Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. (Zsid. 12,1-3)

 

 

 

 

Nézzünk fel Jézusra!

 

 

 

Bev.: Holnap megkezdődik az új esztendő dolgosabb fele. Minden munkahely indul, becsöngetnek az iskolákban, és jönnek a dolgos hétköznapok. Ám nem mindegy, hogy hogyan kezdünk neki az előttünk álló útnak! Sem egyéni, sem gyülekezeti életünkben! Elsején reggel már azt a biztatást kaptunk Urunktól az esztendőre nézve, hogy Isten szeretetétől bennünket semmi nem szakíthat el. Ez Isten oldala: ő úgy szeret, hogy nincs semmilyen teremtmény, aki képes lenne bennünket tőle elválasztani. Ma a mi oldalunkról lesz szó: Mit kell tennünk, hogy ne szakadhassunk el tőle, hanem győzelmesen érkezzünk hozzá?

 

1. Jézusra nézni: Egy felszólítást kapunk itt, kicsit szigorúbban fogalmazva parancsot! A mi dolgunk, hogy nézzünk fel Jézusra! Hiszen, ő a mi hitünk szerzője és bevégzője is egyben. Hiszen ő tett meg értünk mindent! Ő ment a keresztre, méghozzá gyalázatos körülmények között! De fel is támasztotta őt az Atya, sőt a jobbjára is ültette, és neki adott minden hatalmat! Ő az Úr, aki bennünk is elindította a hitet és végbe is viszi azáltal, hogy végigvezet utunkon, míg hozzá megérkezünk! Ezért biztat a ige: nézzünk fel Jézusra! Ma is, és egész évben is! Végig akarsz menni utadon? - nézz fel Jézusra! Győztes szeretnél lenni te is? - Nézz fel Jézusra! Szeretnél utadon erőt, békét, vezetést, vigaszt, gondoskodást, életet, boldogságot...? - Nézz fel Jézusra! Szeretnénk gyülekezetünk növekedését, erősödését? - nézzünk fel Jézusra! Szeretnénk betölteni küldetésünket és jellé lenni e világban tanúskodva Istenünk szeretetéről? - nézzük fel Jézusra! Ez a mi dolgunk: felnézni Jézusra a keresztre, ahol győzött értünk, a mennyre, ahonnan eljön értünk! Ez ma Isten igéje: „nézzünk fel Jézusra!

 

2. Hogyan? Beszéljünk egy kicsit ennek a hogyanjáról! A felolvasott ige több fontos dolgot is tanít arról, hogy mit tegyünk, hogy benne éljünk, és növekedjünk, ahogy a kiemelt mondat is e felsorolás része.

 

Tegyük le terheinket. Azzal kezdődik az igeszakasz, hogy visszautal az előző fejezet felsorolására és azt mondja, hogy látjátok, mennyien vannak, kik igaz hittel elhitték Isten szavát, és ez áldássá lett életükben, de áldássá lett számunkra is! Ezért rájuk is tekintve, tegyük le a ránk nehezedő terheket! Mindnyájan saját lelkünkben érezzük, hogy milyen terhek, gondok, bánatok, félelmek nyomasztanak minket. A sportban különösen fontossá lett az elmúlt időben, hogy még a versenyzők felszerelése is a lehető legkönnyebb legyen! Például a kerékpárosok kerékpárja is talán egyetlen kilogrammnyi! Mi is, ha van rajtunk egy hátizsák, meg a két kezünkben egy-egy szatyor nem tudunk futni, vagy néhány lépés után kifulladunk! Tegyük le terheinket! Mit hozunk a múltból, vagy az elmúlt esztendőből? Gyászt? Félelmet? Aggodalmat? – Elhiszem! Nekem is van, több is! Tegyük ezeket le! Imádságban odabízva ügyeinket az Úr kezébe! „Ki Istenének át ad mindent...”

 

Tegyük le a bűnt. Második, amit mond, hogy tegyük le a bűnöket is, melyek megkörnyékeznek bennünket! A legrafináltabb támadása az ördögnek, hogy „csak egy kicsit” Csak egy kicsit csalok, csak egy kicsit cigizek, csak egy kicsit maradok még a neten, csak egy kicsit ábrándozok magamban, csak egy kicsit +18, csak egy kicsit rosszalkodom. Aztán ki ne járt volna úgy közülünk, hogy a „csak egy kicsit”-ből annyi lett, hogy jaj nekem! Megkörnyékez, rászed, becsap, mert ilyen az ördög, ilyen a bűn! Tegyük le ezt is, mert ezzel futni a versenypályán még nehezebb, mint az élet terheivel, mert ezek nem csak terhek, hanem láncok, bilincsek, melyek megkötöznek, hogy lépni sem nagyon tudsz! Hogyan tegyem le?- ugyanúgy: imádságban és egy erős döntéssel, amihez ragaszkodsz!

