Ne nézd el, ha embertársad marhája vagy juha elcsatangol, ne menj el mellettük közömbösen, hanem tereld vissza embertársadhoz! Ha pedig nem a közeledben lakik az embertársad, vagy nem ismered őt, akkor helyezd el a jószágot a magad házánál, és maradjon nálad, amíg embertársad nem keresi; akkor add vissza neki! Ugyanezt tedd embertársad szamarával, ezt tedd a ruhájával, és ezt tedd minden elveszett holmijával, amelyet megtalálsz: nem szabad közömbösen elmenned mellette! Ne nézd el, ha embertársad szamara vagy marhája kidől az úton. Ne menj el mellettük közömbösen, hanem segíts neki lábra állítani azokat! (5Móz.22,1-4)

 

 

Ne légy közömbös!

 

 

Bev.: Kicsit kellemetlen elmondanom magamról, de végtelen rendetlen, szétszórt gyermek voltam (csak voltam?). Annyi mindent elhagytam gyermekkoromban (is), hogy… fél pár tornacipő, körzőkészlet… még a katonaságnál is a kimenő zubbonyomat. (nem is volt sok szükségem rá..)

 

De nem én vagyok ebben sem az első, sem az egyetlen: látjátok, még a Bibliai beszél elvesztett állatról, elvesztett ruháról, mindenről! Itt az Ószövetség szigorú szabályai közt az emberségnek találjuk parancsait sorra! Isten parancsa: ne légy közömbös!

 

Bárki bármit elveszthet: Sok mindenünk van, sok mindent kell magunknál hordanunk! Mit hol tettünk le egy pillanatra: irattárcám, esernyőm, szatyrom a kenyérrel, pendrájvom… De ez már korábban is így volt. Gyermekkorom egyik sokat hallott, emlegetett hivatalos helye volt a BKV Talált Tárgyak Osztálya! Ott, bizony sokan megfordultak, mert a villamoson, buszon felejtették a… De lássuk meg, hogy a bibliai korban is így volt! Elveszett (elcsatangolt) állat, ruha, vagy „minden holmi”

 

Isten parancsa: ne légy közömbös! Ne mondd, hogy nem tudom, kié, nem érdekel! Ne mondd, hogy neked nem számít, van elég dolgod, nem hogy még a máséval dolgozz, vagy máséra vigyázz! Sőt más állatát etesd, vagy gondozd!

 

Igaz, hogy nem a tied, és nem loptad el, és ha ott hagyod és nem törődsz vele, nem is lopod el tőle, de nem lehetsz közömbös.

 

Mikor ezeket parancsba adja Isten, az állata, akár szamara a munkavégző eszköze, az életben maradás, családfenntartás eszköze volt! Ruhája nem volt ruhásszekrénnyi, hanem egy, vagy kettő. A nomád vándorlásban nem is lehetett volna temérdek holmit szállítani… Az életbenmaradáshoz kellett mindene az embernek, amije volt! Ráadásul mindenért keményen megdolgozott!

 

Nem lehetsz hát közömbös, ha találsz valamit, még akkor sem, ha nem tudod, hogy kié!

 

Hogy ma minek milyen ára, értéke, fontosság van, talán más mint abban a korban… Ám mégis, a tavalyi táborból is természetességgel hoztunk haza egy szatyor talált tárgyat, aminek szép sorban megkerültek a gazdái… ne legyünk hát közömbösök, ha találunk valamit!

 

Akár én is járhatok így, és milyen jó, ha valaki visszajuttatja, megőrzi, míg keresem! Isten akar így vigyázni mindenemre!

 

Kidőlhet az úton! De van egy kicsit nehezebb rész is ebben: akkor sem lehetek közömbös, ha valakinek az állata kidől az úton! Oda kell menjek és talpra kell állítsam! Azaz nem nézhetem közömbösen az ő vesztét, embertársam veszteségét sem, segítenem kell neki! Nem lehetek közömbös, kárörvendő, hanem köteles vagyok segíteni rajta!

 

 

Bárkit, bármi kár érhet: elromlik, tönkre megy, ellopták, összeomlott… nem lehetek közömbös embertársam baját látva! Itt a Biblia nyilván az állatot említi, mint a legértékesebb tulajdont, értsük bátran a mai kor tulajdonaira: autóm, házam, bármi munkaeszközöm, gépem…

 

Isten egymásra utal bennünket!

 

Itt két dolog jut eszembe: egyik, hogy hányszor kaptam segítséget ismerttől, vagy épp ismeretlentől: hála érte a Hatalmasnak! Áldja meg az Úr a jótevőt! Másik, hogy vajon hányszor siettem, szaladtam, sok dolgom volt, magam is bajban voltam és mentem el közömbösen a másik ember és baja, vesztesége mellett! Jaj nekem!

 

Hideg, vagy meleg? De hadd mondjak erre még valami fontosat! Bár érezzük, hogy örök emberi értékről beszél itt nekünk az ige, mégis hadd mutassak rá, hogy mennyire következetes ebben Isten egészen a mai napig, sőt az örökkévalóságig!

 

Érdekes levelet kaptam a napokban. Valakiről ezt írták: „Hála Istennek nem közömbös, hanem tagadó!” Lehet ezen fennakadni, én megörültem neki! Ez a jobbik eset a kettő közül! Jézus Krisztus ezt üzeni a Jelenések könyvében a laodiceai gyülekezetnek: Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” (Jel3,14-15)

 

A közömböst nem viselheti Isten még a gyülekezeti életben sem! És nem csak egymás vagyona iránti közömbösségről beszél immár az ige, az egész életről: az egész hitéletről! Nem kehet, mint keresztyén ember közömbös Krisztus ügye iránt! Nem lehet a gyülekezet közömbös Jézus Krisztus követésében és szolgálatában: az egyházépítésben, a misszióban! Felelős vagy! Annyira, hogy a tagadó is jobb a közömbösnél, mert legalább választott valamit és azt vállalja, nem pedig csak sodródik.

 

Így nem lehetek közömbös: a gyülekezet élete dolgáéban: anyagiak, hittan, templom állapota, rendje!

 

Nem lehetek közömbös gyülekezeti testvérem dolgában: gyászában, betegségében, gondjaiban, hitbeli küzdelmeiben!

 

Nem lehetek közömbös a világ dolgában: a missziói parancs („Tegyetek tanítvánnyá...”) rám is érvényes!

 

 

Bef.: Isten, mikor én az ember teljesen elesett, kiszolgáltatott, szinte halott voltam, nem volt közömbös irántam, hanem végtelen nagy áldozatot hozva értem adta egyetlen Fiát: Jézus Krisztust, aki a kereszten meghalva, de harmadnapra feltámadva bűnbocsánatot, örök igazságot és életet szerzett nekem, hogy éljek itt és ott örök szeretetében! Te se légy közömbös: ez Isten magatartása és parancsa! Ámen.