hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult;” (Fil. 2,7)

 

 

Krisztus közösséget vállal veled!

 

 

Bev.: A facebook bejegyzéseket nézegetve gyakran látom, hogy emberek szinte felkiáltanak, hogy most, vagy a bajban, vagy egyáltalán: velük nem foglalkozik, törődik senki! Éreztünk-e magunk is ilyet vagy se: itt van a mai evangélium, azaz örömhír: Jézus Krisztus vállal téged, melléd áll, embertársnak, testvérnek vállal téged! Erről szól a Krisztus-himnusz második sora.

Múlt vasárnap, advent első vasárnapján e himnusz bevezetősét és első sorát vettük szívünkbe. 

 

 

Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:

mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,” (Fil. 2,5-6)

 

 

Ma is érvényes a bevezetés is: legyen az az indulat bennünk, mint Jézus Krisztusban. Tisztuljunk, gyógyuljunk, szentelődjünk, azonosuljunk ővele ma is, az ige által a Lélek erejében.

 

Volt egy nagyon kedves, idős lelkész testvérem, akitől sokat tanultam valamikor. Többször előfordult, hogy a fasori templomból, lelkészi hivatalból együtt indultunk haza felé. Nemritkán azt kérte, hogy a nagykörútig gyalog menjünk ki, hogy útközben egy kicsit kiszellőztesse a fejét. Olyan furcsa volt ez akkoriban még nekem: „kiszellőztetni a fejem?” Mára tudom, egy forgalmas nap számtalan ügye után, mielőtt hazaér, akart egy kicsit szellemileg megpihenni, hogy a sok ügy zsongása, terhe kimenjen, lemenjen belőle, hogy ő érjen majd haza, és ne a sok ügy.

 

Krisztus-himnuszunk második sora Jézus ember voltáról beszél nekünk és azt mondja róla, hogy ő jött közénk, hogy megüresítette önmagát. Kirakott mindent a szívéből, ami csak terhelhetné (ha lett volna benne egyáltalán). Kirakott mindent, ami elvonná a figyelmét az Atya iránti engedelmességtől. Semmi hiúság, dicsőségvágy, önzés, önigazolás nem volt benne! Üres volt a lelke arra, hogy szüntelen az Atya iránti tisztelettel és engedelmességgel, és Isten gazdagságával legyen telve!

A boldog mondásokat olvastam az imént fel. Az elsőn sokat szoktak vitatkozni az emberek, mert nem értjük, hogy mit jelent ez: „lelki szegények” Pontosan annyit, amit Jézusról elmond ez a sor: „Megüresítette önmagát” A lelki szegények jelentése, hogy üresek, koldus szegények a Lélek számára, hogy őket az Isten lelke töltse meg a saját, mennyei gazdagságával! 

Ahogyan a zsidók égre emelt kézzel imádkoztak, mintegy föntről befogadni akaróan, úgy üres vagyok, hogy megtölts engem most is adventben is: jóval, széppel, igazzal Istenem!

 

Mint énekeljük is: „Jövök, semmit nem hozva (csak) keresztedbe fogódzva, meztelen, hogy felruházz...”

 

A 2. korintusi levélben írja Pál ezt „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor. 8,9) Jézus szíve üres volt, hogy tiszta legyen, Istené legyen! Ez az igazi advent, így várni az Urat! Mi minden terheli hát szívünket: hamis vágyak, ábrándok, képzetek, indulatok? Ürítsd ki imádságban szíved Isten előtt! Terhel sértődöttség, félelem, megbántottság? Tedd Istene elé az egészet! És hány alkalommal kezdesz így mondatot Isten igéjével, világos útmutatásával szemben: „Én azt gondolom...” Mennyi önigazolás, önbecsapás, önámítás van szívedben?! Csak azt nem mondod ki, hogy ebben nekem nem kell engedelmes legyek! Pedig ez van a „szerintem” mögött ilyenkor: „nem akarok engedelmes lenni... keresem a kibúvót!”