 

Állhatatosan fussunk pályánkon. Ezek után már tudsz futni. Hitünket e levél itt a versenyfutáshoz hasonlítja, melynek van egy távja, egy futópályája, amin végig kell menni! A különbség a sport és a hit között, hogy a hit futópályáján minden beérkező győzelmi koszorút kap, nem csak az első! Itt nem egymással versenyzünk, hanem önmagunkkal, hogy kitartóan végig fussunk a pályán! Ez a következő biztatás tehát: a kitartás a versenypályán. Ebben pedig mindkettő fontos!

Elkezdődött az új év és itt állunk a startvonalnál: jó esetben azzal, hogy végigfutok. Ám magamról mondom, hogy ennek lehet némi nehézsége...

 

Itt van például a bibliaolvasás. Többször is jártam úgy, hogy idén mindennap fogom olvasni... Hidd el, hogy ez egy jó elhatározás, de kell hozzá az állhatatosság! Nem megy magától! Veszel egy Bibliaolvasó Kalauzt, és neki futsz. A január elég jól megy, aztán a február már kicsit akadozik, márciusban kimarad három-öt nap, de még nekifutunk újra, húsvétra már keresed, hova is tetted a Kalauzt? Aztán jön valami baj, hamar megtalálod újra két hétre, és utána, azt mondod: „idén már nem megy, majd jövőre...”

Vagy az istentisztelet? Ne engedd meg magadnak, hogy megmagyarázd, hogy ma miért nem indulsz el a templomba! Minden vasárnapra fogsz találni magyarázatot! Akik ismertek már tudjátok, hogy én akkor is megtartom az alkalmat, ha csak ketten jöttetek el! Ugyanis a vesztes te vagy! Nem arról beszélek, amikor dolgozol a gyárban, ügyelsz a kórházban, vagy osztálykirándulásra vitted a gyerekeket! Netán, mikor lázasan fekszel, vagy beteget ápolsz... Tudod ezeket! Arról beszélek, amikor te is tudod, hogy itt a helyed, és te nem vagy itt!

 

A szolgálat: mikor jövök én sorra a gyülekezet életében, hogy valamit végezzek? Tudod a hűséges szolgálat egyik kulcsa az, hogy van vállalt állandó szolgálatom, amiért én vagyok a felelős! Ha nem vagyok felelős, akkor sűrűn ügyeletes a „másik testvér”! Majd lesz, aki megcsinálja, vagy eszembe se jut, hogy valamit tenni is kellene a gyülekezetben és csak elvárni! Adventben történt, hogy valaki jött járulékot fizetni és azt kérdezte utóbb, hogy miért nem volt itthon senki? Mondtam, hogy feleségemmel kétfelé voltunk éppen szolgálatban. De akkor miért nem ül itt valaki?! Jó ötlet, hogy olykor valaki ügyeljen a hivatalban, beszélhetünk is róla, de nem így!

Tehát van egy pályánk: Jézusban hiszek, tehát igét olvasok, imádkozom, istentiszteletre járok, szolgálom Uram. És ezt a pályát kitartással, állhatatosan futom, úgy, hogy célra tartok, azaz Jézusra nézek, akik értem végig járta állhatatosan útján! Csak úgy tudok állhatatosan futva célba érni, hogy felnézek Jézusra!

 

3. Ne csüggedjünk! De azzal is számol a levélírója, hogy előfordulhat, hogy lelkünkben megfáradunk! Tudja, hogy emberek vagyunk mind, gyengék, esendők, akiken az élet terhei, vagy az ördög kísértései, vagy a körülvevő világ támadási olykor fogást találnak! Ezért azt mondja nekünk, hogy ne csüggedjünk! Ha megfáradunk, lássuk Jézust, aki minden támadást elviselt, elhordozott értünk! Lássuk, hogy ő mennyit szenvedett értünk, hogy mi is győzelmesen célba érkezzünk! Belőle merítsünk új erőt, hogy a tőle kapott erővel fussunk tovább pályánkon! Nem baj, ha olykor megfáradunk, a legkiválóbbak is megfáradnak, tudja ezt Urunk, de nézünk fel Jézusra újra és újra és gyerünk tovább!

 

Kezdődik az esztendő: vigyük el szívünkben a magunk dolgát ma: az új esztendőben is szüntelen nézzünk fel Jézusra!

 

Ámen.