Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, nem a sírba leszállók reménykedhetnek hűségedben. Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most. Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy. Ézs. 38,18-19

 

Csak az élő!

 

Bev.: Az élet fogalmával sokan igyekeztek már megbirkózni, hogy azt valahogy magyarázzák, meghatározzák. Szinte mindenki tud mondani valamit, hogy mitől élet az élet. Az elmúlt hat vasárnapon Ezékiás király élete volt előttünk az igehirdetésekben. Ma az ő vallomásával zárjuk e sorozatot. Azt élet fogalmát ő egyértelműen Isten magasztalásához kapcsolja. Csak az élő magasztalhatja Istent állítja a király. Nem a sírba szálló, nem is a halottak birodalmában találhatók, hanem az élő! Húsvét vasárnap tegyem fel magamnak a kérdést: Élek már? Azaz jelen van életemben az Élő Isten?

 

Mit jelent magasztalni Istent? Egy héttel ezelőtt Ezékiásnak a templomban elmondott imádsága volt igénk. Háború, kilátástalan helyzet: és vannak ketten: Isten és a király. A király kiteríti az ellenség levelét Isten előtt és elkezd imádkozni. De nem a kéréssel kezdi, nem valami kétségbeesett könyörgéssel, hanem úgy kezdi imáját, hogy elkezdi mondani, hogy Isten milyen hatalmas! „És így imádkozott Ezékiás az ÚR előtt: URam, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz, egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad a mennyet és a földet!” (2Kir. 19,15) Ez a magasztalás! Mikor imádságod nem csak a szükséges kérésből áll, nem is csak egy-egy köszönőmből, hanem szíved mélyéről azt is kimondod Istennek, hogy ki ő neked! Mikor ki tudod mondani neki, hogy kinek ismered őt! Magasztalni, úgy, hogy róla nem valami bizonytalansággal beszélsz, nem kétségekkel, hanem kimondod azt, amit megtapasztal, meg éltél, megismertél belőle: hatalmából, szeretetéből, gondoskodásából, igazságából! Igen, idáig fel kell nőni a hitben, de nem kell ennek valami „profi szövegnek” lennie, amire rá lehet bólintani, hogy de szép beszéd, hanem lehet ez és akár legyen is az első megtapasztalásod vallomása! Lehet ez és legyen akár spontán: kibuggyanó szíved isteni gazdagságából!

Ki tudja magasztalni? De fel kell tennünk a kérdést: ki magasztalhatja Istent? Ki képes erre? Hiszen a király imádságában ezt nagyon leszűkíti: „csak az élő”

 

 

A történés, amire válasz az itt leírt fél oldalas imádság nem mindennapi! A király megbetegszik! Záró jelben jegyzem meg, hogy még a király is lehet beteg... Ráadásul halálosan beteggé lesz. Elmegy hozzá Ézsaiás próféta és fel is szólítja, hogy rendelkezzen, mert meghal. A király pedig ekkor újra imádkozik, sőt: keservesen sír! Imádságában csak azt kéri Istentől, hogy ne feledkezzen meg az ő hűséges életéről, szolgálatáról! Való igaz: nem egy késő vénségben megtért emberről van szó, nem valakiről, aki sok gonoszság, vagy tévelygés után el kezdte keresni Istent! Ő az a király, aki mihelyt királlyá lett kinyittatta a bezárt templomot, újraszervezte az istentiszteletet, az áldozatot, meghívta rá az országot, sőt a messzire szakadtakat is, és jöttek, és ünnepeltek, és keresték -járták újra az Úr útját! Ő az az ember, akinél az élet egybeesik Istentiszteletével, követésével! Ő kér csak ennyit Istentől: „Emlékezz meg...”

 

És ekkor történik élete újabb csodája! És itt már nem merek ilyet mondani, hogy legnagyobb, mert melyik kisebb egyáltalán a másiknál? A csodák, mind Isten hatalmas művei életünkben! Nincs feltétlen kisebb, vagy nagyobb, csak csodáik, melyek mind az ÚR hatalmas művei! Persze, hogy egy gyógyulás nagyobb, mint egy zöld hullám elcsípése, de ha tudom, hogy ebben is abban is az Úr cselekedett értem: Csoda, az Övé, értem. Szóval, az imádság után újra jön a próféta, Isten embere, szócsöve és elmondja, hogy Isten meghallgatta Ezékiás imádságát, és meg fog gyógyulni, kap még 15 évet! Sőt jelet is kap hozzá a király, hogy biztos legyen: a napórán tíz fokot visszatér az árnyék! Hát, mit mondjak, a halálos betegségből való gyógyulás sem egyszerű, de még hogy az árnyék is visszatér tíz fokot, oda, ahonnan már elhaladt? Hihetetlen csodák! Az! Mint Isten minden csodája!

