Elmentek tehát a futárok a király és a vezető emberek levelével egész Izráelbe és Júdába, és a király parancsa szerint ezt mondták: Izráel fiai! Térjetek meg az ÚRhoz, Ábrahám, Izsák és Izráel Istenéhez, akkor ő is megtér azokhoz, akik megmenekültek Asszíria királyainak a markából, és megmaradtak.

Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik hűtlenné váltak őseik Istenéhez, az ÚRhoz. Ezért hagyta őket elpusztulni, amint magatok is látjátok. Ne legyetek tehát olyan nyakasok, mint atyáitok! Adjatok kezet az ÚRnak, és jöjjetek el szentélyébe, amelyet örökre megszentelt! Szolgáljatok Isteneteknek, az ÚRnak, akkor elfordul tőletek fölgerjedt haragja2Krón. 30,6-8

 

 

Térjetek meg!

 

Bev.: Székelyföld mélyén jártunk jó pár évvel ezelőtt, mikor elvétettem egy befordulás. Ki járt már arra, az tudja, hogy a táblák valahogy ritkásan vannak kirakva, meg olykor általam nem beszélt nyelven is... Tudtam, hogy túlmentem, de nem tudtam, hogy hol. Megálltam egy helyen, ahol öreg székely emberek beszélgettek. Köszöntöttem őket és megkérdetem, hogy hogy jutok Illyefalvára? Az egyik rám nézett és kezdte mondani: „Térjen meög, aztán...” és mondta tovább. Értettem egyből, hogy a „térjen meg” azt jelenti, hogy „forduljak meg”, „forduljak vissza” De ilyen értelemben sosem használtam, és nem is hallottam. Furcsa volt ezt hallanom: „térjek meg!” Ma a megtérés a témánk: mi is az a megtérés? Ezékiás király, miután kinyittatja és felszentelteti a templomot, miután megtartják az első istentiszteletet és áldozatbemutatást a papokért, a lévitákért, a gyülekezetért, a hozott bőséges hálaáldozatokkal: meghívja az ország népét ünnepelni. De úgy hívja meg őket, hogy valódi ünnep legyen, azért az ünnepre hívás szava most ez: „Térjetek meg!”

 

Országos hívás! Itt van hát előttünk a király, ki trónra lépésétől fogva az Istenben való hit, istentisztelet és áldozat helyreállításán munkálkodik. Most közeleg a páska ünnepe, és bár késésben vannak, mégis, úgy dönt megtartják. Erre azonban meghívja mindazokat, akik Isten népéhez tartoznak, hogy jöjjenek, és együtt ünnepeljenek!

Tudni kell ehhez, hogy Izrael országa Saul, Dávid és Salamon (tehát az első három király) után két részre szakad. Lesz északon Izrael névvel egy nagyobb királyság, amit 10 törzs alkot és Délen Júda néven egy kisebb királyság a maradék két törzsből. Az északiak, hamar elszakadnak vallásilag is, mert Jeruzsálem a templommal délen van Júdában. Hogy ne járjon át a nép oda, az első északi király két új kultuszhelyet hoz létre és hozzá „papokat” is rendel. Az északi országrész így szép lassan az Isten hittől is elszakad, ezért, ennek büntetéséül jön el Asszíria királya, győzi le az országot és viszi fogságba a nép javát valamikor Krisztus előtt 722-721 táján, és az azt követő egy-két esztendő során.

 

A templom újbóli használatba vétele után most a király kiterjeszti a hívást, és meghívja az egész déli országrészt, hogy jöjjenek el és ünnepeljenek, de meghívja az északi országrész megmaradtjait is, hogy ők is jöjjenek és ünnepeljenek velük!

Tőlem olykor kérdik, hogy mekkora a gyülekezet? Mit mondjak erre? Mondjam, hogy szerintem hány ember tért már meg, és hisz valóban Jézus Krisztusban, mint megváltónkban? Vagy mondjam, hogy akár ma is hányan vagyunk itt istentiszteleten? Vagy mondjam névjegyzék végszámát? Vagy, hogy mennyi református van a városban, vagy hogy...?

A király a legjobb döntést választja: meghív mindenkit, aki csak hívható! Úgy tesz, mint ahogyan Jézus beszél erről a magvető példázatában: a gazda hinti a magot és hull az útfélre, a köves helyre, a tövisek közé és a jó földbe! Nem sajnálja a magot, szórja bőven, mert a magvetéskor még nem tudni, hogy hol fog teremni, és hol nem!

