Mert a nép jó része, sokan, akik Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból valók voltak, nem tisztították meg magukat, de az előírás ellenére ettek a páskabárányból. Ezért Ezékiás így imádkozott értük: A jóságos ÚR bocsássa meg ezt mindenkinek, aki kész volt arra, hogy az ÚRistenhez, ősei Istenéhez folyamodjék, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik! És az ÚR meghallgatta Ezékiást, és megkímélte a népet. Krón. 30,18-20

 

 

Méltatlanul is!

 

 

Bev.: Tegnap este valaki azt kérdezte tőlem: hogy lehet kétezer éves történetekben hinni?! Mondtam, hogy nem a történetekben hiszek, hanem az Úrban. De elmondtam a kérdezőnek, hogy annak, ki hisz az Úrban, annak ezek a történetek élnek, itt játszódnak köztünk, velünk!

 

Eljöttek és ettek: Kimentek a futárok és meghívták az országot, sőt meghívták azokat, kik nem is az országában laktak, de Izrael népéhez, így az Úr Istenhez tartoztak, vagy kellett volna tartozzanak! Mondtam múlt vasárnap, hogy addig ér gyülekezetünk határa, ameddig a hívást vinni tudjuk. Hadd tegyem ehhez hozzá ma, hogy bizony sokszor kérdés, hogy aki nem fizetett évek óta, nem jár közénk, nincs is látható nyoma életében, hogy református keresztyén lenne, azzal kell-e még törődjünk? Kell-e egy hírlevelet küldenünk..? Nézzétek meg! Mai igeszakaszunk arról szól, eljönnek a király hívására sokan, és részt vesznek az ünnepen! Miért jöttek el? Mert kaptak egy erős és hiteles hívást! Kaptak egy olyan meghívást, ami szíven találta őket! Mert Ezékiás király üzenete úgy szólította meg őket, hogy el kellett jöjjenek! A király hívása hiteles volt számukra!

 

Péterék kihúzzák a temérdek halat, Jézus azt mondja: „Kövess engem és emberhalász leszel!” és Péterék otthagynak mindent. Jézus megáll egy vámszedő helyen és azt mondja Máténak. „Kövess engem”, és az ott hagy mindent és követi! Miért? Egy este becsöngetett egy kedves idős néni hozzánk és meghívott konfirmálni. És a kamaszodó srác elment és ottragadt.

 

Igen, ha a betűk igazát keresem, ha csak valami történelmi igazságot keresek, sőt, ha csak plasztikázni akarok a magam, vagy valaki más életén az kevés! De hallod-e Jézus hívását?! És aki már meghallottad, és úgy vagy itt hétről hétre, tudod-e ilyen hitelesen vinni Jézus hívását?! Mikor a gadarai őrjöngős Jézussal akart menni meggyógyulása után, Jézus nagyon egyszerűen azzal küldi haza, hogy mondja el otthon, hogy mit tett vele ő, az Úr! Nem kell mást mondjon, nem kell okos, felkészült legyen! Menjen haza a sajátjaihoz, akiket ismert, akik ismerték hogy nekik mondja: a gyógyulásom: Jézus tette! Ennyi!

 

A királyról mindenki tudta: uralkodását azzal kezdte: kinyittatta a templomot kidobatta bálványokat, istentiszteletet, áldozatot készített...

 

Így kezdj hívogatni te is, akár a húsvétra: kinyitod először szíved az Úr előtt, kidobod a szemetet, elkezded tisztelni és dicsérni őt, és a benned, történt változás erejével, örömével szólítsd meg, akit te kell hívjál!

 

Felkészületlenül! Eljönnek sokan, akik méltatlanok, felkészületlenek és esznek az áldozati ételből! Eljönnek, úgy hogy nem szentelték meg magukat, tehát vallásilag tisztátalanok, tele vannak még pogány kultuszból rajtuk maradt bálványimádással, keveredettséggel, és ünnepelnek, és áldoznak, és eszik az áldozati lakomát.

 

Tele vannak az élet sok sarával: jöttek keserűséggel, gyásszal a szívükben! Jöttek az északi országrészből a háború veszteségeivel a szívükben: kijük halt meg, melyik családtagjukat, rokonukat hurcolták fogságra, milyen idegen férfival, nővel keveredtek azóta össze, hányszor kérték számon, vagy talán átkozták keservükben Istent?! Jöttek az északi országrész pogány kultuszából, ahol imádtak eget, csillagot, szobrot, mindent, ami élettelen és halott! Áldoztak ezeknek és elvárták az áldást, mintha arra fizettek volna be! Sőt Talán még gyermeket is áldoztak! De most itt vannak Jeruzsálemben és tudják, hogy méltatlanok az áldozatra, az ünnepre, de eljöttek!

