„megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil. 2,8)

 

 

 

Önátadás

 

 

 

Bev.: Főleg nyáron láthatunk egy-egy embert, ki jön felénk a pólóján ezzel a felirattal „I am the boss” Magyarul: „Én vagyok a főnök”

Ma a Krisztus himnusz folytatásában arról beszélünk, hogy Jézus milyen lélekkel jött közénk!

Eddig megértettük, hogy ő nem tekintett zsákmányként arra, hogy Istennel egyenlő, hanem letett minden emberi akaratot, azaz megüresítette magát, és igazi emberként járt és szolgált köztünk.

 

 

Megalázta magát. Nos tette mindezt úgy, hogy letette a főnökséget is! Bár Isten ő, egyenlő Istennel, mégsem ezzel a nagy arccal jött közénk, hanem megalázta magát és mindenben az Atya volt számára a főnök! Olvassuk egyszer így el valamelyik evangéliumot! Imádságban: „Legyen meg a te akaratod...” (Mt.6,10) Tanításban: Az Atya akarata, hogy ő senkit se veszítsen el! (Jn.6,39-40) Éhesen egy nehéz beszélgetés végén: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem...” (Jn.4,34)

Jézus mindig teljes tisztelettel és odaadással volt az Atya iránt! Mindig tudta, hogy Ő a Főnök! És mindig kezébe tett minden hatalmat is! Lázár sírja megnyitása után, mielőtt kihívja a halottat és az kijönne élve ezt mondja: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.” (Jn.11,41)

Adventben mostanság, a vallásos igyekezet a „kisjézust”akarja látni és meg is elégszik ezzel. De te és én, akik Jézust nem mint csecsemőt várjuk, hanem ünnepeljük annak születését, aki teljes dicsőséggel jön értünk az ég felhőin, mi az Atyára kell tekintsünk! És előtte, és Urunk előtt magunkat megalázzuk kimondva, élve, hogy Ő a főnök! Ha Jézus megtette, hogy élete felett minden hatalmat átadott az Atyának, mi miért ne tehetnénk meg? Ha ez Jézusnak nem volt kellemetlen, rangon aluli, akkor nekem?

Az alázat nem alázatoskodás és nem birkaság, hanem az, hogy életem minden területén átadom a hatalmat Istennek!

Emlékeztek, hogy mi a bevezetése e Krisztus-himnusznak? – „Az az indulat legyen bennetek...” Most adventi igyekezetem része lehet és legyen: átadni magam Isten kezébe, megalázni magam Isten előtt, Isten iránt! Péter apostol levélében ezt olvassuk: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején” (1Pt. 5,6)

 

 

Engedelmeskedett: Urunk pedig ebben az Atya iránti alázatában engedelmes volt! Van olyan fordítása ennek a versnek, amelyik azt mondja, hogy oly mélyen volt alázatos és engedelmes, hogy meghalt. Oly mélyen odaadta magát az Atya akaratába, hogy belehalt! Itt van a helye az adventi bűnbánatnak: mennyire vagyok engedelmes Jézusnak? Meddig vagyok engedelmes neki? Milyen mélységig?! Tartok tőle, hogy engedelmességem olykor, vagy gyakran csak addig ér, míg nem fáj, vagy nem fáj nagyon! Mondok példákat: Gyakran hallom válaszul a hívásra: „Jövök, ha nincs más programom” Tehát, mintha a templom csak szabadidős tevékenység lenne. Ha ráérek! És ugyanígy: „Adok, ha lesz miből” Tehát nem abból, amim van, hanem majd ha marad, akkor jut erre is! De a szolgálatra is igaz ez: „Annyi dolgom van, hogy...” Szerintem, mint mindenkinek! Csak azt felejtjük el, hogy Urunk ezt is mondta: Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.(Mt. 7,21)

 

Ő pedig odaadta magát, engedelmes volt, méghozzá a halálig, de azon belül is ezt kiemeli, aláhúzza, erősen hangsúlyozza itt az apostol: a kereszthalálig, azaz a legelvetemültebb gazember, ember és Isten ellen lázadó bűnösök haláláig! Azért, hogy így fizessen meg Isten előtt az én engedetlenségeimért, kimagyarázásaimért, gőgömért, amikor én vagyok a főnök, és tudom, hogy mi jár nekem....

 

 

Odaadás: Milyen jó, hogy ezt már Ő elszenvedte értem és én már csak egyszerűen hálából odaadhatom magam követésére! Persze nincs kizárva, hogy nekem, mint Jézus követőjének a hitemért szenvednem kelljen, sőt még a mártírhalál is benne van a pakliban, de nem ez az általános most errefelé. Mégis meg kell kérdjem: az adventi készülődésben, hogy állsz testvérem magad odaszánásával? Milyen igyekezet van mára benned, hogy mindenben az Atya akaratát keresd és teljesítsd? Mennyire valósság, hogy Jézus Krisztus Úr az életedben?

 

 

Lassan egy éve is már, hogy beszélgettem egy emberrel, komolyan, igazán. Azt mondta, hogy ő azzal nem ért egyet a hit dolgaiban, hogy ha valaki aki egész életében hitetlen, és nyilvánvalóan bűnös volt, de a halála előtt hirtelen megtér, akkor megy a mennybe... Ma itt nem akarom ezt a kérdést felvenni, hogy tisztázzuk, hogy is van ez, de azt mindenképpen gondolom, hogy ha valaki így érezné, netán ennek igazságtalanságát érezné, akkor ne várjon, ne halogasson, bármily kényelmes is az egy ideig, hanem most adja oda magát Isten dicsőségére és most alázza meg magát Isten előtt és legyen engedelmes gyermek, mint akiért Jézus Krisztus még a kereszthalált is vállalta!

Ámen.