Mint ahogyan egy tál piszkos vizet kizúdítasz, úgy öntsd ki szíved minden terhét Isten elé, hogy üres légy! És engedd, hogy ez az üresség Urunk szeretetével, törődésével, jóságával, kincseivel teljék fel!

 

Mielőtt azonban azt is mérlegelnénk, hogy merjem-e ezt tenni, nem leszek-e e világ előtt vesztes, hamar mondom, hogy mit tett Jézus értünk: Szolgai formát vett fel, méghozzá rabszolgait. Tehát teljes sorsközösséget vállalt velünk az emberrel. Kiszolgáltatottja lett e világ minden hatalmasságának, úgy, mint mi is azok vagyunk! Egyenlő feltételekkel járt itt köztünk! Nem volt felsőbbrendűsége sem a kor kultúrájával, sem gazdasági, sem társadalmi, vagy politikai hatalmával szemben! Sőt Isten törvényét is mindenben érvényesnek tekintette és élte önmagára nézve, egy „ióta” sem, ahogy régen mondták egy „jottányi” sem veszhetett le, vagy válhatott számára érvénytelenné! Ment a zsinagógába és felolvasott, tanított, befizette a temlom adót, ahogy kell, Elfogadta a zsidó nagytanács halálos ítéletét magára, elfoghatták katonák, elítélhették, kivégezhették a rómaiak! Ugyanolyan kiszolgáltatottja volt az embervilágnak, mint bármelyikőnk! Ahogy sokszor mi sem tudjuk, hogy mi folyik a fejünk felett, kik csinálják, hogyan és miért a politikát, a gazdaságot, a háborút, vagy éppen a menekülthullámot... úgy volt ő is, teljesen rabszolga szinten, mint akinek nincs itt beleszólása semmibe köztünk!

 

Mindenben hasonló volt hozzánk, teljesen embernek bizonyult: ember volta nem látszat volt, nem egy kép csupán, amit elmos az első zápor, hanem bizonyos valóság! Meg vagy keresztelve? Ő is megkeresztelkedett, pedig nem volt rá szüksége, hisz Jánoshoz azok mentek, kik megbánták bűneiket! Voltál már éhes nagyon? Ő is volt, és leült egy kút mellett és beszélgetett valakivel, kivel más már nem állt szóba! Sírtál már! Hát hogyne sírtál volna: Lázár sírjánál ő is könnyekre fakadt! És voltál már dühös, bosszankodtál emberi értetlenségen, hitetlenségen? Bizony ő is azt kérdezte: Hát még mindig nem éritek...? – és újra magyarázta... (Mk.8,21) Igen: velünk egyenlő feltételekkel élt köztünk, hogy embertársunk lehessen! A legnagyobb mélységeket is megélte (a menny tiszta szentségétől, az istállón át, a kereszt borzalmáig), hogy a te legnagyobb megjárt mélységeid se legyenek ismeretlenek előtte! És közben mindig szolgált, mint egy rabszolga, téged, engem...

 

Valóságos ember, teljes mértékben! Mint te és én! Azért, hogy valóságos emberként élje át az emberi életet, annak minden örömével, bánatával, terhével, fájdalmával. Hogy mikor elé állsz (ülsz, fekszel) és elmondod imádat, egészen bizonyos légy: mindent ért belőle! Mindent ismer belőle! Úgy hallgat meg, hogy tudja mit mondasz neki, akár szíved legrejtettebb titkát, fájdalmát, örömét, vagy vágyát! Mehetsz hozzá gyászoddal, csalódottságoddal, megkötözöttségeddel, félelmeiddel!

 

Készülj hát ma így a karácsonyra és az Úr eljövendő érkezésre: öntsd ki szíved előtt úgy, hogy biztos vagy benne, ő melletted áll, egy veled, ért téged: emberi életével vállalt bennünket, és ma is vállal!

 

Ámen.