„Amikor tehát elűzi azokat előled Istened, az ÚR, ne gondolkozz így magadban: a magam igazságáért hozott be ide engem az ÚR, hogy birtokba vegyem ezt a földet! Ezeket a népeket gonoszságuk miatt űzi ki előled az ÚR.” (5Móz. 9,4)

 

Isten döntése

 

 

Bev.: Istennek vannak döntései és mi hívő emberek úgy gondoljuk, hogy Isten döntései jók! Ám probléma akkor van, ha kérdésként jön elő, hogy Istennek valóban minden döntése jó? Mikor megkérdőjelezzük Istenünk igaz, tökéletes megkérdőjelezhetetlen voltát! Nem, mi ilyet nem teszünk – mondod magamban, velem együtt. Ez remek: csak nem így van! Akkor is feltétlen bizalommal vagy Isten iránt, akkor is feltétlen igazat adsz neki, amikor emberi eszeddel nem érted döntését?!

 

Ma egy igen nehéz igerész van előttünk: Isten készíti elő népét a honfoglalásra. Mózes beszél és elmondja, hogy az Úr kiűzi előlük a kánaáni népeket, mert...

 

Előzmények: Mózes ötödik könyvét olvasva egy folyamatban érünk idáig! A könyv az ötödik fejezetben megismétli a tíz parancsolatot, mint Isten és népe közti szerződés dokumentumát. Ez a rend, ez az alap. Ez köti össze első körben Istent népével, Izrael népét Istennel. Ez az út, amin járnia kell Isten népének, erről nem térhet le semerre sem! Emlékezzünk csak Máté evangéliumára, mikor Jézus a hegyi beszédben magyarázza a parancsolatokat: elég nagy döbbenet, hogy ő milyen szűk mezsgyén értelmezi azokat! A keskeny út nem szélesíthető ki! A tíz ige egy keskeny út, amit kapott Izrael, de járható út!

 

A könyv hatodik fejezetében a szeretet kettős nagy parancsolatának első felét olvassuk: „Szeresd az Urat...” Igen, ez az Úr iránti feltétlen szeretetről, feltétlen bizalomról szól! Sőt parancs hozzá, hogy erről az Istenről beszélj, szüntelen: ismételgesd azokat fiaid előtt, házadban, kapudba, sőt legyenek igéi jel a kezeden, vagy fejdísz a homlokodon! Vállald őt mindig és mindenhol, mert Ő valóban az egyetlen és hatalmas Isten: aki a te Istened, hisz Ő hozott ki, Ő szabadított meg, ő szerzett veled szövetséget!

 

A könyv hetedik fejezet hangsúlyossá teszi, hogy az Úr előbb szerette népét, és ebből a szeretetből és féltésből is adja ki neki a parancsot, hogy a hét kánaáni népet irtsa ki mindenestül, sőt, még kultuszi tárgyain levő aranyát, vagy ezüstjét se kívánja meg! Elmondja itt Mózes, hogy azért tartja meg őket Isten, azért óvja őket, mert egyszerűen szereti őket!

 

A könyv nyolcadik fejezete erre a szeretetre figyelmeztet: nehogy ezért elbízza magát Isten népe! Nehogy Isten gondoskodása és törődése okán felfuvalkodottá legyen! Sőt, inkább mindig is emlékezzen az Úr parancsairól, hogy megtartsák azt hálával Isten minden jóságáért!

 

És így érkezünk a kilencedik fejezethez, ahol arról beszél Isten, hogy miért kell kiűzzék maguk elől!

 

Két okot olvasunk itt: első: e népek gonoszsága, második: mert Isten megígérte, még az ősatyáknak, hogy ajándékba adja e földet nekik! Hangsúlyozza, hogy Izrael a földet nem érdem szerint kapja! Nem, egyáltalán nem érdemli!

 

Ami a ma emberének a nehézséget okozza az a népek kiirtása. Miről van hát szó? Miért kell ennek így lennie? A válasz ott van, abban, amit az Úr kijelent: „gonoszságuk miatt” Mi ez a gonoszság? Az, amit a római levélben Pál így fogalmaz: Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. … hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, ... és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével....” (Róma1,19-23.)

