Meghallgatom:

 

 

 

És ezt mondta nekik: Hallgassatok rám, léviták! Szenteljétek meg magatokat, és szenteljétek meg őseitek Istenének, az ÚRnak a házát! Hordjatok ki minden undok bálványt a szentélyből! 2Krón. 29,5

 

Kihordás

 

 

Bev.: Idei böjti időszakunkban visszaugrunk, legalábbis a vasárnapi igehirdetésekben a Krisztus előtti nyolcadik századba. Abba az időbe, amikor Izrael, mint a nagy Izrael északi része örökre megszűnik ország lenni az Asszír hódítás idejében, a déli Juda nevű zsidó államban pedig Ezékiás lesz a király. Ám nem történelemórák lesznek ezek, és nem is történelmi, vagy társadalmi párhuzamok keresése, hanem arra igyekszünk figyelni, hogy ennek a királynak az életén, cselekedetein, szavain keresztül mit akar Istenünk a böjt időszakában bennünk, köztünk elvégezni! Arra figyelünk, hogy Urunk mit mond nekünk, miben kell mi magunk döntsünk, változtassunk, formálódjunk, hogy kihasználjuk a böjt időszakát arra, hogy közeledjünk Urunkhoz, jobban, igazabbul kövessük őt, akár ha kell keményen megküldve énünkkel.

 

Ezékiás személye: Ezékiás királyról abszolút jó képet ad a szöveg. A summázat így szól: Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR,” (2Krón. 29,2) Igaz ez, még akkor, ha bemutatja majd a király gyengéit is:

Ezékiás azonban nem volt hálás az iránta tanúsított jótéteményért, mert felfuvalkodott, ezért az ÚR haragja sújtotta őt, meg Júdát és Jeruzsálemet. Ekkor azután megalázta magát a felfuvalkodott Ezékiás Jeruzsálem lakóival együtt, és nem érte őket többé az ÚR haragja Ezékiás idejében.” (2Krón.32,25-26) vagy És. 39.!

Előttünk egy király, ki ember, mint mi, de van egy szent igyekezete a saját életével és a rábízott felelősségi területen! Így vagyunk mi is látja Urunk igyekezetünket és gyengeségeinket is, de a lényeg, hogy mondhassa akár e böjt végén ránk is, mit Ezékiásra!

Böjtben is: azok vagyunk itt, kik, mint emberek, sok bajban és küzdelemben, sok erőtlenségben, és elesettségben: de akarunk igazán készülni az ünnepre, akarjuk a szövetséget élni, gyakorolni Istenünkkel és ezzel végezni munkánk és szolgálatunk ott, ahol bennünket is felelőssé tett Urunk.

 

Ezékiás parancsa: A király, mindjárt uralkodás a elején a lévitáknak kiad egy parancsot. És itt máris hadd jöjjön közel hozzánk az ige! A léviták voltak a papok mellett a templom szolgálatait ellátó emberek. Akiket Isten erre kiválasztott és felkészített. Ők voltak, akik gyakorlatilag mindent végeztek az áldozatbemutatásán kívül: ők tudtak mindent, hogy minek hogy kell lennie, kinek, minek hol a helye... Otthon voltak a templomban, a kultuszban, az istentiszteleten. Ők nem a nagy tömeg, hanem, akik felelősséggel és szolgálattal voltak ott folyamatosan. úgy, mint mi, a gyülekezet aktív, templomba járó, hívő közössége! Ezért itt rólunk van szó! Ezért is hívja először a lévitákat, aztán a papokat és állnak így a munkába is!

