„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, vagy ha halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” (Mt. 7,7-11)

 

Az imádságról

 

 

Bev.: Véget ért az egyetemes imahét: köszönöm az aktív rész vételt. Most itt nem kívánom kiértékelni, nem ez a dolgom. Viszont valami feltűnt: igen kevés hangosan mondott imádság hangzott templomainkban, noha 100-120 fő jelen esténként. Tudom, hogy a többiek magukban imádkoztak. De beszéljünk ma egy kicsit az imádságról.

Az imahéten is elhangzott egy nagyon fontos, alapvető értelmezés: az imádkozni szó az imádni igéből van képezve. Az imádkozó ember az Isten iránti imádatát fogalmazza meg! És igaz ez akkor is, ha úgy, mint a most felolvasott igeszakaszban látjuk: nem magasztalás az imádság fő témája, hanem szükségeinkben kérés, keresés, zörgetés!

 

Miért is? Mert az imádkozás alapérzülete a bizalom! Amint mutatja ezt Jézus egy mondatos példázata is, amivel magyarázza Isten meghallgató szeretetét: a gyermek kér édesapjától. Kér, mert természetes bizalommal van iránta. Ezért is fogalmaztak a HK szerzői úgy, hogy a hit az ismeret és bizalom: megismerem az Urat, és bizalommal vagyok iránta! Ez a hit! Jézus az egyszerű képpel teljesen világossá teszi: amint te édesapa a fiadnak tudsz, akarsz jót adni, az ő szükséglete szerint, úgy a mennyei Atyai ad jót azoknak, akik ezt kérik tőle.

 

Lássuk csak előröl! Jézus szavai egyfajta fokozódást mutatnak: kérjetek – keressetek – zörgessetek! A kérés szava itt a koldus kéregető szava. Aki nem valami pluszt, többletet, hanem a napi betevőt, az élet alapszükségét kéri. Aki azért kér, mert különben... Aki nem gőggel, magabiztossággal, hanem valós szükségben, hiányban kér! A keresés vonatkozhat az akár az útkeresésre is. Hol, hogyan akarja Jézus életem szükségeit betölteni? Mekkora kérdés ez továbbtanulásnál, párválasztásnál, munkanélkülivé válásnál, álláskeresésnél, gyülekezeti szolgálatba állásnál? Vajon hol akar látni Jézus? Vajon hol van a helyem? Vajon mit kell tennem, kivel kell élnem, mi a szolgálatom, hogy mindenben Uram boldogító akaratában élhessek?

 

A harmadik már egy egészen erős kifejezés: zörgessetek! Jézus korában természetesen nem volt szépen és finoman trillázó kapucsengő... Falusi lelkész koromban kellett megtanuljam, hogy olykor, ha egy udvarba, házba be akarok jutni, de a kutyától nem merek csak úgy bemenni még a nyitott kapun sem, akkor addig kell hallhatóan bánjak a kapuval, míg ki nem jönnek kinyitni... Erről beszél Jézus, olykor több türelem kell az imádsághoz is. Talán látni akarja Isten, hogy valóban akarjuk-e, amit kérünk! Látni akarja, hogy van-e kitartásunk az imádságban, vagy csak dobtunk egy segélykérőt és kész!

 

Tehát így biztat bennünket Urunk, merjünk kérni, keresni, zörgetni bátran! És azt ígéri, hogy aki kér mind kap... Lássátok meg, hogy itt nincs sehol feltételes mód! Nincs sehol semmi bizonytalan, hanem egyenes kijelentés olvasható az igében: ez bizonyos ígéret! Kérdezheted, hogy mi van olyankor, mikor mégsem kapjuk. Több lehetőség is van, egyet hadd hozzak fel, amit Jakab ír a gyülekezeteknek:Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. (Jak. 4,2-3) = mire is kérem? Szükségre, vagy hiábavalóságra...?

 

De lépjünk át a képre, a példázatra, amit használ Jézus. Azt mondja, ha ti, akik gonosz emberek vagytok! Finomíthatjuk, nem gonosz, csak nem olyan jók, mint Isten... Szóval teljes elesettségünk, Istentől a bűn miatti teljes elszakadtságban élő emberek tudjuk, hogy mi a jó gyermekünknek. És így kenyér helyett nem ehetetlen követ, és hal helyett nem kígyót adunk nekik, mert nem arra van szükségük! Ha tehát, mi bűnös emberekként is, akik levesztették az érzéküket a „jó” fogalmáról, jót adunk gyermekeinknek, mennyivel inkább ad jókat nekünk Isten, aki tudja, hogy mi a jó, tudja, hogy mire van szükségünk! Ő nem téved! Nem nyúl mellé! Nem véti el, hogy mit is kell adjon gyermekeinek! Ő pontosan azt adja, mire szükségem van! Ezért fordulhatok hozzá bizalommal az élet minden területén!

 

Gondoljam hát újra imaéletem! Hogyan imádkozom? Miket kérek? Mit keresek? Miért zörgetek? Milyen bizalom van szívemben? Hiszem-e, hogy ami valóban szükségem bizonyosan megadja?

 

És mit gondolok gyülekezetünkről? Mit imádkozom a gyülekezetért? Mit látsz hiánynak, szükségesnek a gyülekezetben, amiért kérsz, keresel, zörgetsz?

 

Bef.: Válassz magadnak 3 fontosat, szükségeset! Egyet magadról, egyet családodról egyet gyülekezetünkről, és e héten mondd el Urunknak mindennap! Hidd: ő a jót adja! Ámen.