Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:

 

mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, (Fil. 2,5-6)

 

 

 

Egyenlő pillanataidért: hála!

 

 

Bev.: Az elmesélés szerint egy püspök elment egy vasárnap meghallgatni egyik vidéki lelkipásztorát. Beült a hátsó padba két asszonyság mögé és figyelte az istentiszteletet. Igyekezett feltűnés nélkül lenni, hogy a lelkipásztor ne is lássa, de ez azért nem sikerült neki, mint kiderül a folytatásból. Mikor a lelkész felolvasta a prédikáció alapigéjét az egyik néni odasúgta a másiknak. „Ez biztosan sorozat lesz” „Honnan tudod?” - kérdezte a másik. „A múlt héten is ezt olvasta fel.” - mondta a másik. No, a püspök rögtön értette a dolgot: a lelkész meglátta őt, és úgy döntött, hogy a mai helyett jobb lesz, ha a múlt hetit mondja el még egyszer, mert azt a hívek előtt könnyebb lesz kimagyaráznia, mint a püspök előtt a mait, amire nem készült, vagy nem eleget,

Megígérem, hogy advent valamennyi vasárnapján, de még karácsonykor is ezt az igét fogom felolvasni, mégpedig azért, mert ez valóban egy sorozat lesz. Versenként megyünk végig ezen az igeszakaszászon, amit úgy nevezünk, hogy „Krisztus-himnusz”

Advent első vasárnapján mienk az első vers, meg a bevezető vers is!

 

Tehát innen indulunk.

1. Kiről szól ez az ige? Vegyük így: nekünk szól Krisztusról, hogy bennünk is az az indulat, az a törekvés, igyekezet legyen, mint benne volt, amikor... Tehát miközben elámulunk Krisztus páratlan nagyságán folyamatosan keressük, hogy lehetek magam is pontosan olyan, mint Ő volt?! Miközben rá-rácsodálkozom egy egy verssor Krisztusról szóló vallomásra, tanítására, himnikus magasztalására igyekezzek vele azonosulni!

 

2. Miről szól hát az első vers?

Azt mondja el nekünk Jézus Krisztusról, hogy mikor ő itt járt köztünk, mindenben megegyezett Istennel, és ezt ő mégsem használta a maga emberi javára! Nem két Istenünk van, nem félig Isten Jézus, hanem Isteni formában volt köztünk. Bár látványra teljesen ember, és valójában is ember is, mégis Istennel, a Hatalmassal, a Teremtővel, a világmindenség egyedüli Urával teljesen egy, egyező, azonos! Jézus Krisztus állapotában Istennel egylényegű, megegyező.

Lehetek és ilyen? Lehet bennem ez a törekvés, elszánás, igyekezet, hogy egy legyek lényegileg, belsőleg Istennel? Oly messze vagyok én! Igen, messze vagyok, de erre való az advent: van négy vasárnapom, meg a közbezárt hétköznapok, hogy napról napra közelebb lépjek Istenhez, hogy napról napra hasonuljak hozzá, hogy mikor belépek a karácsonyi istentiszteletre, mikor megállunk szeretteinkkel a fa előtt a nagyszobában, akkor ott már csak leboruljak, hódoljak, imádjam őt!

Aki elindul a Krisztus iránti engedelmesség útján, azaz elkezdi megérteni Isten akaratát és elkezdi cselekedni is azt, az elkezdi átélni, hogy vannak pillantok, amikor mintha Isten maga mellé emelne és mintha – még kimondani is félek – olyan erő hatalom, bölcsesség lenne bennem, lenne az enyém, mint ami csak az övé! Vannak pillanatok, események, cselekmények, megszólalások, vallomások, mikor nem messze vagyok tőle, hanem mintha egy volnék vele! Ilyenkor, igen, valóban egy vagyok Vele! Mikor megszólalsz egy beszélgetésben és magad is meglepődsz, hogy lám, most nem is én szóltam, hanem Isten szólt rajtam keresztül. Mikor teszel valamit az igének engedve, talán önkéntelenül is és magad is megdöbbensz, talán utólag, hogy te még ilyet nem tettél, és mégis, milyen igaz és szent volt, amit tettél. Talán mikor először kezdesz őszintén imádkozni az Úrhoz és nem számít idő, és már nem nehéz mondani, csak kiöntöd végre előtte a szíved. Mikor valakinek ki tudod mondani, hogy mit tett veled a Hatalmas, hogyan mentett meg, áldott meg, segített meg, és te tudod, hogy nem te voltál ügyes, nem a körülmények jöttek jól ki, hanem Ő, az Úr volt, aki csodásan cselekedett veled, érted!

 

Ilyenkor, mintha ég és föld összeérne a szívedben és mélyen beleégne a lelkedbe, hogy Isten, nem a messzeségben, hanem itt a szívemben van és uralkodik! Ahogy azt Dzsida Jenő mondja ki egyik csodaszép versében:

S egyszer csak maguktól gyűlnek az emberek, együgyű szavamtól sírásra fakadnak, ránéznem alig kell s a tűz is felszökken, - az Ur áll mögöttem !” (Egyszerű vers a kegyelemről)

Aztán azt is lemondja nekünk ez a mai igevers, hogy Jézust ezt az állapotát nem tekintette zsákmánynak, valami talált szerencsének, vagy birtokolt haszonnak, amit adott pillanatban a maga javára fordíthat! Nem zsákmány, amivel azt teszek, amit akarok, amit úgy használok, ahogy akarok, hanem egyedül arra a célra, amiért kaptam! Jézus eleve birtokolta az Isteni állapot minden tulajdonságát, de ő ezt mindvégig arra használta, hogy felmutassa nekünk Isten csodálatos világát: gyógyított, csodákat tett másokkal, tanított, vigasztalt, halottat támasztott fel Isten hatalmát megmutatandó. S mikor elfogták Jézust a Gecsemáné kertben, és egyik tanítvány nagy lelkesen karjával lecsapta a főpap szolgájának a fülét, azt mondja Jézus: „Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?” (Mt. 26,53-54)

 

De ő nem tett ilyet, még a legnehezebb pillanatban sem! Semmit a maga javára, mentésére, hanem mindent Isten szent és tökéletes akaratának alárendelve, hogy nekünk szerezzen bűnbocsánatot, igazságot, és örök életet!

Az, hogy hiszel, hogy van Jézusod, hogy tied a menny nem valami zsákmány a magad javára! Nem ön célra használható nyereség, hanem ajándék! Az imádság nem egy kupon, amit jössz beváltani magadnak, hanem imádatod kifejezésének egyik eszköze! Az, hogy vannak olyan pillanatok, percek, napok, események, történések, szolgálatok életedben, mikor úgy egy vagy Istennel nem zsákmány, ami a tied bármire, hanem olyan nagy ajándék, amiért csak végtelen hálás lehetsz Istennek, hogy végre elszakadhattál a földhözragadtságtól, és a bűntől, és végre egyeztél Istennel!

 

Advent első vasárnapján igyekezz azon, hogy mindenben egyezz Istennel, és ezt az egyező állapotot sosem magadra, hanem Isten dicsőségére fordítsd, és ha bármi is valóság ebből az életeden légy érte nagyon hálás, mert Isten emelt magához, töltött el téged önmagával, Szentlelkével! Hiszen amid van Istentől, amiben maga mellé emelt az ajándék Tőle: légy hát hálás az ilyen egyenlő időidért, akár csak pillanataidért!

Ámen.