 

De nem sima parancs ez, hanem sokkal inkább egy buzdítás egy szent feladatra: megtisztítani a templomot. Tudom, hogy ez Virágvasárnapra mutat, de mégis hadd legyen ma ez előttünk: így kezdeni a böjtöt: igyekezetem: szívemet, mint Isten lakóhelyét, mint a belső szentélyt: megtisztítani. A léviták, és a papok ki kell hordják a „szemetet” és újra istentiszteletre és áldozatbemutatásra alkalmassá kell tegyék a templomot! Ezékiás elmondja döntését és látását: világos előtte, hogy az ország adott jelenlegi romlása azért van, mert őseik elhagyták az Urat: azért volt háború, vereség, fogság, az északi országrész teljes elhurcolása és így megszűnése, mert hűtlenek lettek Istenhez. Ezékiás azonban most szeretné megújítani a szövetséget az Úrral! Röviden, tömören vázolja, hogy milyen állapotok vannak a templomban: Áház király, hogy bánt(el) a templommal (v7). Ő már csak azt mondja, hogy mi a feladat!

 

Ezért felkéri a lévitákat, hogy álljanak neki a templom megtisztításnak.

A léviták munkája: A léviták nekiláttak a templom megtisztításának. Felvállalták e feladatot, majd mikor a szentélyhez értek a legbelső részhez, akkor ott papok áll álltak melléjük és azok nekik adták ki a kihordani valót. Egy heti munka volt! Kihordtak mindent Jeruzsálem szeméttelepére! És egy hét alatt helyre állítottak mindent, kész volt a templom az istentiszteletre és áldozatbemutatásra.

 

Szólhat-e ez rólam? Meg vagyok győződve, hogy azok vagyunk itt, akik szent igyekezettel készülünk a húsvétra. Akik úgy akarunk a böjtnek nekiindulni, és aztán a húsvétra érni, hogy valódi ünnepem legyen: és örömmel éljem, zengjem: Krisztus feltámadott!

Mit kell hát tegyek?

Igénk ma arra biztat, hogy tisztítsam meg a templomot, a szentélyt. Igen, ahogy a jézusi templom tisztításnál a szívünket szoktuk párhuzamba hozni, úgy itt is az jön: És nem a papok, nem mások, hanem azok, akikben van buzgóság az Úr iránt, és amikor kell akkor lesznek papok is, akik ebben mellék fognak állni, mikor kell! Csak álljunk neki végezi a tisztítást!

Persze, pont mi vagyunk azok, akik viszonylag tiszták vagyunk, hisz mi igyekszünk hűségesek lennie egy igen hűtlen világban...

 

Igen: De látod Ezékiás is örökölt egy állapotot.! Te is én is.

Péter így mondja: „tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból”. (1Pét.1,18)

Lehet rossz szokásom, amit most kihordhatok életemből:

Egy beidegződött szóhasználat: imádom...

Vagy Istenünk nevének felesleges emlegetése: Istenem...

Talán egy babonás szokás, mint valaki, aki nemrég szép bizonyságot tett nyilvánosan a karácsony igazi tartalmáról, most az állán igyekezet valamit lekopogni: ne tedd, babona csupán, hordd ki mind az életedből! Vagy egy cselekedet, egy hamis reménységgel lottó – hátha most nyerek, horoszkóp – hátha bejön... Hordd ki az életedből, mint szemetet! Gondot Isten visel rád, sorsod is az ő kezében van!

 

Nézz körül szívedben, életedben Isten igéje vezetésével és hordd ki onnan, ami Isten törvénye szerint tisztátalan, ami elvon az Úr iránti hűségtől és szolgálattól!

Ne maradjon benned semmi önzés, hatalomvágy, harag, káromlás, vagy más engedetlenség, tisztátalanság!

 

Az eredmény: Készen leszel igazi ünnepre tisztán és szentül és kész lesz mindaz, ki rád van bízva, kik közt te vagy felelős az ő szentségükért, ünnepükért! De erről még lesz szó a jövő héten...

Böjtöm: kezdődjék és folyamatosan tartson így: igyekszem mindentől megtisztítani szívemet, ami szenny benne: kihordom belőle a szemetet Krisztusért!

 

Ámen.