságot tiltják azt mondják, hogy ez a test földi, csak anyagi, ami tele van rosszal, tisztátalan indulatokkal, úgyis mulandó: ne örökítsük tovább! Kérdés: tehát halljunk ki? De hisz Isten parancsa a „sokasodjatok és szaporodjatok, töltsétek be a földet”! Vagy a szexualitás, mint tisztátalanság? De hisz Isten adja egymásnak Ádámot és Évát! Ő ad áldást férfi és nő egyesülésére a gyermek foganásában, majd születésében! Az egész Ószövetség ha erről a kérdésről szól folyamatosan védi a házastársi kapcsolatot és a házastársi ágy tisztaságát! Isten a paráznaságra, a házasságtörésre mond nemet, és nem a házasságra!

Az étkezésről többnyire ugyanezt mondhatjuk annyival kiegészítve, hogy az Ószövetség népének voltak törvényei Istentől arra, hogy mit ehetnek meg és mit nem. Mit tartott Isten tiszta állatnak, hogy megegyék, és mit nem! De Krisztus ezeket a tételes parancsolatokat érvénytelenítette a kereszten! Ma igen divatos vallási alapon, vagy épp bibliai alapon szigorú szabályokat kitalálni, hogy mit ehet a hívő ember és mit nem! Istennek ilyen rendelkezése Krisztus követőire nincs! Mikor Péter apostol látomásban azt látja, hogy leszáll elé egy lepedő tele tisztátlan állatokkal, akkor azt mondja neki egy hang, hogy öld és egyél, de ő azt feleli valahányszor csak ismétlődik e látomás, hogy ő ugyan tisztátalant soha nem evett! Ám Isten válasza háromszor is az: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.” (Apcs.10,15) Nos ezután jönnek érte, hogy menjen el a római katona házába! Oda? Oda zsidó nem léphet be, mert az tisztátlanná teszi őt, hiszen a pogány ember háza az maga a pogányság... És Péter megérti: nincs már tiszta és tisztátalan, mert ezeket Krisztusban eltörölte Isten! Hamis tanítás félrevezetés, hogy mit ehetsz, ha hívő vagy és mit nem! Sőt Pál továbbviszi a gondolatot és azt mondja: Isten maga nevezte a teremtett világot Jónak, sőt igen jónak! És mikor asztalhoz ülünk hálát adunk az ételért: áldást mondunk rá! (nem csak nekiesünk, mint az állatok)! Az áldás megszenteli azt az ételt! Így semmi sem elvetendő, ha hálával élnek vele!

 

2. A test szigorú szabályozásához képest van egy másik út! Azt mondja Pál, hogy ezek helyett, sőt a haszontalan vallási viták és a test szigorú sanyargatása (aszkézis) helyett gyakoroljuk magunkat inkább a kegyességben: azaz a hitben való engedelmességben! A gyakorlás szó ismerős lehet , mert megint csak a sportból való kifejezés, mint október 31-én említettem az állóképességet is. A gimnasztikát említi Pált: végezzünk lelki gimnasztikát! Ahogy a gimnasztikai gyakorlatokat végeztük tornaórán, vagy edzések során, úgy a hitben is! Mikor vége az istentiszteletnek és hazamentünk ne legyünk megelégedve magunkkal, hogy kész vagyunk, hanem gyakoroljuk azt, amit hallottunk, gyakoroljuk magunkat a kegyességben, azaz az Isten iránti engedelmesség megélésében: a hasznos dolgokban, a jó cselekvésében, az örömhír hirdetésében! 

 

3. Üdvösség: Ez készít el bennünket az üdvösségre! De hogy is van ez? Hisz Pál itt azt mondja, hogy Isten minden ember üdvözítője, de leginkább a hívőké! Üdvözülne a hitetlenek is? Nos első, amit rögtön tisztázni kell: bárki üdvösségéről egyedül Isten dönt! Második: azt sem feltétlen én döntöm el, hogy ki hívő és ki nem! Harmadik: Isten akarata: „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.„ (1Tim2,4) Ezért minden ember számára felkínálja az üdvösséget. Az az akarata, hogy mindenki üdvözüljön. Hogy aztán ki fogadja ezt el és ki nem, az a másik oldal! A hívő az akiről tudjuk, hogy elfogadta! Ezért nekünk leginkább Üdvözítőnk Isten. Te már tudhatod: bent vagy az üdvözültek seregében. Még itt, de már ott! Hiszen Isten Jézus Krisztusban elkészítette nekünk! Neked is!

 

Ezért: Ne törődj a törvényesedőkkel, hanem élj hálával Isten minden ajándékával és gyakorold magad a kegyességben: így készülj az örök életre!

Ámen.