Így tesz a király is: kiküldi futárjait az egész országba, sőt az északi országba is, hogy aki csak egy kicsi keresést, megbánást érez a szívében, aki csak egy kicsit is elhiszi, hogy Istennek van hatalma felemelni mélységből, gyászból, megalázottságból: az jöjjön és újítsa meg a szövetséget Istennel és ünnepeljen velük együtt!

Mekkora a gyülekezet? Ameddig a futárok elérnek a hívó szóval! Ameddig te és én elvisszük az ünnepre hívást! A szomszédig, vagy a legtávolabbi házig? Tűz!

 

Megtérésre hívás: Mielőtt azonban indulnánk, még fontoljuk meg az üzenetet is, amit vinni kell! Így kezdődik: „Térjetek meg!” Elolvastam, hogy a egyházunk által kiadott „Keresztyén Biblia Lexikon” mind mond a „megtérés” címke alatt meghatározásul: „Az a gondolati, hitbeli, valamint ezzel együtt járó magatartásbeli folyamat, amelynek során az ember Isten iránt engedetlen magatartásával felhagy, és azzal a szándékkal fordul Isten felé, hogy akaratának engedelmeskedjék.”

Erre hívja meg a király a népet! Erre hív meg bennünket a nagy Király az Úr ma minket! És ezt a hívást kell vinnünk népünk felé: „Térjetek meg” Életetek eddigi útján forduljatok meg! Forduljatok el önző életetektől és kövessétek Urunk akaratát! Forduljatok el a világ sokféle ránk kényszerült akaratának követésétől és engedelmeskedjetek mindenben az Úrnak! Térjetek meg = forduljatok oda teljes szívvel, egész életmódotokkal Jézus Krisztushoz és mindenben neki legyetek engedelmesek! Változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy felismerjétek, megértsétek Isten akaratát, hogy hozzá igazodva tudjatok élni! Éltetek, ahogy éltetek, hittetek, amiben hittetek, de most: hagyd el ezt és kezdj újat az Úrral! Amiben csak kell Isten akaratához igazodva változz meg! És kezd ezt úgy, hogy eldöntöd: megtérek: elfordulok eddigi életemtől, elfordulok Isten iránti engedetlenségeimből és elkezdem teljes szívvel követni az Urat! Nem megszokásból, színből, díszként az életemen, hanem igazán!

Ezékiás is látott már sok álságot, vallásos magamutogatást, megjátszást. Úgy dönt: ünnep legyen, de megtéréssel! Jézus is beszél erről bizony! Sőt azt mondja, hogy „Jaj nektek” – ha hitetek csak dísz, csak megjátszás, csak megfelelés, de őszinte Istenhez térés!

 

Igen, ma bennünket hív így az Úr: „Térjetek meg!”

Ígéret! Azért tudd, hogy van egy csodálatos ígéret is ebben: aki kezet ad az Úrnak, annak az Úr is kezet ad! Aki elfogadja a megtérésre hívást, és elrontott üres élete helyet az Urat követi, aki vallásosság helyet hívő lesz, azt maga Isten fogadja saját gyermekének! A „kezet adni” fogalom két ember közt a szerződést, sőt az egyenrangúságot is jelenti! És Isten most kezet nyújt, hogy azt elfogadva Ő engem a maga tisztaságába, igazságába emeljen! Bocsánat ezért, de ez szinte hihetetlen! Hogy tudja ezt megtenni? Úgy, hogy ő Krisztusban alászállt és értem áldozott!

 

Válasz? Voltak, akik örömmel jöttek és megtértek és áldoztak, ünnepeltek – a hogyan-ról, majd jövő héten! Voltak, aki nem jöttek el, akik semmi bevették a hívást! De az ünnep attól még megtartották, csak nélkülük. Ők hamar el is vesztek!

 

Neked mi a válaszod erre a hívásra? Megtértél már? Odaadtad magad mindenestül: újítsd meg ma is a szövetséget és adj kezet Istennek! Még nem történt meg ez életedben? – akkor a következő perc csendben imádságban add magad az Úrnak oda, és tégy erős fogadást, hogy követni fogod őt!

 

Térjetek meg! Ámen.