 

Beszéljünk egy kicsit a kánaáni népek kultuszáról. Olyan kultuszi gyakorlatuk volt és ezekben oly kitartóak, nyakasok voltak, hogy Isten teljes mértékben megelégelte viselkedésüket! Az egyik legsúlyosabb, amit gyakoroltak, a gyermekáldozat volt. Úgy mondták ezt, hogy „átviszik a tűzön” Vagyis egy „istentisztelet” keretében egy forróra befűtött kemencébe tolták be elsőszülött gyermeküket istenük iránti tiszteletük jeleként. Lebeszélni őket erről, megtéríteni őket? Könnyű ma így okoskodni, de két dologra figyeljünk: annyira erős gyakorlat ez, hogy újra és újra megjelenik Izrael történetében, újra és újra előfordul e gyakorlat Isten minden tiltása ellenére. A fogságból való hazatérés után pusztul ki végleg e gyakorlat. Második, amit mondhatok: ma ennek nagyon szép kulturált formája az abortusz. Igaz, nincs kultusz, nincs áldozat, nincs mögötte semmi vallásos háttér, vagy meggyőződés: csak elpusztítjuk megfogant gyermekünket. És mikor valaki ellene mer ennek szólni: óriási a felháborodás, hogy nekem szabadságom legyen eldönteni...

 

Másik nagyon fontos kultusz a termékenységi kultusz, ahol az adott isten tiszteletéhez hozzátartozott a paráznaság. A kultuszhelyhez tartoztak női szolgálók, akikkel szexuális kapcsolatot létesítettek az áldozatot hozó hívek! És ez, úgymond az isten tiszteletének része volt, a kultusz része volt! Egy ilyen asszonyt kellett feleségül vegyen Hóseás próféta évszázadokkal később, mert bizony még addig is megmaradt e szokás! De egyes történészek szerint az ókor egyik legnagyobb városában, legnagyobb kultuszi központjában: Efezusban is működött a nagy Diana istennő temploma körül is ez! Volt is nagy látogatottsága! Vitték a kis Artemisz templom szobrocskákat emlékbe a látogatók! Nem véletlen lázadnak az ötvösök, mikor Pál azt hirdeti, hogy amit emberkéz alkotott nem isten, nem tisztelendő!

 

És imádták a csillagokat, mintha azok tehetnének valamit sorsunkban. Pedig, aki tanult földrajzot és fizikát, hamar megtanulhatja, hogy ezeknek bizony semmi közük életünk alakulásához! És mégis mekkora üzlet még ma is a horoszkóp...

És beszélhetünk mindarról még halottidézési szokásokról, jövendőmondásról és sok más Isten által tiltott kultuszról (mert ez mind kultusz!!!), amik ott voltak e népek gyakorlatában, amitől nem akartak soha megválni, sőt Izrael népét, Isten népét is bizony rávették ezek közül sok szokásra

 

Isten tehát ezekért irtatja és irtja ki e népeket: hitük, kultuszuk, döntésük nyílt lázadás Istennel szemben, sőt hatalmas veszélyforrás saját népe számára, hogy saját népe is fellázadjon ellene!

 

 

Ha azt mondhatnánk, hogy ó mi mai felvilágosult keresztyének mentesek vagyunk ezektől... De tartok tőle, hogy nem mondhatjuk, sőt nagyon is igaz, hogy Isten minket sem érdem alapján választott magának, hanem mert – egyszerűen és csöpp agyunkkal érthetetlenül, felfoghatatlanul, – de szeretett és szeret! És azért adja nekünk is parancsait, útmutatásait és tanításait, hogy bennünket is megvédjen e veszélyektől és a mai vegyes kultuszi kínálat minden veszélyétől, hogy bevihessen bennünket a megígért országba, a mennyek országába!

 

Isten döntései tehát: Győződj meg róla, hogy igazak és helyesek, még akkor is, ha nem érted! Ha a mai kifinomultnak gondolt érzékeiddel azt mondanád, hogy „kegyetlen”, meg „biztos lett volna más megoldás...”

 

Nem volt! Ahogy arra sem volt más megoldás, hogy nekem megbocsásson, minthogy miattam, helyettem és értem Jézus Krisztus halt meg a Golgota keresztjén iszonyatos kínhalálban. És én ezt is csak úgy: ajándékba kapom, hogy minden még gondolati lázadásaimért is csak bocsánatot kelljen kérjek, hogy tisztán indulhassak tovább az örökkévalóság útján!

 

 

Fogadd el ma Istenünk minden döntését igaznak és helyesnek: ltv irántad való féltő szeretete műveli ezt! Ámen.