 

És ekkor megszólal a király és imádkozik és ebben az hálaimájában mondja ki azt a mondatot, ami mai lapigénk: Csak az élő magasztalhatja Istent!

 

 

De ki az élő? Az, aki még nem halt meg, tehát lélegzik, táplálkozik, érzékel...? Egyfelől, de a király ennél sokkal több. Nem a testről, a biológiáról szól csupán és elsőképpen, hanem sokkal inkább a lélekről: a lélek Istent felismerő képességéről! Arról, hogy nyitott szívvel meglátom az Úr munkáit életemben és egyszerűen látom hatalmas tetteit, amit velem, rajtam, körülöttem cselekszik! Él, aki felismeri Istent, akinek innen kezdve új élete van! Aki tudja, hogy e pillanattól kezdve minden percem Isten ajándéka! Aki tudja, hogy életem Isten ajándéka: nem én csinálom, akarom, hanem tőle kapok mindent! Akinek innen kezdve élete: istentisztelet! Egy ilyen átélésben kezd el szinte ujjongani Ezékiás: így dicséri, magasztalja Isten! Így hirdeti, hogy az Úr a hatalmas, aki még éltet is tud adni, mert Ő az élet Ura!

 

Élj! Hogyan lesz nekem új életem? Legyek előbb halálos beteggé? Már az vagyok: a bűn miatt kell meghalni! Isten ahogy előre megmondta az engedetlenséget, az ellene való lázadást halállal bünteti. Ez alatt az ítélet alatt vagyunk. És az ő megismerése és követése nélkül a egész életünk is üres, hiábavaló, csak nyögés, keserűség.

 

Ma húsvét napja van: Isten miután Jézus Krisztus meghalt a kereszten, feltámasztotta Fiát a halálból! Hatalmas csodát tett: egészen nyilvánvalóvá tette immár nem csak egy hűséges szolgája számára, hanem minden ember előtt, hogy Ő valóban az élet Ura! Jézus valóban halott volt! A halottvizsgálatban a római katonák ezt megállapították. Eltemették és harmadnapra támasztotta fel őt az Atya! Élni: megismerni az élő Jézust!

 

Élni: a feltámadott Úrral járni napjaidat, tenni dolgaidat, az ő vezetésével járni utadat, meghozni döntéseid! Élet: Istentisztelet, Isten magasztalás az életed!

 

Itt nem elég, hogy hiszek Istenben! Itt nem elég, hogy hiszem, hogy van valami, ami hatalmasabb nálam, és ezt hol Istennek, hogy karmának, hol sorsnak nevezem. Itt nem elég, hogy életem boldogulását megoldását keresem szerencsejátékban, sorsvetőtél, mágusnál, bármi titkos-nál keresem!

 

Ismerd meg a feltámadott Urat, aki győztes bűn és halál felett! A te bűnöd és a te halálod felett is!

 

Húsvét: élő, immár élő emberként magasztalni az Urat! Aki győzött értünk! Aki él, sőt örökké él, és éltet minket itt, hogy teljes életünk legyen, és éltetni fog odaát a romolhatatlanságban is! Ne érd be kevesebbel! Nem kevesebbért jöttél ma Nem sebtapasztért, nem egy kis lelki simogatásra, vagy kozmetikázásra: élni jöttél! Az életért! Az pedig a Feltámadottban van: tőle kapod itt most! És ennek pecsétje, jele az úrvacsora, ami nem csak kenyér és bor, hanem bélyeg, beléd égő, veled eggyé váló bélyeg: Jézus halála és feltámadás az ÉLET nekem: immár élek!

 

Menj hát úgy tovább utadon, mint e király: zengve Isten magasztalását, mint élő! És élj, mint általa élő! Ámen.