 

Egyszer valaki elmondta egy úrvacsorás istentisztelet után, hogy úgy jött ide, hogy ő ugyan nem fog ma úrvacsorázni, mert így, ahogy ő van nem lehet. Aztán mire végighallgatta a prédikációt, elmondta Istennek ami a szívében volt, érezte fel kell álljon helyéről és ki kell jöjjön a falat kenyérért, a korty borért, és lett élete eddig legigazabb úrvacsorája!

 

Mikor Pál a korinthusi gyülekezetnek megírja az úrvacsora rendjét ezt is beleírja: Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.” (1Kor. 11,27) Ez bizony gyakran félelmet is kelt bennünk és azt érezzük: akkor inkább nem úrvacsorázom. De vajon egyszer is jöhettem-e méltóan az asztalhoz! Azt mondja Jézus, hogy ő nem az igazak hívni jött, hanem a bűnösöket, elveszetteket hívni, megkeresni, sőt megtartani! Pont az ilyen magamfajta örök méltatlan, alkalmatlan, felkészületlen emberekért jött! Mi lesz ebből? Kérdezhetnénk? Halál, büntetés, ítélet...?

 

Közbenjárás: Mikor az egész Ezékiás történet sorozatot olvastam nagyon megdöbbentett a király imádsága a népért! A király látja, hogy a nép nem tisztította meg önmagát, nincs felkészülve arra, hogy egyen a páska bárányból. Azokkal a bűnökkel, terhekkel, amik ott vannak életében, szívében, azokkal az ismeret hiányokkal, amivel jönnek a messzeségből: nem lehet enni az áldozatból, így nem lehet úrvacsorázni! Előbb tessék...!!! És nem ez történik! Ezt mi tesszük, gyakran kicsinyeskedve, féltve valamit, amit úgy sem tudunk a kezeinkbe fogni! Ne értsetek félre, mert ne szeretném semminek a szentségét kétségbe vonni, vagy csak egy kicsit is meggyengíteni. Ezért hatott meg a király: odaáll Isten elé és így imádkozik: „A jóságos Úr bocsássa meg...” Ezékiás, az Ószövetség törvénykezős, szigorú korában pontosan ismeri Istent! Tudja, hogy Ő jóságos Úr! Tudja, hogy ehhez a Hatalmas és gyakran csak bosszúállónak ismert Isten elé odaállhat gyermeki bizalommal, mint „jóságos Úr” elé, és kérheti őt a maga egyszerű emberi szavaival a nép méltatlanságának bocsánatáért! Tudja, hogy Istentől nem félni kell, hanem igaz, tiszta szívvel őszintén odaállni elé és kérni őt bizalommal! Ezékiás szíve repes az örömtől, hogy a hívásra eljött az ország, a nép, még ha felkészületlenül is, sőt a papok sem tudtak mind felkészülni, és a lévitáknak kellett besegítsenek az áldozatok feldolgozásába most is, tehát minden, de minden külsőleg még alkalmatlan az ünnepre, az áldozatra, mert halált eszik és iszik, aki... És a király odaáll Isten elé és bocsánatot kér a méltatlan, de Istent kereső népnek! Mert látja a népen, hogy nem emberi hívásra jöttek, nem lakomára potyázni jöttek, hanem keresik az Urat, hogy Úr és Isten legyen életükben! Hogy ők vigaszt, reményt, utat találjanak nála!

 

Én sem állok jobban! És szerintem te sem, még akkor sem, ha azt hiszed magadról! De itt vagyunk Urunk előtt méltatlanul, felkészületlenül, híjával hitnek, reménynek, ismeretnek és odaszánásnak... És közben Jézus, a Király így imádkozik értünk: „ Szenteld meg őket igazsággal, a te igéd igazság!” (Jn.17,)

 

Bef.: És mi maradt még mára? Isten válasza! És itt ezen a ponton leborulok és azt mondom: hihetetlen, de így van, így élem magam is! Isten, a Hatalmas, ki e világot mindenestől megalkotta és fenntartja, sőt vezeti és igazgatja, úgy, hogy még az esőket és szárazságokat is tudja, vezérli, Ő, a Mindenható: meghallgatja az imádságot és bocsánattal, ünneppel áldással fogadja a magáénak méltatlan népét!

 

Az Úr meghallgatta az imádságot és megkímélte a népet! Nem ítélt, nem dörgött, hanem kímélettel, szánalommal tekintett övéire! Mint mikor Jézus is látja sokféle bajtól és nyomorúságtól elgyötört tömeget és megszánja őket, és gyógyít, tanít, enni ad...

 

Látod, itt történik mindez: eljöttünk hívásra, méltatlanul is és részünk az ünnep: Krisztus értünk halt és támadott fel! És Ő irgalommal és szeretettel néz ránk és fogad el ma is, hogy menjek ennek jó hírével és hívogassak, és tegyek bizonyságot és másokért akár én is közbenjárjak, azzal a bizalommal, hogy a jóságos Isten engem is meghallgat!

 

Ámen