Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Ekkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Mt. 9,35-38)

 

 

 

Munkásfelvétel

 

 

Bev.: Gyermekkoromban szinte minden nagyobb gyár, üzem kapuján volt kint egy tábla: „Felveszünk...” És jött a felsorolás, hogy milyen képzettségű munkásokat keresnek. Nagyon megjegyeztem ezeket: marós, esztergályos. Ma Istenországa munkaerőhiányáról lesz szó.

 

Jézus tapasztalata: Körbejárja az ország északi területeit, településeit, ezekben tanít, gyógyít, erőtleneket segít meg. Azt látja népén, hogy elgyötörtek és elesettek. Azaz, tele vannak megfáradtsággal, reménytelenséggel, erőtlenséggel. Ma úgy fogalmaznánk ezt, hogy nagy a közöny és a kiábrándultság, és általában motiválatlanok a terheik alatt roskadozó emberek. Úgy fogalmaz Jézus, hogy olyanok, mint a juhnyáj, aminek nincs pásztora. Nincs aki vezesse, akire hallgathatna a nyáj. Nincs, aki törődjön vele, gondoskodjon róla. Ennélfogva kiszolgáltatott, és ahhoz képest, amilyen lehetne: leromlott állapotú! A fejezet elején olvasható két történet ezt jól alátámasztja. Egyikben Jézushoz hoznak barátai egy ágyban fekvő béna embert. Lukács evangéliumából tudjuk azt is, hogy négyen hozták barátjukat, és mivel nem jutottak be a házba az ajtón – egyszerűen a tömeg, még a beteggel sem engedte őket oda előre – felmentek a tetőre, kibontották azt, és kötélen leengedték Jézus elé.

 

Jézus az mondja a bénának: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.” (Mt.9,2) Erre, az álló vezetők, akik a nép vezetői, a nyáj pásztorai kellenének legyenek, elkezdenek magukban zúgolódni, hogy hogy tehet ő ilyet?! Lám: magam teljesen tehetetlen vagyok az ügyben, de kritikám az van, jó erős! Bár én kellene tudjak valamit tenni, vagy mondani, de ehelyett, csak akadékoskodni tudok... Ám Jézus nem nyit vitát, csak megkérdi, hogy ugyan melyik a könnyebb a bűnt megbocsátani, vagy a bénát talpra állítani...? Aztán azt mondja, hogy lássátok, hogy megtehetem, hogy van rá hatalmam; Így olvassuk: „Kelj fel - így szólt ekkor a bénához -, vedd az ágyadat, és menj haza!” Az pedig felkelt, és hazament.” (Mt.9,9-7) Hoppá! Az felkel és kimehet a saját lábán!

 

A másik történet Máté elhívása. Itt pedig megszólít Jézus egy minden becsületét, tisztességét elvesztett embert. A vámszedő a hódító Rómát szolgálta ki, és ebből még jól meg is gazdagodott! Ezért az emberek megvetették, közösségeikből kizárták, gyűlölték őket. Áruló, korrupt, tisztességtelen embereknek tartották őket. A zsinagógába sem mehettek be. Jézus pedig meghívja Mátét, hogy kövesse őt, az pedig azonnal ott hagy mindent és követi, sőt ezután valahol asztalhoz ül Jézus Mátéval és még egy sor más vámszedővel, meg bűnösökkel. Kik ezek a bűnösök? Lecsúszott, erkölcsileg lenullázott emberek: csavargók, zsebesek, ha nők is voltak köztük, akár prostituáltak. Olyan szívesen mondanánk, hogy azokban a régi „békeidőkben” nem voltak ilyenek! Akkor még minden szép volt, jó volt... Mindig voltak ilyenek. Pest sűrűjében nőttem fel, sokáig nem tudtam, hogy kik azok a bizalmatlan külsejű, kinézetű emberek a piacok egyik-másik sarkában, vagy egy-egy téren itt-ott! Vannak korok, mikor többen vannak, és vannak, mikor kevesebben, de vannak. Mikor Jézus azt mondja, hogy pásztor nélküli nyáj, vagy elesettek, akkor rájuk is gondol. Persze sokkal könnyebb őket megvetni! Jézus tanítványainak mondják mindjárt a magukat rendben tudok, hogy micsoda dolog ez: ezekkel, ilyenekkel egy asztalhoz ülni...?!

 

De Jézus azt mondja, hogy Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” (Mt.9,12) A héten volt egy rövid, de érdekes beszélgetésem, amiben szóba került az alkoholizmus is. Beszélgető partnerem nagy megvetéssel, ítélettel beszélt róluk. Nyilván lehetett rá oka is, de az nehezen ment át felé, hogy nekik hatalmas segítségre van szükségük! Talán, mint a bénának, hogy legalább négyen vigyék, mert olyan elesett és kiszolgáltatott szerencsétlen! És ráadásul nem is ott kezdve a segítést, hogy ráparancsolunk, hogy ne igyon többet, hanem a lelkében elindítani a gyógyulást, ahogy Jézus is a bűnbocsánattal kezdte, mert tudta, hogy a baj az ember lelkében van minden elerőtlenedésnél, elesettségnél.

 

Mit mond hát Jézus nekünk tanítványainak, követőinek? Először is tesz egy figyelemfelkeltő megállapítást: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés”

 

Másodszor pedig azt mondja, hogy kezdünk el imádkozni azért, hogy legyenek, akik beállnak közénk, hogy velünk együtt szolgáljanak az elesettek, kiábrándultak, közönyösek, megfáradtak között! „kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.”

 

Kérdezheted, hogy van-e értelme velük kínlódni? Mondanám gyorsan, emberileg, hogy nincs! Ám Jézus ezt egészen másképpen látja! Ő az egész színtért, abban a pillanatban, hogy a másik emberrel való törődésről beszél már nem a széthullott nyájhoz hasonlítja, – az csak az állapot – hanem az aratáshoz: a termés betakarításához hasonlítja! A munka területén sem könnyű munkáról beszél, mert az aratás egy nagyon kemény, sok emberes fizikai munka! De azt mondja, hogy kezdjük el kérni az aratás Urát: Istent, hogy küldjön munkásokat az aratásba! Kezdjünk el a meglevő gyülekezeti szolgálatunk, munkánk mellett imádkozni emberekért, akik munkatársainkká lesznek abban, hogy sok reménytelen, vigasztalan, megfáradt ember és talán sok lecsúszott, kilátástalan, erkölcsileg is eladósodott ember meghallja Jézus hívó szavát és új életet kezdhessen vele!

 

Nem véletlen, hogy röviddel ezek után Jézus így szól: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt. 11,28) Dolgozz és imádkozz értük! Hogy a kereszt valóban bűnbocsánatot: a terhek letételét jelentse nekik is! A nyitott sír, a fej felemelését, az örök életre való kilátást, a reményt hozza a hívást meghalló embereknek bárkik legyenek is ők!

 

Ne bólints, hogy rendben, egyetértek, arra itt semmi szükség! Másra, egészen másra van szükség: munkásokra Isten ország aratásában! Dolgozz, és imádkozz!

Ámen.