hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; Fil. 2,10

 

 

Bev.: ez az este: J.K: megszületik és hódol előtte a világ: az Úr előtt!

 

Az angyalok örömmel és alázattal teszik hírré Jézus eljöttét. Benne megvalósul Isten minden ígérete! Tudják, ezért zengik: Istennek dicsőség, az embernek pedig békesség: hisz lehet már!

 

Még az ég csillagai is üzennek, a napkeleti bölcsek így értesülnek a király születéséről!

 

A gyermek Jézus a jászolban és eljönnek napkeleti bölcsek, kik leborulva hódolnak előtte. Eljönnek pásztorok, kik megilletődve járnak utána az angyali üzenetnek és ott állnak megdöbbenve a gyermek Jézus előtt.

 

De meghajol Jézus előtt még más is: a tenger és a pokol is kiadja majd a fogvatartott halottait az Úr ítélete előtt.

 

Minden: az egész teremtett világ hódol, megáll és leborul, térdeire rogy Jézus Krisztus előtt!

 

Ma rajtunk a sor: felismerni az Urat, hogy valóban Ő a világ Ura.

 

Rajtunk a sor: elfogadni őt, hogy nekünk is ő legyen az Urunk.

 

Ma mi is térdeinkre rogyhatunk megilletődve előtte... hisz ő az, aki mindent elvégzett értünk. Ő halt meg és ő támadt fel!

 

Tegyük hát félre a karácsony idilljét, a műszeretet tudatát, és a kellemesen, szép vallásos érzületet és egyszerűen essünk térdeinkre az Úr előtt, aki mindenek Ura, aki előtt mindenki hódolattal borul le!

 

Sőt tegyük félre elvárásainkat, hogy mit akarunk mi Istentől, hogy neki milyennek kell lennie szerintünk! Hiszen Ő az Úr, aki előtt mi kell leboruljunk. Mi kell őt imádjuk, mi kell előtte térdeinkre ereszkedjünk, mi kell őt szolgálnunk! Mi kell őelőtte megadjuk magunkat, hogy nem én számítok, nem én mondom meg, hogy mi hogy legyen, hanem én rendelem magam az ő akarata alá!

 

Karácsony: így lesz: essek térdre előtt. Tehát adjam át az éltem uralmát neki, hogy Ő legyen nekem is az Úr az élet minden területén!Hol nehéz? Ott kell a legjobban! Áldott karácsonyt!